A rockzene folyamatos fejlődése során több különböző stílusirányzat megjelenését vonta maga után, melyek bár magukon viselik a rockos gyökereket, mégis sajátos műfaji elemekkel rendelkeznek.

AOR - (album oriented rock, album rock) egy zenei stílus és FM rádió formátum elnevezése. Hivatalos magyar megfelelője nincs, leginkább nagylemez-orientált rockzenének lehetne fordítani. Bár a stílust a szakértők a rockhoz sorolják, a pop stílusjegyei is megtalálhatók benne. Lényege, hogy mind az előadók, mind a rádiók a nagylemezekre építenek, a kislemezek helyett. A stílus leginkább az Egyesült Államokban terjedt el.

AB ORIGINAL ROCK - jellemzője, hogy a rock-stílust és annak jellemző hangszereit (elektromos gitár, dob) az ausztrál bennszülöttek ősi hangszereivel (didgeridoo, clapsticks) és énekmódjával ötvözi. Ausztrálián kívül Kanadában vannak jelentősebb képviselő rock együttesei.

ACID HOUSE - elektronikus zenei irányzat. Az acid felvételekben egy erőteljes, 120-140 bpm között lüktető – többnyire TR-606-os szintetizátoron és TR-808 vagy TR-909 dobgépen előállított – alapütemen kívül általában csak egy lecsupaszított motívum szól végig. Száraz, érdes hangzású, harsány és minimalista. Vokálokat csak elvétve találunk bennük, akkor is inkább effektként használt mondattöredékeket, vagy csupán egyes szavakat. Minimalizmusa köszönhető a kor hangszer- és effekt parkja viszonylagos fejletlenségének is, így hamar elérte saját műfaji korlátjait. Hangszerei: szintetizátor (Roland TB-303), dobgép (Roland TR-808) és billentyűs hangszerek. Az első felvételek Amerikában készültek, de világhódító útjára Angliából indult, népszerűsége 1988–1989-ben tetőzött Európában. A Prodigy, elektronikus zenét játszó brit együttes, a kilencvenes évek végén bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom egyik legnépszerűbb képviselőjének tekinthető.

ACID ROCK - a pszichedelikus rock leghangosabb, legvadabb ága a '60-as években, a flower-power időszakában vált népszerűvé. Jellemzője a kábítószer (LSD) hatására létrejött különös dalok, hosszú, torzított gitárszólókkal (pl. Jefferson Airplane). Az elektronikus zene hangzáseszközeivel és a stroboszkóp-lámpák villódzó fényeivel a "belső utazás" kísérőzenéje. Az érzéktompítóan nagy hangerőt olykor furcsa, lenyűgöző hangzások tarkítják. A viszonylag rövid életű irányzat beolvadt a heavy metálba.

ALTERNATÍV METÁL - egy zenei stílus, amely a heavy metál és alternatív rockzenei stílusok fúziójából jött létre az Egyesült Államokban az 1980-as évek végén. Az együttesek nem alkottak egységes színteret, tevékenységük közös pontja a kísérletezés, a heavy metál határainak kitolása volt, más rockzenei stílusok beolvasztásával. Népszerűségének csúcsát a mozgalom az 1990-es évek közepén érte el. Jelentősebben az alternatív metál zenekarokat a nehéz gitár-riffek jellemzik; tipikusan ezeknek van kihangsúlyozott kísérleti éle. Nem megszokott szövegeket tartalmaznak, kötetlen idejű szignók, több hangugratással, mint általában a hagyományos metálban.

