JEFFERSON AIRPLANE - AMERIKAI ZENEKAR

 Aktív évek: 1965–1974, 1989
 Műfaj: pszichedelikus-, acid-, folk-, hard rock

 Tagok - stabil felállás:

 Marty Balin (ének)
 Paul Kantner (ritmusgitár, ének)
 Jorma Kaukonen (szólógitár)
 Jack Casady (basszusgitár)
 Spencer Dryden (dob)
 Grace Slick (ének)

Az 1965-ben alakult San Franciscó-i rock együttes, az LSD inspirálta pszichedelikus rock úttörője. A banda neve Blind Lemon Jeffferson blues zenésztől ered, noha a zenekar nem játszott bluest. Marty Balin énekes és Paul Kantner gitáros volt az alapító, csakhamar csatlakozott hozzájuk egy másik gitáros, Jorma Kaukonen. A basszusgitár gazdája Jack Casady, Skip Spence kezdett a doboknál, majd Spencer Dryden ült a helyére. Érkezett egy hölgy is a csapatba Grace Slick, akinek nemcsak csodálatos, érzéki, hangja, hanem szépsége is tömegeket varázsolt el. Ez volt a legerősebb felállása az együttesnek, amelyben az alapító tagokon kívül előforduló számos zenész közül Papa John Creach, a több műfajban is zseniális hegedűs mindenképpen kiemelést érdemel. A JEFFERSON AIRPLANE TAKES OFF című bemutatkozó lemezük 1966 végén jelent meg, de ennél nagyobbat szólt a következő, a SURREALISTIC PILLOW, amely a Billboardon 3. lett. A lemezen hallható a műfaj két meghatározó dala, a Somebody To Love és a White Rabbit. Az album a másik hippi legenda, Jerry Garcia (Grateful Dead) közreműködésével készült. Az album megjelenése után az együttes zenéje komoly átalakuláson ment keresztül. Új stílusukra leginkább Jimi Hendrix és a Cream hatott, melynek nyomán – több más együtteshez hasonlóan – hangzásuk keményebbé vált, az improvizáció pedig egyre nagyobb szerephez jutott koncertjeiken. Kitűnő korong volt az 1968-as CROWN OF CREATION, majd egy évvel később a VOLUNTEER is. Felléptek 1967-ben Montereyben, 1969-ben a woodstocki fesztiválon, koncertezett a csapat a híres és rangos Fillmore Eastben, valamint a San Franciscó-i Fillmore Westben és a Winterland arenában. A Jefferson Airplane 1973-ig létezett, sok szép pillanatot szerzett a rock rajongóknak. Grace Slick - Paul Kantnerrel tovább vitte a Jefferson Airplane nevet, amelyből a kommerszebb Jefferson Starship, majd Starship jött létre. Slick és Kantner kapcsolatából közös gyermek is született. A Jefferson Starshippel Papa John Creach, a Starshippel Marty Balin is fellépett. Még az Airplane létezésével párhuzamosan alakult meg a fehér blues kiválósága, a Hot Tuna, amely sajnálatosan kevés visszhangot keltett a műfajban. Jorma Kaukonen és Jack Casady volt a főszereplő a számos zenésszel felvonuló zenekarban. Itt is megfordult Papa John Creach, aki 1917-es születésű évszámával túl volt az átlagos rock-koron. 1989-ben egy lemez és egy koncertkörút erejéig – Spencer Dryden kivételével az eredeti banda ismét összejött, de mivel a korong nem keltett akkora feltűnést mint amire számítottak, ment mindenki tovább a maga útján. A Jefferson Airplane több lemeze jóval később került forgalomba, például a LIVE AT FILLMORE EAST 1998-ban, a LIVE AT MONTEREY pedig 2001-ben idézte a szebb napokat. Az együttesnek több lemeze került a listák legjobb helyeire, 1996-ban megérdemelten lett tagja a rock & roll halhatatlanjai családjának.

1977 Grace Slick, Marty Balin, Jorma Kaukonen, Paul Kantner, Jack Casady, Spencer Dryde és Dryde nélkül 1989-ben

Marty Balin/Martyn Jerel Buchwald (1942-)


