Az Alphaville születésének ideje 1981-re tehető, amikor is a zenekar későbbi tagjai megalapították a Nelson nevű lakóközösségüket barátaikkal, művészekkel. Marian Gold zenei irányú tevékenysége már a 70-es évek végén elkezdődött. Több eredménytelen próbálkozása után végül is 1982-ben Bernhard Lloyd korábbi meghívására elment egy zenekari próbára, melyen Bernd és Frank Mertens megmutatták neki zenei ötleteiket. Ezen zenei ötletek alapján születtek meg az együttes első dalai, köztük a Forever Young is, amely 2 év múlva világsikerhez juttatta őket. Zenekaruknak a Forever Young nevet adták, és ezzel a névvel adták első koncertjüket is 1982 szilveszterén egy nyugat-német kisvárosban Engerben, annak Forum nevű klubjában. 1984-ben az akkor már Alphaville nevet viselő együttes megjelentette első kislemezén a Big in Japan című dalt, melyet Gold 1979-ben írt, miután hallotta Holly Johnson Big in Japan nevű együttesét fellépni. 1984 őszén megjelent az első album is, a Forever Young. Ezzel az albummal sikerült az együttesnek egy természetesebben megszólaló vonalat megmutatnia a szinti-pop műfajában, amelyhez kitűnően passzolt Gold több oktávot átölelő félreismerhetetlen hangja. Fülbemászó dallamok (Mertens), remek hangszerelés (Lloyd) a tartalmas szövegek (Gold) és persze a remek időzítés is szerepet játszott abban, hogy a lemez az Alphaville-t a világsiker felé repítette. A siker ellenére Frank Mertens még ebben az évben kilépett az együttesből, és 1985 januárjában Ricky Echolette került a helyére. A nagylemez listavezető lett Németországban, Görögországban, Svájcban, Svédországban, Venezuelában. A lista első öt helyének valamelyikére került Ausztriában, Dél-Afrikában, Hollandiában, Írországban, Norvégiában, Olaszországban, és egyetlen top 10 slágerük lett az Egyesült Királyságban, ahol a 8. helyet érte el. Két következő kislemezük, a Sounds Like a Melody és a Forever Young szintén top 5 sláger lett Európa több országában. 1986-ban megjelent az Alphaville második albuma, az Afternoons in Utopia. Az ezt beharangozó első kislemeze, a Dance with Me top 20 sláger lett Német-, Francia-, Svédországban, Norvégiában, Svájcban és Dél-Afrikában, egy remixe pedig az amerikai Billboard Hot Dance Singles Sales slágerlistán. Emellett top 30 sláger lett Ausztriában, Olaszországban és az amerikai Hot Dance Club Play slágerlistán. A második kislemez a Universal Daddy lett, ami a nagylemezzel együtt jelent meg. A nagylemez zeneileg mindenképp továbblépést jelentett az első albumhoz képest. Jóllehet maradtak a szinti-pop alapok, azokat azonban nagyszerűen sikerült dúsítani az élő hangszerek arzenáljával (igazi dobok, gitárok és fúvós szekciók). A lemez mondanivalójával is sikerült továbblépniük, eszmei album lett, mély társadalmi és politikai mondanivalóval. Harmadik kislemezként Németországban a Jerusalem, Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában és Svájcban pedig a Sensations jelent meg (ettől a két kislemeztől kezdve jelentek meg az Alphaville tagjai fekete ruhákban). 1986 végére az együttes felépítette saját stúdióját, amelynek Lunapark (Vidámpark) lett a neve. A második album utolsó kislemeze a Red Rose lett 1987-ben, amelynek videóját Magyarországon forgatták még februárban, magyar filmesek és zenészek közreműködésével. 