|
 |
Aktív évek:
1965–1974, 1989
Műfaj: pszichedelikus-, acid-, folk-, hard rock
Tagok - stabil felállás:
Marty Balin (ének)
Paul Kantner (ritmusgitár, ének)
Jorma Kaukonen (szólógitár)
Jack Casady (basszusgitár)
Spencer Dryden (dob)
Grace Slick (ének) |
Az 1965-ben alakult San Franciscó-i rock együttes, az LSD inspirálta
pszichedelikus rock úttörője. A banda neve Blind Lemon Jeffferson blues
zenésztől ered, noha a zenekar nem játszott bluest. Marty Balin énekes és
Paul Kantner gitáros volt az alapító, csakhamar csatlakozott hozzájuk egy
másik gitáros, Jorma Kaukonen. A basszusgitár gazdája Jack Casady, Skip
Spence kezdett a doboknál, majd Spencer Dryden ült a helyére. Érkezett egy
hölgy is a csapatba Grace Slick, akinek nemcsak csodálatos, érzéki,
hangja, hanem szépsége is tömegeket varázsolt el. Ez volt a legerősebb
felállása az együttesnek, amelyben az alapító tagokon kívül előforduló
számos zenész közül Papa John Creach, a több műfajban is zseniális hegedűs
mindenképpen kiemelést érdemel. A
JEFFERSON AIRPLANE TAKES OFF
című bemutatkozó lemezük 1966 végén jelent meg, de ennél nagyobbat szólt a
következő, a
SURREALISTIC PILLOW,
amely a Billboardon 3. lett. A lemezen hallható a műfaj két meghatározó
dala, a
Somebody To Love
és a
White Rabbit. Az
album a másik hippi legenda, Jerry Garcia (Grateful
Dead)
közreműködésével készült. Az album megjelenése után az együttes zenéje
komoly átalakuláson ment keresztül. Új stílusukra leginkább Jimi Hendrix
és a Cream hatott, melynek nyomán – több más együtteshez hasonlóan –
hangzásuk keményebbé vált, az improvizáció pedig egyre nagyobb szerephez
jutott koncertjeiken. Kitűnő korong volt az 1968-as
CROWN OF CREATION,
majd egy évvel később a
VOLUNTEER
is. Felléptek 1967-ben Montereyben, 1969-ben a woodstocki fesztiválon,
koncertezett a csapat a híres és rangos Fillmore Eastben, valamint a San
Franciscó-i Fillmore Westben és a Winterland arenában. A Jefferson
Airplane 1973-ig létezett, sok szép pillanatot szerzett a rock
rajongóknak. Grace Slick - Paul Kantnerrel tovább vitte a Jefferson
Airplane nevet, amelyből a kommerszebb Jefferson Starship, majd Starship
jött létre. Slick és Kantner kapcsolatából közös gyermek is született. A
Jefferson Starshippel Papa John Creach, a Starshippel Marty Balin is
fellépett. Még az Airplane létezésével párhuzamosan alakult meg a fehér
blues kiválósága, a Hot Tuna, amely sajnálatosan kevés visszhangot keltett
a műfajban. Jorma Kaukonen és Jack Casady volt a főszereplő a számos
zenésszel felvonuló zenekarban. Itt is megfordult Papa John Creach, aki
1917-es születésű évszámával túl volt az átlagos rock-koron. 1989-ben egy
lemez és egy koncertkörút erejéig – Spencer Dryden kivételével az eredeti
banda ismét összejött, de mivel a korong nem keltett akkora feltűnést mint
amire számítottak, ment mindenki tovább a maga útján. A Jefferson Airplane
több lemeze jóval később került forgalomba, például a
LIVE AT FILLMORE EAST
1998-ban, a
LIVE AT MONTEREY
pedig 2001-ben idézte a szebb napokat. Az együttesnek több lemeze került a
listák legjobb helyeire, 1996-ban megérdemelten lett tagja a rock & roll
halhatatlanjai családjának.
