Boross Teréz versei

Csendeső

pillanat légszemcséje ráz
vállán kékeszöld takaró
felszálló pályán zuhatag
szivárvány lábát takaró

szövete finom pókfonál
lágy fuvallatban töpörög
szemtelen sugár kacarász
szelídek lábnyomán pörög

Sirató
(Dórika emlékére)

Teríti a halál televény erejét
Száját kinyitja tátog a siralom
Ökölbe gyermek szorítja a kezét
Ragadja zsinórod éget a bizalom

Mosolyod szakítja ördög a csalogány
Ujjnyi a kicsinyed élete ma e tét
Szaporán pusztít feketén zaboláz
Magzatod az enyém!- s hívja a seregét

Tébolya települ keresve kaparász
A valósága a földnek lebegő
Úsznak a vírusok érpálya falán
S nem leled erődet igazad kereső

Pici láb s pici kéz a kupac tetején
Vérzik a méhed üresség kiabál
Halott a magzatod árván siratod
S forrón kortyolod a bánat italát

Szemed tüzébe zárt a nappal
(Almának és Olegnek)

Szemed tüzébe zárt a nappal
Arcodat a porba rajzoltam
Őrizz vigyázz vigyél magaddal

Őrizz vigyázz vigyél magaddal
Porba rajzolt arcodra leltem
Féltő kezed lágyan tapasztal

Féltő kezed méze tapasztal
Csókok között köréd fonódom
Szilva körte terített asztal

Szilva körte terített asztal
Ölem íze szívedbe olvad
Őrizz vigyázz vigyél magaddal

Őrizz vigyázz vigyél magaddal
Arcodat sziklába karcoltam
Szemed tüzébe zárt a nappal