Boross Teréz versei

Kristályfészek

hulló hó az éjben
fehér madár cikáz
puhán reptet téged
fénye féltve vigyáz

bársonyágú réten
piros gyöngyű tavasz
végtelenbe léptem
csillagösvény maraszt

kristálygömb a fészke
fénye féltve vigyáz
jelet hóba vésve
fehér madár cikáz

Virágzó Föld lánya vagyok én

Virágzó Föld lánya vagyok én,
Hiába bontom a beton falat,
Újra és újra kérdezem:
Szabad-e örülni Kárpátok alatt?


Fájdalmak széles sávján jöttem én,
Fejemben vigyorgó kínja nyilall,
Szabad-e derekát eltörnöm
Énekes rigó hangjaival?

Szemembe égő gyantát töltsetek,
Szívemet oltsátok kőbe vadul,
Ölelni akarom az életet,
Lelkemben szirmok íze szabadul.

Légtelen gondban, déli fényre várva
Mégis repül örömszárnyon a dal
S bárhogy is vijjognak a keselyűk,
Az ének szól, mert ölelni akar.