Boross Teréz versei

Adótorony

karcsú alkonyatba simul a táj
csillogó smaragdok színeit gyújtja
bíbor palástjában megannyi báj
otthonok békéjét éleszti újra

lassú kerengésbe olvad a nyár
álmodok a hegyen mint élő pózna
csendesen lobogó testemre zár
vasrácsok ölelnek keresztbe sorba

Adriai ének

fátyol felhők csillagában
bárány család legel
márványdombok buckái közt
pacsirta énekel

könnyek között fényre gyúl
dűnék felett árnyék
szikrázó fénytörésben
tavaszmadár szándék

bontogatod szárnyaidat
édes kicsi madár
szelídséged sétaterén
hullámzó kék a vár

Velencei fűz

fényben úszó hangfüzérben
kisbabámat altatom
fűzfa hajlong bágyadozva
karjaimban ringatom

súg a lomb és súg a fűszál
zöldje sápad hajlaton
szöcske ugrál lábaimnál
hűsbe hív és fűbe von

súgom én is súgja szél is
napsütötte szűz család
bújva lassan fűzsátorba
dúdolom a fűz dalát