Zenész és dalszerző, karakteres énekhangjával vált ismertté. 1964-ben alapította meg első zenekarát, mely hamarosan a The Strangeurs nevet vette fel. Az együttes hamar Yonkers egyik legnépszerűbb formációja lett. 1966-ban már a Chain Reaction nevet használták, majd The Sun címmel egy kislemezt is kiadtak. A nagyrészt feldolgozásokat játszó együttes telt házas klubkoncerteket adott, Tyler pedig a környék sztárénekese lett. A Chain Reaction ezt követően Chainre rövidítette a nevét, majd 1968-ban feloszlott. Tyler ezt követően olyan kérészéletű és sikertelen együttesekben bukkant fel, mint a Pipe Dream és a Plastic Glass. Joe Perry és Tom Hamilton már az 1960-as évek végén is együtt játszott a blues alapú Jam Band együttesben. A zenekar 1969 nyarán Sunapeeben is fellépett, ahol Tyler is a nézők között volt. Az énekes az előadás alatt egyből eldöntötte, hogy velük képzeli el zenei karrierjét. Elsősorban az érzés és a színpadról áramló energia nyerte el a tetszését, semmint a pontos vagy kiemelkedő hangszeres teljesítmény. A közös zenélésre azonban bő egy évig mégsem került sor. Tyler ez idő alatt a Fox Chase és a William Proud együttesekben fordult meg. Amikor Perry és Hamilton 1970 szeptemberében Bostonba költözött, hogy ott új zenekart alapítsanak, az énekes – ahogy azt már korábban eldöntötték – Steven Tyler lett, aki hozta magával a Chain volt basszusgitárosát, Ray Tabanót is. Tabano másodgitárosként csatlakozott hozzájuk, amit Perry kezdetben ellenzett, ő ugyanis egy gitárral képzelte el a zenekart. Tyler azonban ragaszkodott a kétgitáros felálláshoz, ezenkívül Hamiltont Don Solomonra kívánta lecserélni, aki korábban a William Proudban már zenélt vele. Joe Perry viszont Hamiltont akarta basszusgitárosnak, így az a megoldás született, hogy maradt Hamilton, cserébe Ray Tabano lett a másodgitáros. Tyler a korábbi zenekaraiban dobosként kezdte pályafutását, majd később az éneklés mellett is gyakran beült a dobfelszerelés mögé. Ő azonban a formálódó együttesben kizárólag frontember akart lenni, így felvetette, hogy csak akkor marad, ha nem kell dobolnia. A megegyezés után Joey Kramer lett a zenekar dobosa, aki korábban már ismerte Tylert, mivel ő is yonkersi volt. Az együttesből Tyler rendelkezett a legtöbb zenekari tapasztalattal és muzikalitással, így gyakorlatilag ő volt a zenekar tanára. A hangszeresek nyers erőt és energiát mutattak neki. Kezdetben ez kovácsolta össze őket, de a mai napig ez adja a közöttük lévő szeretet-gyűlölet viszony alapját. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején nagy nyilvánosságot kapott súlyos alkohol és drogproblémája, de 1986-tól sikeresen kigyógyult betegségéből, egészen 2009-ig, mikor is a fájdalomcsillapítók használata miatt újra visszaesett. Élete során több mint 20 millió dollárt költött drogokra. Energikus színpadi teljesítmény jellemzi, valamint védjegyének számítanak színes fellépő ruhái, és a mikrofonállványra csavart sálai. A Rolling Stone magazin a 100 legjobb énekes listáján a 99. helyre sorolta. A Hit Parader pedig minden idők 100 legjobb metál énekesének listáján a 3. helyre sorolta..

Amerikai zenész, az Aerosmith szólógitárosaként és dalszerzőjeként vált ismertté. Apai ágon portugál-, anyai ágon olasz származású. Első zenekarát Tom Hamiltonnal alapította. Ez volt a The Jam Band. Miután találkozott Steven Tylerrel, elkezdtek hármasban zenélni. Hozzájuk csatlakozott még Brad Whitford ritmusgitáros és Joey Kramer dobos. Ezzel megszületett az Aerosmith. A sikeres együttjátszást éppen a siker rontotta meg. A hetvenes évek közepén Amerika egyik legsikeresebb zenekara voltak, és ahogy az lenni szokott a rock sztároknál, ilyenkor jönnek a drog és alkoholproblémák. Stevent egyszer a határőrök kapták el kábítószer birtoklása miatt. 1977-ben megjelent a Draw the Line. Ezen a Bright Light Fright című számot Joe énekli. '79-ben még kiadták a Night in the Ruts. Ekkoriban már nagyon rossz volt a tagok kapcsolata egymással. Egyszer Clevelandben Joe akkori felesége hozzávágott egy üveget Tom Hamilton feleségéhez. Nem sokkal később Joe kilépett az Aerosmithből és egy saját zenekart alapított. - 1984-ben Joe visszatért az Aerosmithbe, ezzel feloszlott zenekara. 1993-ban a Get A Grip (7x platina-lemez) kiadása idején Joe és Steven már újra a legjobb barátok. - 2003-ban a Rolling Stones magazin minden idők 100 legjobb gitárosának a listáján a 48. helyre választotta. A lista 2011-es újabb változatán a 84. helyre került.