 Amerikai énekes és dalszerző, tizenéves kora végén Martyn eldöntötte, hogy zenész lesz, 20 évesen változtatta meg a nevét. Az 1960-as évek elején pop énekesi karriert kezdett és több felvételt készített, amiket 1962-ben a Challenge Records adott ki. 1963-tól a The Town Criers nevű folk együttes vezetője volt. 1965-ben, San Franciscóban megnyitotta éjszakai klubját, a The Matrixot. Egy helybéli folk zenésszel, Paul Kantnerrel alapította meg a klub házi együttesét, a Jefferson Airplane-t, melynek 1971-ig volt a tagja. Kezdetben ő volt az együttes fő dalszerzője (leginkább szerelmes dalokat írt), de 1967-től szerepe egyre inkább csak az éneklésre csökkent. Az együttessel fellépett az 1967-es Montereyi popfesztiválon és az 1969-es woodstocki fesztiválon. 1969 végén, a The Rolling Stones által rendezett Altamont Free Koncerten a Pokol Angyalai nevű motoros banda egyik tagja a színpadon eszméletlenre verte Balint. Úgy érezte, hogy a Paul Kantner és Grace Slick, Jorma Kaukonen és Jack Casady alkotta "frakciók" mellett nem maradt helye az együttesben, ezért 1971-ben kilépett. 1973-ban a Bodacious D. F. nevű formációval vette fel azonos című albumát, valamint a Grootna nevű együttes producereként dolgozott. 1974-ben az Airplane utód együttese, a Jefferson Starship Dragon Fly című albumára írt egy dalt, a Caroline-t, amit ő is énekelt, majd 1975-1978 között állandó tag lett. 1979-ben a Rock Justice című rockopera producere volt, majd szólóalbumokat készített. Első albuma, a Balin 1981-ben jelent meg; erről két dal, a Hearts és az Atlanta Lady bekerült a Top 40-be. 1983-ban jelent meg második albuma, a Lucky és egy csak Japánban kiadott EP, a There’s No Shoulder. 1985-ban Kantnerrel és Casadyvel megalapította a KBC Band nevű együttest, melynek egyetlen albuma 1986-ban jelent meg. Ennek feloszlása után, 1989-ben újraalakult a Jefferson Airplane, de az új album nem bizonyult sikeresnek. Balin harmadik albuma, a Better Generation 1991-ben jelent meg. 1993-tól 2003-ig Balin Kantner új együttesének, a Jefferson Starship – The Next Generationnek volt állandó tagja. Negyedik albuma, a Freedom Flight 1997-ben jelent meg. 1999-ben készült el a Marty Balin Greatest Hits című, feldolgozásokat tartalmazó album. A következő két stúdióalbumát maga adta ki és maga értékesítette. Ma szabadidejében festészettel foglalkozik, több kiállítása is volt.

Paul (Lorin) Kantner (1942-)


Amerikai gitáros és énekes, a Jefferson Airplane, valamint utód együttesei, a Jefferson Starship és a Jefferson Starship – The Next Generation alapítója. San Franciscóban született, anyja halála után bentlakásos jezsuita iskolában tanult. 1959-től 1961-ig a University of Santa Clara, 1961-től 1963-ig pedig a San Jose State College hallgatója volt. Miután félbehagyta tanulmányait, a helyi folkklubokban kezdett gitározni. San Joséban ismerkedett meg David Crosbyval, David Freiberggel és Jorma Kaukonennel, a Jefferson Airplane későbbi szólógitárosával. 1965 márciusában Kantner visszatért San Franciscóba, ahol esténként a Drinking Gourd nevű klubban zenélt, itt találozott Balinnal és hamarosan megalakították az JA együttest. Bár ritmusgitáron játszott, idővel az együttes egyik fő dalszerzőjévé vált. 1970-ben az Airplane nem adott ki új albumot. Ezalatt Kantner Blows Against the Empire című szólóalbumán dolgozott. Legfőbb segítője Grace Slick volt, akivel az album felvételeinek idején kezdett élettársi kapcsolatot. Az albumot 1971-ben a legjobb sci-finek járó Hugo-díjra is jelölték. Ugyanebben az évben született meg Slick és Kantner lánya, China. Kantner és Slick – a Jefferson Starship név használata nélkül, de ugyanazokkal a zenészekkel – még két közös albumot készített. 1973-ban feloszlott a Jefferson Airplane, 1974-ben egy új együttes alakult, mely a Jefferson Starship nevet vette fel. Kantner, Slick, Freiberg és Chaquico mellett az együttes tagja volt John Barbata dobos (az Airplane utolsó dobosa) és Papa John Creach hegedűs (aki az Airplane-ben és a Hot Tunában is játszott), valamint Pete Sears basszus gitáros -bilentyűs. Bár Marty Balin nem volt az együttes eredeti tagja, az első album felvételei közben ő is csatlakozott a Jefferson Starshiphez. 1974 és 1979 között az együttes első hat albuma bekerült az amerikai Top 20-ba. Az 1975-ben megjelent, listavezető Red Octopus lett a Jefferson Airplane/Starship legtöbbször eladott albuma. 1985-ben Balinnel és Casadyvel megalapította a KBC Bandet, melynek egyetlen albuma, a KBC Band 1986-ban jelent meg. A KBC Band megteremtette a lehetőséget a Jefferson AIrplane újraalakulására. 1988-ban Kantner és a Hot Tuna közös koncertjén Slick is feltűnt. Ezután természetesnek tűnt az Airplane újraalakulása Balinnel (ám Spencer Dryden nélkül, akit 1970-ben kirúgtak). Az együttes új albumát, a Jefferson Airplane-t a Columbia Records adta ki, de nem aratott átütő sikert. A turnét kedvezően fogadták, de a közös munka nem tartott sokáig, és a Jefferson Airplane örökre feloszlott. 1991-ben Kantner és Balin megalapította a Jefferson Starship új változatát, a Jefferson Starship – The Next Generationt. A ma is aktívan működő együtteshez 2005-ben David Freiberg is csatlakozott. 