1989-ben megjelent a harmadik album, a The Breathtaking Blue, melynek kedvező kritikai fogadtatásban részesült, bár kevesebb sikert aratott kislemezei többek közt a Romeos és a Mysteries of Love. A nagylemez zenei világát illetően: minden jel arra mutatott, hogy az Alphaville egyfajta zenei kísérletezésbe kezdett. Elhagyták a szinti-pop jellegzetes világát, illetve az abból átmentett elemeket vendégzenészek segítségével, élő hangszerekkel ötvözték a stúdióban. Így aztán folklór, klasszikus és jazz elemek is hallhatók az unalmasnak semmiképpen nem mondható albumon. Videó klipek helyett az albumok dalai alapján egy film készült, a Songlines. Következő albumuk, a Prostitute 1994-ben jelent meg. Az együttes ezzel a lemezzel zárta le az első 10 év munkáját, megmutatva azt a zenei fejlődést, amit az első albumuk óta elértek. Sok érdekessége van ennek a lemeznek, többek között az is, hogy nem kértek fel senkit a produceri munkákra. Ők maguk végezték a dalok felvételét, keverését és produceri munkáit. Minden dalt a Lunapark stúdióban készítettek el. Két kislemeze a Fools és a The Impossible Dream. 1995-ben Marian Gold vendégzenészekkel koncert-turnézott. Ezzel tulajdonképpen elkezdődött az Alphaville lassú átalakulása is: Bernhard egyre több produceri munkák vállalt, Ricky Franciaországba költözött a családjával a koncertezés helyett és 1996-ban ki is lépett az együttesből. Így aztán a soron következő albumuk felvételeinél már nem működött közre, jóllehet a dalok megírásában még igen. 1997-ben megjelent ötödik albumuk, az eredeti hangzásvilághoz visszatérő Salvation. A lemez megjelenésére időzített turné is elkezdődött Budapesten, ez volt az Alphaville első magyarországi koncertje is: Petőfi Csarnok, 1997. november 13. A koncertsorozat 1999-ig folytatódott. A turné utolsó állomása Magyarországon volt, 1999. november 27-én Győrben adtak nagysikerű koncertet. 2000-ben megjelent egy koncertalbumuk, a Stark Naked and Absolutely Live, amelynek időzítése olyan remekül sikerült, hogy három hétig vezette a német alternatív albumok listáját. 2000. augusztus 5-én, egy lengyelországi fesztiválon az együttes 300 ezres tömeg előtt játszhatott, ami az eddigi legnagyobb közönségük volt. 2001-ben megjelent a Forever Pop című remix album és a Little America DVD, amelyen két, az amerikai Salt Lake Cityben adott koncertjük hallható. 2003. március 18-án megjelent a négy CD-ből álló CrazyShow album, melyen Bernhard Lloyd már nem szerepelt, nem sokkal az album megjelenése után kilépett az együttesből. A következő album első kislemeze, az I Die for You Today 2010. október 8-án jelent meg letöltésként és október 22-én CD formátumban. A dal 8 hétig szerepelt a top 100-ban a német slágerlistán. Ezután 13 év után először 2010. november 19-én jelent meg új stúdióalbum, a Catching Rays On Giant, amely a megjelenése hetében felkerült a 9. helyre a német slágerlistán. Az album két formátumban jelent meg, 12 számos CD-ként, illetve deluxe kiadásban négy bonusz dallal és DVD-vel, melyen az első kislemez videó klipje található, valamint az Audiovision című dokumentumfilm, 3D-ben is. Ehhez 3D-s szemüveget is mellékeltek az albumhoz. A megjelenés előtti napon az együttes zártkörű koncertet adott a berlini Quasimodo Clubban, barátaik és több rajongójuk részvételével. Ez az album az egyetlen, melyen Martin Lister is énekel, a Call Me Down című dalban. Michael Michalsky divattervező meghívására az Alphaville fellépett a berlini divathéten 2011. január 21-én. 2011 márciusában az együttes németországi koncertkörutat tartott az album népszerűsítésére, de azóta is folyamatosan koncerteznek.

