Boross Teréz versei

Folyékony kabát

a távolságot mint látóhatárt
tekintem az eget
belefeledkezem
négyzethálót húz négy ezüstbogár

fénylő szárnyon repül a képzelet
szivárvány hídra száll
talán fehér madár
sakkoznak a felhők a tó felett

mint mélység tiszta tükröző tavát
érintem a vizet
beletemetkezem
hűsen hullámzó folyékony kabát

Fonódás

I
lassan simul váll a vállhoz
két árnyék a lámpafényben
imbolyogva ölelkezve
tovaúsznak holtsötétben

II
gyökerébe nőtt az idő
izmos karjában a pillanat
tekeredik törzse körül
egy árván megtépett hajfonat

III
átkelőhely tengerében
zebraarcuk összeér
csíkok csíkja holtteredben
csókot formál csókra kér

Jégsikoly

jégbe fagyott sziklák között
dermedt fájdalom integet
dobog a szív a jég alatt
serken a vér bugyognak
kráterek roncsolva ébred
egy lány s jajongnak Bábelek
lassan fonnyad tűz olvaszt
jégkönnyet óceán fenyeget
néma sikolyban keresnek
megölt gyermeket mosolyát
nem leled merengő karcos
kegyelem nem lehet hogy én
vagyok és Ő nem lehet