1977 Grace Slick, Marty
Balin, Jorma Kaukonen, Paul Kantner, Jack Casady, Spencer Dryde és Dryde
nélkül 1989-ben
Marty Balin/Martyn Jerel Buchwald
(1942-)
|

 |
Amerikai énekes és dalszerző, tizenéves kora végén Martyn
eldöntötte, hogy zenész lesz, 20 évesen változtatta meg a nevét. Az
1960-as évek elején pop énekesi karriert kezdett és több felvételt
készített, amiket 1962-ben a Challenge Records adott ki. 1963-tól a
The Town Criers nevű folk együttes vezetője volt. 1965-ben, San
Franciscóban megnyitotta éjszakai klubját, a The Matrixot. Egy
helybéli folk zenésszel, Paul Kantnerrel alapította meg a klub házi
együttesét, a Jefferson Airplane-t, melynek 1971-ig volt a tagja.
Kezdetben ő volt az együttes fő dalszerzője (leginkább szerelmes
dalokat írt), de 1967-től szerepe egyre inkább csak az éneklésre
csökkent. Az együttessel fellépett az 1967-es Montereyi
popfesztiválon és az 1969-es woodstocki fesztiválon. 1969 végén, a
The Rolling Stones által rendezett Altamont Free Koncerten a Pokol
Angyalai nevű motoros banda egyik tagja a színpadon eszméletlenre
verte Balint. Úgy érezte, hogy a Paul Kantner és Grace Slick, Jorma
Kaukonen és Jack Casady alkotta "frakciók" mellett nem maradt
helye az együttesben, ezért 1971-ben kilépett. 1973-ban a Bodacious
D. F. nevű formációval vette fel azonos című albumát, valamint a
Grootna nevű együttes producereként dolgozott. 1974-ben az Airplane
utód együttese, a Jefferson Starship Dragon Fly című albumára írt
egy dalt, a Caroline-t, amit ő is énekelt, majd 1975-1978 között
állandó tag lett. 1979-ben a Rock Justice című rockopera producere
volt, majd szólóalbumokat készített. Első albuma, a Balin 1981-ben
jelent meg; erről két dal, a Hearts és az Atlanta Lady bekerült a
Top 40-be. 1983-ban jelent meg második albuma, a Lucky és egy csak
Japánban kiadott EP, a There’s No Shoulder. 1985-ban Kantnerrel és
Casadyvel megalapította a KBC Band nevű együttest, melynek egyetlen
albuma 1986-ban jelent meg. Ennek feloszlása után, 1989-ben
újraalakult a Jefferson Airplane, de az új album nem bizonyult
sikeresnek. Balin harmadik albuma, a Better Generation 1991-ben
jelent meg. 1993-tól 2003-ig Balin Kantner új együttesének, a
Jefferson Starship – The Next Generationnek volt állandó tagja.
Negyedik albuma, a Freedom Flight 1997-ben jelent meg. 1999-ben
készült el a Marty Balin Greatest Hits című, feldolgozásokat
tartalmazó album. A következő két stúdióalbumát maga adta ki és maga
értékesítette. Ma szabadidejében festészettel foglalkozik, több
kiállítása is volt. |
Paul (Lorin) Kantner
(1942-)
|
Amerikai gitáros és énekes, a Jefferson Airplane, valamint utód
együttesei, a Jefferson Starship és a Jefferson Starship – The Next
Generation alapítója. San Franciscóban született, anyja halála után
bentlakásos jezsuita iskolában tanult. 1959-től 1961-ig a University
of Santa Clara, 1961-től 1963-ig pedig a San Jose State College
hallgatója volt. Miután félbehagyta tanulmányait, a helyi
folkklubokban kezdett gitározni. San Joséban ismerkedett meg David
Crosbyval, David Freiberggel és Jorma Kaukonennel, a Jefferson
Airplane későbbi szólógitárosával. 1965 márciusában Kantner
visszatért San Franciscóba, ahol esténként a Drinking Gourd nevű
klubban zenélt, itt találozott Balinnal és hamarosan megalakították
az JA együttest. Bár ritmusgitáron játszott, idővel az együttes
