Skót származású zenész, az együttes egyik alapító tagja és egyben ritmusgitárosa. A közhiedelemmel ellentétben nem Angus, hanem ő a zenekar vezetője. Autodidakta módon tanult meg gitározni. Első hangszerét (egy ócska akusztikus gitárt) az anyjától kapta. Apró kezével nem érte át a hangszer nyakát, ezért gyakran kénytelen volt az üres húrokat pengetni. A zene kezdetben csak szórakozás volt számára, nem szenvedély. Bátyja, George az Easybeats együttes sztárja volt, többek között ő is inspirálta, hogy zenészi pályafutásba kezdjen. Első gitárját, egy Gretsch Jet Firebirdöt George Young zenésztársától, Harry Vandától kapta. Első fontosabb zenekara a Belzebub Blues nevet viselte, ahol Malcolm volt a szólógitáros. Az 1968-ban alakult csapat 1971-re feloszlott. Ugyanebben az évben a Velvet Underground (nem a legendás New York-i együttes) Sydney-be tette át a székhelyét és szükségük volt egy gitárosra. A munkát végül Malcolm kapta meg. Miután a Velvet Underground zenéje folyamatosan változott, átkeresztelték az együttest Ponyra. Később összeálltak Ted Mulry énekessel, de Malcolmnak ez a felállás nem tetszett, így kilépett a csapatból. Nem sokkal később a Pony feloszlott. Ezután jött az öccsével, Angus Younggal a közös projekt ötlete. 1972 végén aztán megalakították saját zenekarukat az AC/DC-t.

 Skót származású gitáros, zeneszerző, a rock együttes alapító tagja, gitárosa és zeneszerzője. Bluesos stílusával nagyon sok gitárosra volt hatással. A 2011-ben kiadott Minden idők 100 legnagyobb gitárosa elnevezésű listán a 24. helyet kapta. Ötéves korában kezdett el gitározni. Miután Sydney-be költöztek, tinédzseréveiben megvette az első komoly gitárját, egy Gibson SG-t. Először egy Kantuckee nevű bandához csatlakozott. Ám 1973-ban - hosszas tervezgetés után - megalapította Malcolmmal az AC/DC-t. Angus ruhája az évek során védjeggyé vált iskolai egyenruhája rögtön megkülönböztette őket az átlagtól. Az iskolai egyenruha eredetileg a nővérem ötlete volt. Annak idején a suliból hazajövet lusta voltam átöltözni, így az uniformisban gyakoroltam esténként, a nővérem meg mindig mondta, hogy milyen édes ez a kisfiú azzal a gitárral. - mondja Angus - Aztán amikor megalakítottuk az AC/DC-t, úgy gondoltam, az iskolai egyenruha jó ötlet a színpadon, ha másért nem, hát a figyelemfelkeltés szempontjából. A közönség eleinte persze ki volt akadva. Mindenki azt gondolta rólam, hogy idióta vagyok. Az egész egyfajta kihívás volt, mert azt mondhattam: lehet, hogy úgy nézek ki, mint egy idióta epilepsziás roham közben, de tudom, hogyan kell kezelni azt a hangszert. Persze mindig kétszer olyan jól kellett teljesítenem emiatt, aztán egy idő után a közönség követelni kezdte ezt a külsőséget.

  Melbourne-ben született, leginkább az AC/DC dobosaként tartják számon. A középiskolában fertőzte meg a dob mánia, addig gyötörte az anyját, amíg az végül vett neki egy dobfelszerelést. 15 évesen otthagyta az iskolát, összespórolt egy kis pénzt, és vett egy olcsó dobkészletet. Hivatalosan egyetlenegy leckét vett, nem tetszett neki az ötlet, hogy tankönyvből tanulja meg, hogyan kell szétverni a dobot. Először egy helyi bandában, a Mad Mole-ban kamatoztatta tehetségét, de közben a Krayne nevű kérészéletű hobbi trióba is beszállt. A következő együttes a Charlemagne volt, 1972-ben. Ezek mellett az együttesek mellett maradt annyi ideje, hogy beálljon villanyszerelő-tanoncnak. A Smack, ahová 1973 júniusában meghívták, már komolyabb zenekar volt. Később üzleti megfontolásból Buster Brownra változtatták a nevüket. Ruddnak kivételes ritmusérzéke volt, ezért akart mindenki vele zenélni. Képes volt összefogni az egész bandát. Nagy sikerrel felléptek a Sunbury'74 fesztiválon, egyre több meghívást kaptak, ezért csaknem öt év után felhagyott a villanyszereléssel, mert nem tudta összeegyeztetni a Buster Brown fellépéseit és a nappali munkát. Az első kislemez után 1974 végén felvették első albumukat (Something To Say). Anyagilag igencsak rosszul álltak, amit Rudd szóvá is tett ezért ki is tették a szűrét. A Buster Brown még közel egy évig dolgozott, mielőtt végleg feloszlott. A következő néhány hónapban Rudd az apja műhelyének udvarán mosta a kocsikat. Aztán a Coloured Balls tagja, Trevor Young említette, hogy az AC/DC dobost keres, javasolta, hogy nézzen be egyik próbájukra. Alaposan levizsgáztatták és gyorsan világossá vált, hogy megtalálták a megfelelő embert. Ott helyben bevették a bandába, Mark Evans basszusgitáros távozása után ő maradt az egyetlen ausztrál. Egészen 1983-ig volt tag, ekorra viszont már nagyon megvolt zuhanva. Bon halála talán még Angusnál is jobban megviselte. Ezt a terhet cipelte magával a Back In Black, sőt talán még a For Those About to Rock turnéja alatt is, majd egy összezördülés után Malcolm elküldte. Ezután Új-Zélandon élt és hat évig nem is fogott dobverőt a kezébe. Helikopterrel röpködött az új-zélandi tájak fölött, belevetette magát az autóversenyzésbe, lövészversenyekre is járt, ahol gyakran nyert. Igazán csak akkor tért vissza belé az élet, amikor megépítette saját stúdióját (The Mountain Studios). Helyi bandáknak adta ki a stúdiót, ő pedig hangmérnökként dolgozott. Nem érezte elég erősnek magát, hogy visszatérjen a zenei élet körforgásába. Idővel azonban megszűntek ezek az ellenérzések, és mire az AC/DC 1991-ben Új-Zélandra érkezett már készen állt a bevetésre. Mikor tizenegy év kihagyás után Rudd a londoni stúdióban újra a dobok mögé ült, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy még mindig varázslatosan tudnak együtt zenélni. 1995 augusztusában - miután a feleségével is megbeszélte a dolgot - Phil Rudd ismét csatlakozott az AC/DC-hez. Sonor dobokat és Paiste cintányérokat használ, egyszerű "2/4-es" ütemekből álló a stílusa. A rock egyik legmeghatározóbb dobosa.  

