Boross Teréz versei

Hasadt

Lapulva vár a fák alatt
Szaladna már az árny arat
Regél a szél időtelen
Repít a légben éberen

Sugára napnak átölel
Leheletében éjzörej
Repeszti kín a szárnyait
Szerény a lét de vár ma itt

Atomra hullva szüntelen
Suhanva perced éjhegyen
Szorít a vád a rágalom
Tavában úszva fájsz nagyon

Körülfon ága megkövül
Az ében álma úgy örül
Feszít a fény a tér ereszt
Hasadt anyag a szív repedt

Születés

fénynyalábba göngyölt suttogás
karjaiba fekszem
vándorló palotában szökell
ajtajánál kertem

hangtalanul őrzött gongra nász
álmaira lelten
átvirrasztott ének foltjain
óhazába mentem

küldött a Szó fénylett titokban
támasza felettem
fénynyalábba göngyölt suttogás
karjaiban fekszem

Nézd!

Nézd a csecsemők szemét
oly áthatón tapad
felragyog a messzeség
szikrázik a tudat

Nézd a csecsemők kezét
tenyeredben csillag
ütni nem csak fogni kész
rejteget a kínpad

Nézd a csecsemők arcát
tekintetük illat
bársony álmuk körbering
integet a holnap