Jorma Kaukonen (1940-)


 Szólógitáros, Washingtonban született finn diplomata apától és Amerikában élő orosz zsidó anyától. A gyerek a külföldi állomáshelyeken szívta magába a zene szeretetét, a szorosabb kapcsolat kialakulása akkorra tehető, amikor hazatérve a rock & roll őrület közepén találta magát. Igazán a country és a blues sokkal jobban érdekelte, már külföldre utazása előtt is ilyesfélét játszott. A hathúros gitáron is remeklő Jack Casadyval Triumphs néven alakítottak zenekart tinédzserként, lemezt is készítettek. Kaukonent az élet a hatvanas évek elején az Atlanti óceán mellől Nyugatra sodorta, a kaliforniai University of Santa Clara egyetemen tanult. San Franciscóban megismerkedett Paul Kantnerrel, rövid ideig zenélgettek együtt, de akkor még nem maradt tartós a kapcsolatuk. Az egyetem elvégzése után Jorma megnősült. Kezdődött a kaliforniai álmodozások kora: 1965-ben Marty Balinnal, Paul Kantnerrel, Jack Casadyval és Skip Spence-szel együtt megalakították a Jefferson Airplane-t. Kaukonen szerzőként is szerepet vállalt, ha nem is ő volt a legjellegzetesebb számok alkotója. A hetvenes évek elejéig szárnyaló banda a rock&roll halhatatlan együttese, majd utána ő és Jack Casady megalakította a kellemes, színvonalas bluesos-folkos zenét játszó Hot Tuna együttest. Legalább egy tucat közös lemezt készítettek, de látványos siker híján beszüntették az ipart. 1985-ben, majd 1995-ben egy lemezzel idézték fel a dicső múltat, 1992-ben koncerten is összejöttek. A két zenész 1989-ben fellépett a Jefferson Airplane nosztalgia-buliján. Jorma első felesége 1987-ben meghalt, és a zenész néhány év múlva másodszor is megnősült. Napjainkban szólóban turnézik, évente több mint 100 akusztikus koncertet ad szerte az országban. Néha Jack Casady is csatlakozik hozzá, akkor Hot Tunaként lépnek fel. Kaukonen - több mint egy tucat szólólemezt jelentetett meg, ma dél-ohiói farmján gitártábort működtet, ahol saját fingerpicking technikáját is tanítja.  

Grace (Barnett Wing) Slick (1939-)


  Amerikai énekesnő és dalszerző, aki a The Great Society, a Jefferson Airplane, a Jefferson Starship és a Starship tagja volt, emellett szólóalbumokat is készített. Azokban az együttesekben, melyeknek tagja volt, Grace billentyűs hangszereken, oboán és furulyán is játszott. Az 1960-as évek zenei életének egyik legfontosabb alakja volt, dalszövegeire a szellemesség, a szarkazmus és a pszichedelikus témák jellemzőek. 1960-tól 1963-ig – mielőtt énekesnő lett volna – modellként dolgozott az I. Magnin nevű cégnél. Zenei karrierjének kezdetén Slick szoros barátságot kötött Janis Joplinnal, ami Joplin 1970-ben bekövetkezett haláláig tartott. Szintén baráti kapcsolatban volt Jim Morrisonnal is. Az Airplane már jól ismerte: ott volt a The Matrix megnyitóján és a The Great Society gyakran játszott az Airplane elő zenekaraként. Slick szerződtetése kulcsfontosságúnak bizonyult a Jefferson Airplane kereskedelmi sikerében: erőteljes ám hajlékony alt hangja remekül illett az együttes pszichedelikus zenéjéhez, emellett csinos is-, színpadi jelenléte pedig meghatározó volt a koncerteken. Legismertebb dalai közé tartozik a White Rabbit (amit állítólag egy óra alatt írt), a Somebody to Love (amit sógora, Darby Slick írt), a We Built This City és a Nothing’s Gonna Stop Us Now. A White Rabbit és a Somebody to Love a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb dalát felsoroló listájára is felkerült. A két dalt először a The Great Society játszotta, a White Rabbitben pedig Slick oboán játszott. Slick négy szólóalbumot vett fel, ezek a Manhole, a Dreams, a Welcome to the Wrecking Ball! és a Software. Ezek közül a Dreams a legszemélyesebb munkája, amiért 1980-ban Grammy-díjra jelölték a legjobb rockénekesnő kategóriában. Az album Do It the Hard Way című dala arról szól, hogyan látta Grace akkori életét. 1971. május 13-án Grace Slick kis híján halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett, amikor autója egy alagút falának csapódott a Golden Gate híd közelében. Felépülése hónapokig tartott, ezért az Airplane-nek több fellépést is le kellett mondania. Slick 1988-ban, 48 évesen lépett ki a Starshipből. A Jefferson Airplane 1989-es újraalakulását követő turné után teljesen visszavonult a zenéléstől. Azóta csak néhány alkalommal csatlakozott a Jefferson Starshiphez. Ezek közül a legfontosabb a Deep Space/Virgin Sky című album, valamint egy 2001. szeptember 11. utáni jótékonysági koncert, utolsó nyilvános fellépése. Slick Linda Perry 1996-os és a Jefferson Starship 1999-es albumán is énekelt. Somebody to Love? című önéletrajza 1998-ban jelent meg. Visszavonulása után Slick a festészet és a rajzolás felé fordult. Rengeteg képet festett 1960-as évekbeli pályatársairól, például Janis Joplinról és Jerry Garciáról. Műveit 2000-ben kezdte kiállítani és eladni. Kiállításain személyesen is részt vesz.  