  Az együttes énekeseként és szövegírójaként vált világhírűvé. Skóciában született, majd 1952-ben a családjával Ausztráliába vándoroltak. 1964-ben megalapította első zenekarát (The Spektors), amiben dobos és alkalmi énekes is volt. 1970-re már mint énekesként, mint dobosként elért apróbb sikereket különböző rock és R&B együttesekben. A 70-es évek elején már másik (Fraternity) zenekara elindult a hírnév útján. 1973-ban, miután visszatértek angliai turnéjukról Adelaide városába, Scott súlyos motorbalesetet szenvedett. A Fraternity nélküle folytatta a zenélést, de nem értek el nagy sikereket. A következő évben részmunkaidős sofőr, ekkor találkozott először az AC/DC tagjaival. Lenyűgözte a csapat zenéjéből fakadó energia, de a bandatagok is el voltak ragadtatva tőle. Amikor Dave Evans pár hónappal később elhagyta a csapatot, hogy új zenekart alapítson, a megmaradt tagok azonnal hívták a megüresedett posztra 1974 végén. Az AC/DC népszerűsége először csak Ausztráliában volt jelentős, azonban Highway to Hell nevű albumukkal egy csapásra világsztárrá váltak. Scott a világsztár státuszt rövid ideig élvezhette, 1980. február 19-én holtan találták London déli részén, egy barátja háza mellett parkoló autóban. Scott súlyos alkohol-problémával küzdött, ez lett a veszte is, a hivatalos orvosi vélemény szerint akut alkoholmérgezésben hunyt el. Ausztráliában temették el, Fremantle város temetőjének Emlékkertjében. Az AC/DC a feloszlás szélére került, de nagy nehezen sikerült újra talpra állni és folytatni a diadalmenetet a Back in Blackkel. Az új album Scott tiszteletére készült, a második legjobban fogyó lemez lett. A Hit Parader Minden idők 100 legjobb heavy metál énekese listáján az ötödik lett, a Classic Rock magazin minden idők legjobb frontemberének választotta.  

  Angol basszusgitáros, aki 1977-ben lett az AC/DC tagja a Let There Be Rock album megjelenése után. Első gitárját 10 évesen kapta, 12 évesen pedig már klubokban játszott. 14 évesen basszusgitárra váltott. Williams 16 évesen otthagyta az iskolát, és egy liverpooli gyárban helyezkedett el. Már ekkor nagy szenvedélye volt a motorozás, de a zene elsőbbséget élvezett. Londonba költözött, egy sikertelen próbálkozás után az utcára került és csövezett. Továbbra is fellépett különböző blues együttesekben. Egy nagy áruházban talált munkát, de dolgozott egy gépjavító műhelyben, ill. építkezéseken is. 1970-ben Laurie Wisefielddel együttest alakítottak (Sugar), aminek feloszlása után Mick Stubbszal (ének) és Mick Cookkal (dobok) - megalapították az évekig sikeres Home együttest. Koncerten az este egyik fő attrakciója volt, amikor Cliff hegedűvonóval játszott a basszusgitáron. 1974-ben az együttes feloszlott. Williams Amerikában megalapította a kérészéletű Starst, majd stúdiózenészként dolgozott, aztán 1976-ban újra Londonban bukkant fel, és csatlakozott a popos Bandithez, de 1 év múlva ez a banda is feloszlott és az együttes tagjai az angol blues-keresztapa, Alexis Korner mellett zenéltek tovább. Bármekkora megtiszteltetés volt Kornerrel játszani, Williams életében az igazi fordulat 1977. május 27-én következett be, amikor az AC/DC új basszusgitárosa lett. Idősebb volt mint a zenekar legtöbb tagja, nyugodtsága, bölcsessége, és óriási tapasztalata sokat lendített az együttesen.   

  Énekes és dalszövegíró, az AC/DC együttes énekeseként vált világhírűvé az 1980-as években. Angliában született, a hatvanas években tizenévesen templomi kórusban énekelt. Ezután a hetvenes években a Geordie glam-rock zenekar alapítója volt. Bon Scott halála után mindössze 3 hónappal már az AC/DC banda mikrofonjánál Brian "Beano" Johnson állt. Reszelős hangjával, hibbant tekintetével, melóssapkájával a maga módján legalább annyira jellegzetes figura lett, mint elődje. Jelenleg is koncerteznek az együttessel. Ezen kívül autóversenyen vett részt, közreműködött Sting új albumán. Könyvet és hangoskönyvet adott ki - önéletrajzi könyvének címe - Rockers and Rollers.