egyik fő dalszerzőjévé vált. 1970-ben az Airplane nem adott ki új
albumot. Ezalatt Kantner Blows Against the Empire című szólóalbumán
dolgozott. Legfőbb segítője Grace Slick volt, akivel az album
felvételeinek idején kezdett élettársi kapcsolatot. Az albumot
1971-ben a legjobb sci-finek járó Hugo-díjra is jelölték. Ugyanebben
az évben született meg Slick és Kantner lánya, China. Kantner és
Slick – a Jefferson Starship név használata nélkül, de ugyanazokkal
a zenészekkel – még két közös albumot készített. 1973-ban feloszlott
a Jefferson Airplane, 1974-ben egy új együttes alakult, mely a
Jefferson Starship nevet vette fel. Kantner, Slick, Freiberg és
Chaquico mellett az együttes tagja volt John Barbata dobos (az
Airplane utolsó dobosa) és Papa John Creach hegedűs (aki az
Airplane-ben és a Hot Tunában is játszott), valamint Pete Sears
basszus gitáros -bilentyűs. Bár Marty Balin nem volt az együttes
eredeti tagja, az első album felvételei közben ő is csatlakozott a
Jefferson Starshiphez. 1974 és 1979 között az együttes első hat
albuma bekerült az amerikai Top 20-ba. Az 1975-ben megjelent,
listavezető Red Octopus lett a Jefferson Airplane/Starship
legtöbbször eladott albuma. 1985-ben Balinnel és Casadyvel
megalapította a KBC Bandet, melynek egyetlen albuma, a KBC Band
1986-ban jelent meg. A KBC Band megteremtette a lehetőséget a
Jefferson AIrplane újraalakulására. 1988-ban Kantner és a Hot Tuna
közös koncertjén Slick is feltűnt. Ezután természetesnek tűnt az
Airplane újraalakulása Balinnel (ám Spencer Dryden nélkül, akit
1970-ben kirúgtak). Az együttes új albumát, a Jefferson Airplane-t a
Columbia Records adta ki, de nem aratott átütő sikert. A turnét
kedvezően fogadták, de a közös munka nem tartott sokáig, és a
Jefferson Airplane örökre feloszlott. 1991-ben Kantner és Balin
megalapította a Jefferson Starship új változatát, a Jefferson
Starship – The Next Generationt. A ma is aktívan működő együtteshez
2005-ben David Freiberg is csatlakozott.
|

 |
Jorma Kaukonen
(1940-)

 |
Szólógitáros, Washingtonban született finn diplomata apától és
Amerikában élő orosz zsidó anyától. A gyerek a külföldi
állomáshelyeken szívta magába a zene szeretetét, a szorosabb
kapcsolat kialakulása akkorra tehető, amikor hazatérve a rock & roll
őrület közepén találta magát. Igazán a country és a blues sokkal
jobban érdekelte, már külföldre utazása előtt is ilyesfélét
játszott. A hathúros gitáron is remeklő Jack Casadyval Triumphs
néven alakítottak zenekart tinédzserként, lemezt is készítettek.
Kaukonent az élet a hatvanas évek elején az Atlanti óceán mellől
Nyugatra sodorta, a kaliforniai University of Santa Clara egyetemen
tanult. San Franciscóban megismerkedett Paul Kantnerrel, rövid ideig
zenélgettek együtt, de akkor még nem maradt tartós a kapcsolatuk. Az
egyetem elvégzése után Jorma megnősült. Kezdődött a kaliforniai
álmodozások kora: 1965-ben Marty Balinnal, Paul Kantnerrel, Jack
Casadyval és Skip Spence-szel együtt megalakították a Jefferson
Airplane-t. Kaukonen szerzőként is szerepet vállalt, ha nem is ő
volt a legjellegzetesebb számok alkotója. A hetvenes évek elejéig
szárnyaló banda a rock&roll halhatatlan együttese, majd utána ő és
Jack Casady megalakította a kellemes, színvonalas bluesos-folkos
zenét játszó Hot Tuna együttest. Legalább egy tucat közös lemezt
készítettek, de látványos siker híján beszüntették az ipart.