(John William) Jack Casady (1944-)


  Amerikai zenész Washingtonban született. Egyike a rock világ legjobb és legelismertebb basszusgitárosainak. Először rhythm & blues együttesben szólógitározott, majd még középiskolás korában áttért a basszusgitárra. A Jefferson Airplane-be 1965-ben korábbi középiskolai társa, a szólógitáros Kaukonen hívta, vele azóta is szoros kapcsolatot tartanak. 1970 év végére Grace terhessége miatt ellehetetlenül az Airplane élő koncert lehetősége, ezért Casady és Kaukonen alapít egy alkalmi együttest Hot Tuna néven, aminek később két albuma meg is jelenik. A nyolcvanas évek közepén ő - Paul Kantner és Marty Balin megalakítja a KBC Bandet, Daniel Verduscoval, Tim Gormaval és Mark 'Slick' Aguilarral. Első albumuk egyben utolsó is; a KBC Band c. albumot az együttes feloszlása követi. Az 1974-es J. Airplane utódzenekarában (Jefferson Starship) először nem vesz részt, csak az együttes 1992-es újjáalakulása óta tag és velük a mai napig turnézik is. Ezen kívül a 90-es években, és 2000-ben is vendégszerepelt számos más művész lemezfelvételein, köztük olyan klasszikusnál, mint Jimi Hendrix (Electric Ladyland), valamint kevésbé ismert albumokban és különböző egyéni Airplane visszaemlékező válogatásokban is. Bár nem a szerzői vénája a legerősebb, 2003-ban elkészítette első szólólemezét.    

Spencer Dryden (1938-2005)


  Amerikai dobos - nagybátyja Charlie Chaplin volt, 1966-ban csatlakozott az együtteshez, felváltva a Moby Grape-hez távozó Skip Spence-et, és 1970-ig az Airplane valamennyi történelmi lemezén ő kezelte az ütőket. Később a New Riders of the Purple Sage nevű bandában szerepelt, a következő évtizedben pedig egy különleges szupercsapatot alakított a Country Joe and The Fish, az egykor Janis Joplint kísérő Big Brother and the Holding Company és a Quicksilver Messenger Service volt tagjaival Dinosaurs néven. A Jefferson Airplane a Grateful Deaddel, a Quicksilverrel és a Kaleidoscope-pal a San Franciscó-i hippik legkedveltebb zenekarai közé tartozott. Ezek a bandák játszották a legizgalmasabb, gyakran az LSD hatása alatt készült látomásos zenét, amelynek sajátossága, hogy a hallgató "színjózan" állapotában is lebeghet tőle. Dryden 1970-ben távozott az Airplane-ből, elege volt a négy évig tartó "LSD-körhintából" és többek között azért, mert Kantner elszerette tőle az énekesnőt. Ő egy helyi groupie-t vett el. (Később még kétszer nősült). A zenei életbe 1972-ben tért vissza, a Grateful Dead tagjaival alapított New Riders of the Purple Sage dobosaként. A kétezres években azonban sokat betegeskedett, csípőprotézist kapott, majd szívműtéten esett át. 2003 szeptemberében tűzvész pusztította el otthonát. A 60-as évek klasszikus pszichedelikus együttesének ütősével gerincvelőrák végzett.  

 

Honlapok az együttesről itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jefferson_Airplane
http://www.literatura.hu/rock/classic/jefferson_airplane.htm
http://rockbazis.hu/?q=node/232
http://www.jeffersonairplane.com/