 Basszusgitáros, az együttes 1970-es megalakulása óta tagja a zenekarnak. Több dalban is szerepel társszerzőként, többek között a Sweet Emotion és a Janie's Got a Gun című slágerekben is. Időnként gitározni (például: Uncle Salty) és vokálozni is szokott egyes dalokban (Love in an Elevator). Az együttes indulásakor Hamiltont felvették több főiskolára is, ő azonban nem hallgatott a szüleire, és abbahagyta a tanulmányait, hogy teljes idejét a zenekarra szentelhesse. Az együttes azonban még nem jövedelmezett eleget, ezért műszaki rajzolóként kapott állást. Elmondása szerint a Toys in the Attic felvételeinek az idején, 1975-ben szűnt meg a többiekkel szembeni kisebbrendűségi érzése. Ennek érdekében komoly csuklógyakorlatokat végzett, és napi több órát gyakorolt a hangszerén, miközben kokain segítségével kapott energiát a kitartáshoz. 1981-ben az Aerosmith inaktív időszakában részt vett Joey Kramer tervezett projektjében, amely a Renegade nevet használta volna, és rajtuk kívül még Jimmy Crespo, Bobby Majo, Raymond Marge lett volna benne. A formáció felvett hét számot, de azok nem kerültek kiadásra. 1981-ben anyagi gondjai támadtak, ezért eladta a házát, és bérelt lakásba kellett költöznie Newtonban. 1985-ben az együttes elhatározta, hogy drogfüggőségüktől megszabadulva, újult erővel fogják folytatni az együttes pályafutását. Hamilton a Permanent Vacation album felvételei közben, a zenekarból utolsóként szokott le a drogokról. Az albuma kiadása és a Pump megjelenése között gitárórákat vett, és ínhüvelygyulladást kapott a sok gyakorlástól. 2006 augusztusában nyelőcsőrákot diagnosztizáltak nála, ezért nem tudott részt venni a Route of All Evil Touron. Helyettese az a David Hull lett, aki korábban megfordult a Joe Perry Projectben. Kemoterápiás kezelését követően először 2006. szeptemberében csatlakozott a zenekarhoz, amikor a bostoni koncerten a Sweet Emotion alatt lépett fel. 2006. december 3-án pedig már a teljes koncerten lépett fel az együttessel a New York-i Beacon Theatre-ben. 2006. december 20-án az Aero Force One fan club számára közölte, hogy Pozitronemissziós tomográfia kezeléseken kell részt vennie. A 2009-es Aerosmith/ZZ Top Tour egyes állomásain ezért újra David Hull lépett a helyére. Még szintén 2009-ben egy alkalommal az egyik lába sérült meg, ami miatt megint csak Hull kezelte a basszusgitárt. 2011-ben visszatért a rákbetegsége, gyógyulása után az együttessel turnézott, de 2013 áprilisában kénytelen volt visszavonulni, mivel mivel ismét egészségügyi panaszai támadtak. Helyettese az a David Hull lett, aki korábban már többször is kisegítette Hamiltont.  