1985-ben, majd 1995-ben egy lemezzel idézték fel a dicső múltat,
1992-ben koncerten is összejöttek. A két zenész 1989-ben fellépett a
Jefferson Airplane nosztalgia-buliján. Jorma első felesége 1987-ben
meghalt, és a zenész néhány év múlva másodszor is megnősült.
Napjainkban szólóban turnézik, évente több mint 100 akusztikus
koncertet ad szerte az országban. Néha Jack Casady is csatlakozik
hozzá, akkor Hot Tunaként lépnek fel. Kaukonen - több mint egy tucat
szólólemezt jelentetett meg, ma dél-ohiói farmján gitártábort
működtet, ahol saját fingerpicking technikáját is tanítja.
|
Grace (Barnett Wing) Slick
(1939-)
|
Amerikai énekesnő és dalszerző, aki a The Great Society, a
Jefferson Airplane, a Jefferson Starship és a Starship tagja volt,
emellett szólóalbumokat is készített. Azokban az együttesekben,
melyeknek tagja volt, Grace billentyűs hangszereken, oboán és
furulyán is játszott. Az 1960-as évek zenei életének egyik
legfontosabb alakja volt, dalszövegeire a szellemesség, a szarkazmus
és a pszichedelikus témák jellemzőek. 1960-tól 1963-ig – mielőtt
énekesnő lett volna – modellként dolgozott az I. Magnin nevű cégnél.
Zenei karrierjének kezdetén Slick szoros barátságot kötött Janis
Joplinnal, ami Joplin 1970-ben bekövetkezett haláláig tartott.
Szintén baráti kapcsolatban volt Jim Morrisonnal is. Az Airplane már
jól ismerte: ott volt a The Matrix megnyitóján és a The Great
Society gyakran játszott az Airplane elő zenekaraként. Slick
szerződtetése kulcsfontosságúnak bizonyult a Jefferson Airplane
kereskedelmi sikerében: erőteljes ám hajlékony alt hangja remekül
illett az együttes pszichedelikus zenéjéhez, emellett csinos is-,
színpadi jelenléte pedig meghatározó volt a koncerteken.
Legismertebb dalai közé tartozik a White Rabbit (amit állítólag egy
óra alatt írt), a Somebody to Love (amit sógora, Darby Slick írt), a
We Built This City és a Nothing’s Gonna Stop Us Now. A White Rabbit
és a Somebody to Love a Rolling Stone magazin minden idők 500
legjobb dalát felsoroló listájára is felkerült. A két dalt először a
The Great Society játszotta, a White Rabbitben pedig Slick oboán
játszott. Slick négy szólóalbumot vett fel, ezek a Manhole, a Dreams,
a Welcome to the Wrecking Ball! és a Software. Ezek közül a Dreams a
legszemélyesebb munkája, amiért 1980-ban Grammy-díjra jelölték a
legjobb rockénekesnő kategóriában. Az album Do It the Hard Way című
dala arról szól, hogyan látta Grace akkori életét. 1971. május 13-án
Grace Slick kis híján halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett,
amikor autója egy alagút falának csapódott a Golden Gate híd
közelében. Felépülése hónapokig tartott, ezért az Airplane-nek több
fellépést is le kellett mondania. Slick 1988-ban, 48 évesen lépett
ki a Starshipből. A Jefferson Airplane 1989-es újraalakulását követő
turné után teljesen visszavonult a zenéléstől. Azóta csak néhány
alkalommal csatlakozott a Jefferson Starshiphez. Ezek közül a
legfontosabb a Deep Space/Virgin Sky című album, valamint egy 2001.