ALTERNATÍV ROCK - (alternatív zene, alt-rock, alternatív) a rockzene egyik műfaja, amely az 1980-as években jött létre és széles körben elterjedt az 1990-es években. Számos alacsonyabb rendű műfajból áll: grunge, Britpop, gothic rock és indie pop. Ezek mind a punk rock stílusára és magatartásformájára építkeznek, ami az 1970-es években fektette le a műfaj alapjait. Egy időben az alternatív rock kifejezést összefoglaló meghatározásnak használták az underground zenészek által előadott rockzenére az 1980-as években és minden olyan műfajra, ami a punk rockból jött létre (beleértve a punkot, az Új hullámot és a post-punkot). Bár néhány alternatív rock előadó, többek között a REM kereskedelmi sikereket ért el és bekerült a köztudatba, sok zenész inkább kultzenét játszott, melyet független lemezkiadó cégek vettek fel, egyetemi rádiókban játszották és szóban hirdették. A Nirvana (karikatúra) áttörésének és az 1990-es évek népszerű grunge- és Britpop-mozgalmának köszönhetően az alternatív rock belépett a zenei köztudatba, számos együttese népszerű és sikeres lett. A műfaj más néven is ismert volt, mielőtt a kifejezés elterjedt az 1990-es években (USA: College rock - Egyesült Királyság: indie rock). Az alternatív rock dalok szövege gyakran szól társadalmi problémákról, például drogról, depresszióról és környezetvédelemről.

ART-ROCK - általában klasszikus zenére épülő progresszív, szimfonikus rock. Főleg egy albumon megjelenő összefüggő kompozíciók, és nem önálló dalok jellemzik (koncepciós album). Másik tendencia, hogy egy történetet mond el rock operához hasonlóan. Az art-rock felhasznál, a rockba integrál klasszikus zenei elemeket. Így készült pl. rock-szvit, rock oratórium is, amiket még középkori, misztikus hatásokkal is fokoztak. Számos előadó csak egy-egy produkcióval kalandozott el erre a területre (pl. a Beatles "Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band" c. nagylemeze). Más előadóknak, együtteseknek viszont egy-egy korszaka, olykor egész pályafutása ebbe a zenei körbe sorolható.

BLACK METÁL - a heavy metál zenei stílus extrém irányzata. Szinte kizárólag károgva, vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző. A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető gitárhangzását intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangzatokkal hozzák létre. A riffeket a death metálhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb. A norvég zenekarok hatására ez a stílus a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe. A Burzum (borítón), a norvég Varg Vikernes black metál projektje, amelynek története 1991-ben indult Bergenben, demói hamar sikeresek lettek. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat. A basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérbe keverve a gitár dallamát követi. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat. A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan "minimalista felfogással" használnak. Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metál zenekarok gazdagon díszített megszólalására. Szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia és a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depressziós vagy nihilista. Klasszikus elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.

BLUES-ROCK - bár a rock&roll egyik alappillére a blues volt, a blues-rock, mint a műfaj egyik ága csak a '60-as évek végére alakult ki. Legfőbb jellemzője a tradicionális, 3 akkordos blues séma, és a hangszeres improvizációk gyakorisága. Angol és amerikai blues-rock bandák (pl. Cream, Canned Heat) egyaránt a brit blues vonalat követték. A népszerűvé vált irányzat 1970 körül olyan kölcsönhatásba került a heavy metál és a southern rock bandákkal, hogy a blues-rock és a hard rock közötti határ csaknem eltűnt. A következő évtizedekben azonban ismét csendesebb és tradicionálisabb lett. A magyar blues-rock koronázatlan királya, Deák Bill Gyula.

BOOGALOO - (bugalú) amerikai eredetű, latin tánc és zene. Ötvözi a rhythm and blues, a soul, illetve a mambo és a cha-cha-cha elemeit.