  Az energikus játékáról ismert dobos közismert pillanatai közé tartozik, amikor a szólói alatt a könyökét és a homlokát is használni szokta. 1970 őszén értesült róla, hogy egy korábbi ismerőse Ray Tabano visszatért Bostonba, aki beajánlotta egy akkor formálódó zenekarba, melyet a későbbi Aerosmith két tagja Joe Perry és Tom Hamilton alkotott. Egy billentyűssel kiegészülve próbálni kezdett velük, de végül nem tartotta túl ígéretesnek az együttműködést. Pár nap múlva Perry felhívta, hogy már egy énekest is találtak Steven Tyler személyében. Kramer egy iskolába járt Tylerrel, és mindig is az volt a vágya, hogy egy zenekarban játsszon vele, így már elfogadta az ajánlatot és Ray Tabano csatlakozásával megalakultak. Az Aerosmith nevet is Joey Kramer találta ki, akit Harry Nilsson Aerial Ballet című albuma ihletett meg. Az első próbák nem mentek zökkenőmentesen Kramer számára, mivel gyakran kiesett a ritmusból. Hajlamos volt a felgyorsulásra különösen a szólók után. Az együttes korai szakaszában Kramer intézte a pénzügyeket, ő beszélt a szervezőkkel, vette fel a pénzt a koncertek után, kifizette a járulékos költségeket, majd a maradékot kiosztotta a zenekar öt tagja között. Dalszerzőként először a Get Your Wings album záródalában a Pandora's Boxban szerepelt, de a későbbiekben is hozzájárult egy-egy dal megírásához. 1977-ben 220 km/h-ás sebességgel Ferrarijaval nekicsapódott egy korlátnak, mert elaludt. A feje nekivágódott a szélvédőnek, melyre hét öltést kapott, az ablak üvege pedig felsebzett egy artériát. 1979-ben az együttesen belüli feszültségek következtében Joe Perry, majd Brad Whitford is elhagyta a zenekart, Kramer viszont sosem lépett ki az együttesből. Az Aerosmith inaktív időszakában tervbe vette egy Renegade nevű együttes létrehozását, de a projekt ötlete hamar megsemmisült. 1983. februárjában és az év utolsó napján, rövid betegsége miatt Bobby Rondinelli (Quiet Riot, Rainbow, Black Sabbath, Blue Öyster Cult) helyettesítette a koncerteken. 1986. novemberében leégett a háza, majd az együttes többi tagjához hasonlóan kezeltetni kezdte drog és alkoholfüggőségét. A zenekar és a menedzser Tim Collins közölte vele, hogy csak akkor mehet a következő turnéra, ha addig sikerül leszoknia. Kramer egyéni majd csoportterápiára járt, így sikerült leszoknia. Az 1987-ben megjelent Permanent Vacation album révén az Aerosmith visszaszerezte '70-es évekbeli pozícióját, mely révén Kramer anyagi helyzete és magánélete is rendeződött. 1996. augusztusában és szeptemberében a Nine Lives album kezdeti felvételeinél, Steve Ferrone helyettesítette. Kramer betegsége, és elhunyt édesapja miatti gyász miatt nem tudott dolgozni az együttessel. 1998. júliusában a Nine Lives turnét félbe kellett szakítania, Kramer harmadfokú égési sérülései miatt (Ferrarija robbant fel tankolás közben). 2002-ben és 2005-ben is vállsérülése miatt helyettesítette a fia Jesse (Jessey) Sky Kramer. Később megjelent (2009 Hit Hard: A Story of Hitting Rock Bottom at the Top) önéletrajzi könyve, melyben a zenei karrierje mellett a depresszió elleni küzdelmeiről is részletesen ír.  

  Ritmusgitáros, akit egy Justin Thyme koncerten láttak, de korábban az Earth Inc. tagja volt. A Justin Thyme annak a Twitty Farrennek volt az új együttese, aki a William Proudban már játszott együtt Tylerrel. Whitford játéka azonnal megtetszett az Aerosmith tagjainak, felajánlották neki a másodgitáros posztot. Whitford, aki a Coolidge Middle School és a Berklee School of Music hallgatója volt, elfogadta az ajánlatot, és tökéletes összhangba került Perry játékával. Ezzel kialakult a klasszikusnak is hívott Tyler–Perry–Whitford–Hamilton–Kramer felállás, amely egészen 1979-ig maradt együtt. 1980 őszén Steven Tyler egy motorbaleset következtében két hónapra kórházba kényszerült, majd további felépülése is hónapokat vett igénybe. Ennek következtében az együttes pályája megakadt. A zenekaron belüli rossz hangulat és a tétlenség következményeképpen Brad kilépett az együttesből, Ted Nugent korábbi énekesével, Derek St. Holmes-szal fogott össze, és elkészítette a Whitford/St. Holmes albumot. Az 1981-ben megjelent anyag nem lett sikeres, így a közös produkció egy rövid turné után véget ért. 1984-ben újjáalakult az együttes - Joe Perry és Brad Whitford is csatlakoztak és ez az újraegyesülés a mai napig működőképes. Whitford az idők folyamán jelentősen hozzájárult az együttes sikereihez, 2007-ben bekerült a világ 100 legjobb gitárosa című könyvbe.   

  Amerikai gitáros, aki 1970 és 1971 között volt az Aerosmith tagja. 1971-ben ingadozó teljesítménye és féktelen viselkedése miatt kirúgták. Tabano igen kezdetleges szinten használta hangszerét, ezenkívül állandóan összeszólalkozott az együttes tagjaival, elsősorban Tylerrel. A gitáros távozása azonban megviselte Tylert, akivel a mai napig barátságban maradt. Tabano kezdetben tudomásul sem vette kirúgatását, és még hetekig az együttessel maradt.