a három alapító a nyolcvanas évek elején és koncert után Hamburgban, 2013

Hartwig Schierbaum/Marian Gold (1954-)

Az Alphaville trió énekese és frontembere Herfordban született, az akkori Nyugat-Németországban. Az 1970-es évek végén saját zenekart alapított Chinchilla Green néven Berlinben - az egyik tag, Bernhard Lloyd 1982-ben egy másik bandához csatlakozott, ahová Gold is követte. A zenésztársuk Frank Mertens lett és a csapat eredetileg a Forever Young nevet viselte, amit később megváltoztattak Alphaville-re. A nyolcvanas években több világslágert is alkottak: "Forever Young", "Big in Japan", "Sounds Like a Melody", vagy a "Dance with Me", amelyeket azóta többen is feldolgoztak. A kilencvenes években kimozdultak a stúdióból és sikeres koncertbanda lett belőlük - akkoriban született meg a hivatalos weboldaluk, a Moonbase is. Az Alphaville mellett Marian szólóénekesként is kipróbálta magát és eddig két albumot jelentetett meg: 1992 - So Long Celeste, 1996 - United - mérsékelt sikerrel. Jelenleg Marian Gold csupán társasági eseményeken tűnik fel. Magánélete: A nyolcvanas években Münsterben élt olasz feleségével, Manuelával, ám azóta új házasságot kötött. Állítása szerint hat gyermek édesapja - négy különböző anyától. Legidősebb gyermeke 1998-ban, a legfiatalabb 2010-ben született.

Martin Lister

1995 óta óta tagja az együttesnek, mint zeneigazgató és billentyűs. Martin az AV live zenekarával vált ismertté. Részt vett a turnékon, ahol ez idő alatt és felvételeket is készített. Az élő koncertek és a stúdiózási tapasztalatai alapján több száz különböző művészt vonzott az Alphaville táborába. Kilenc együttes legjobb albumában is szerepet vállalt. Saját stúdiójának székhelye Londonban van de szívesen tölti idejét túrnékon Berlinben és Európában is. Zenész, zeneszerző és újabban producer is. Jelenleg Berlinben él.

David Goodes & Jakob Kiersch

David az Egyesült Királyságban (Tonbridge, Kent) született, jelenleg London közelében él. 1995 óta játszott az Alphaville együttesben. Előtte különböző együttesek tagja volt Angliában. Saját stúdiójában készít felvételeket különböző művészeknek (főként gitár) és rögzíti az albumokat. - Jakob a 70-es években született dobos 1984-ben még csak táncolt az Alphaville zenéjére. 1985-ben kezdett játszani egy zenekarral. 2009-ben kérték, hogy csatlakozzon az együtteshez, mint dobos. Büszke arra, hogy része a családnak. Ő váltotta Mattes Leont az Alphaville dobjai mögött - akkor már nagy tekintélyű zenész volt.

Bernd Gössling/Bernhard Lloyd (1960-) & Frank (Sorgatz) Mertens (1961-)

Bernd Engerben született német szintetizátoros, alapító tag. 2003-ban lépett ki az együttesből. Zenész, producer, saját zenekara a Atlantic Popes. - Mertens is Engerben született billentyűs és zeneszerző, alapító tag. 1984 decemberében távozott az együttesből, mert nem értett egyet Gold jövőbeli terveivel. Különben is, nehezen bírkózott meg a hirtelen jött sikerrel. A Mealtstorm projektben zenélt tovább. A kilépés után közgazdasági tanulmányokba kezdett. Hét párizsi év után a kilencvenes évek végén Kölnbe költözött. Maelstrom projektjévet több elektronikus zenei albumot adott ki. Festeni és szobrászkodni kezdett, verseket írt. Azután 2001-ben az orvosok pszichózist állapítottak meg nála. 4 év után kezdett csak el újra zenét szerezni. Jelenleg jogdíjakból él.

Wolfgang Neuhaus/Ricky Echolette (1960-) & MAJA KIM (1977-)

Kölnben született Ricky, gitáros és billentyűs. "Élvezetet találok abban a játékban, amely körülvesz és az ötleteimben. Ugyanakkor nem szeretem a közhelyeket. Arra törekszem, hogy ezt visszatükrözzem." - mondta miután meghívást kapott az együttesbe Frank Mertens helyett. Azelőtt forgatókönyveket írt és erősen érdeklődött a filmkészítés iránt. Előtte pedig festő volt. Az együttesben játszott basszus gitáron és néha zongorán is. 1997-ben távozott az együttesből. Jelenleg zeneszerző, filmzenéket ír. - Maja egy kis faluban született és nőtt fel Észak-Németországban, 1997 óta Hamburgban él. 2011-ben az együttes németországi nagy koncertköruton csatlakozott az Alphaville-hez.

 

Honlapok az együttesről itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Alphaville
http://www.alphaville.hu/
http://www.alphaville.info/
http://www.rockporten.dk/portrait_alphaville.htm