szeptember 11. utáni jótékonysági koncert, utolsó nyilvános
fellépése. Slick Linda Perry 1996-os és a Jefferson Starship 1999-es
albumán is énekelt. Somebody to Love? című önéletrajza 1998-ban
jelent meg. Visszavonulása után Slick a festészet és a rajzolás felé
fordult. Rengeteg képet festett 1960-as évekbeli pályatársairól,
például Janis Joplinról és Jerry Garciáról. Műveit 2000-ben kezdte
kiállítani és eladni. Kiállításain személyesen is részt vesz.
|

 |
(John William) Jack Casady
(1944-)
 |
Amerikai zenész Washingtonban született. Egyike a rock világ
legjobb és legelismertebb basszusgitárosainak. Először rhythm &
blues együttesben szólógitározott, majd még középiskolás korában
áttért a basszusgitárra. A Jefferson Airplane-be 1965-ben korábbi
középiskolai társa, a szólógitáros Kaukonen hívta, vele azóta is
szoros kapcsolatot tartanak. 1970 év végére Grace terhessége miatt
ellehetetlenül az Airplane élő koncert lehetősége, ezért Casady és
Kaukonen alapít egy alkalmi együttest Hot Tuna néven, aminek később
két albuma meg is jelenik. A nyolcvanas évek közepén ő - Paul
Kantner és Marty Balin megalakítja a KBC Bandet, Daniel Verduscoval,
Tim Gormaval és Mark 'Slick' Aguilarral. Első albumuk egyben utolsó
is; a KBC Band c. albumot az együttes feloszlása követi. Az 1974-es
J. Airplane utódzenekarában (Jefferson Starship) először nem vesz
részt, csak az együttes 1992-es újjáalakulása óta tag és velük a mai
napig turnézik is. Ezen kívül a 90-es években, és 2000-ben is
vendégszerepelt számos más művész lemezfelvételein, köztük olyan
klasszikusnál, mint Jimi Hendrix (Electric Ladyland), valamint
kevésbé ismert albumokban és különböző egyéni Airplane
visszaemlékező válogatásokban is. Bár nem a szerzői vénája a
legerősebb, 2003-ban elkészítette első szólólemezét.
|
 |
Spencer Dryden
(1938-2005)
 |
Amerikai dobos - nagybátyja Charlie Chaplin volt, 1966-ban
csatlakozott az együtteshez, felváltva a Moby Grape-hez távozó Skip
Spence-et, és 1970-ig az Airplane valamennyi történelmi lemezén ő
kezelte az ütőket. Később a New Riders of the Purple Sage nevű
bandában szerepelt, a következő évtizedben pedig egy különleges
szupercsapatot alakított a Country Joe and The Fish, az egykor Janis
Joplint kísérő Big Brother and the Holding Company és a Quicksilver
Messenger Service volt tagjaival Dinosaurs néven. A Jefferson
Airplane a Grateful Deaddel, a Quicksilverrel és a Kaleidoscope-pal
a San Franciscó-i hippik legkedveltebb zenekarai közé tartozott.
Ezek a bandák játszották a legizgalmasabb, gyakran az LSD hatása
alatt készült látomásos zenét, amelynek sajátossága, hogy a hallgató
"színjózan" állapotában is lebeghet tőle. Dryden 1970-ben távozott
az Airplane-ből, elege volt a négy évig tartó "LSD-körhintából" és
többek között azért, mert Kantner elszerette tőle az énekesnőt. Ő
egy helyi groupie-t vett el. (Később még kétszer nősült). A zenei
életbe 1972-ben tért vissza, a Grateful Dead tagjaival alapított New
Riders of the Purple Sage dobosaként. A kétezres években azonban
sokat betegeskedett, csípőprotézist kapott, majd szívműtéten esett
át. 2003 szeptemberében tűzvész pusztította el otthonát. A 60-as
évek klasszikus pszichedelikus együttesének ütősével gerincvelőrák
végzett.
|
 |
Honlapok az együttesről itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jefferson_Airplane
http://www.literatura.hu/rock/classic/jefferson_airplane.htm
http://rockbazis.hu/?q=node/232
http://www.jeffersonairplane.com/ |