BREAK-BEAT - gyűjtőfogalom. Az elektronikus zenéhez áll közel, minimalisztikus jellegű. Jellegzetes vonása a 4/4-es tört ütem. A legtöbb elektronikus zene alapját egy lineáris ritmuslap jelenti, ám ennél a stílusnál a ritmikába csempészve tört hatást eredményez. Innen ered az elnevezése is. Egyelőre két irányvonala különíthető el: az egyik ún. Florida-breaks - nevét onnan kapta, ahol először megszületett (70-80-as évek) és elterjedt, vagyis Floridában. A másik - nu skool breaks - a freestyle és electro műfajok keveréke. A stílus bázisa Anglia, hip-hop-ból eredeztethető, gyakran tartalmaz ilyen elemeket (rap, szkrecss, stb.) Gyorsabb (leggyakrabban) 120-140 bpm. tempójú. Ritmusképlete a Jungle-nél egyszerűbb, de szintén tört. A funky-s beütésű dalok sem ritkák. Palotai Zsolt, művésznevén Dj Palotai Magyarország meghatározó underground lemezlovasa, az elektronikus zene, a drum and bass és a break beat egyik magyarországi meghonosítója.

BREAK-DANCE - a '70-es években, New Yorkban kialakult utcai táncok gyűjtőfogalma. Világszerte igazi tömegmozgalommá vált az utcákon, hordozható magnók zenéjére, a táncolók és a járókelők szórakoztatására járt akrobatikus tánc. Sőt táncbajnokságokat is kezdtek rendezni, majd konszolidált formában az élő- és televíziós show-műsorokba is bekerült.

Oasis - Bob Dylan

BRIT TRADICIONÁLIS ROCK - a '90-es években, a brit pop kifutása után a tradicionális rock vált Anglia meghatározó irányzatává az évtized végéig. A hagyományokat a legnagyobb elődöktől vették (Beatles, Stones, Who, Kinks és a Traffic). A mozgalmat az Oasis (és Paul Weller) indította be a "Definitely Maybe", illetve a "Wildwood" albummal. COMEDY ROCK - a rockzene eszközeivel gúnyolja ki a tradicionális rockot és rajongóit. Legnagyobb mestere Frank Zappa. COUNTRY ROCK - a popzene egy alsóbb műfaja, a rock és country összeállításából alakult ki. A kifejezést általában a rockzene azon hullámában készült felvételek leírására használják, amelyeket country - stílusban kezdtek rögzíteni az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, Bob Dylan-nel és a The Byrds-szel kezdve; legnagyobb népszerűségüket az 1970-es években elérve olyan előadókkal, mint Emmylou Harris és az Eagles.

DISCO - tánczenei stílus. A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig rendkívül népszerű. A zenére jelentősen hatott a funk, a soul és különböző latin műfajok. A diszkó hangzás jellemzője a szárnyaló, sokszor visszhangosított ének egy stabil négyszer-négyes nagydob, nyolcados vagy tizenhatodos lábcin és masszív, szinkópált basszus (basszusgitár, néha egyszerű oktáv különleges ritmusképletekben) fölött. A Fender Jazz Bass basszusgitár-modellje könnyen összefüggésbe hozható a diszkó hangzással, mivel a gitár érthető, sajátos hangot produkál diszkózenei környezetben. Vonósok, rézfúvósok, elektromos zongora, elektromos gitár alkotja a gazdag hátteret. Nagyzenekari hangszerek (például fuvola) gyakran hallhatók szólóhangszerként, de elektromos gitárszólók ritkán. A hetvenes évek legismertebb diszkó előadói: Donna Summer, a Bee Gees, a KC and the Sunshine Band, a Chic és a Jackson-család (karikatúra Michael Jackson).

FUNK ROCK - egy könnyűzenei műfaj, amely a rock és funk zene elemeit ötvözi. Az 1970-es évek elejétől alakították ki olyan előadók, mint például Jimi Hendrix, Eric Burdon, a Funkadelic, Betty Davis, és a Mother's Finest. Sokfajta hangszeren játsszák, de a teljes hangzást főleg a basszus, a dob és az elektromos gitár határozzák meg. Míg a ritmusszekció a funk zene által van befolyásolva, addig az elektromos gitár hatások a rock színtérről érkeznek. Gyakran használt effekt a torzítás. Jimi Hendrix (karikatúra) volt az első ismert művész, aki egyesítette a korai funk ritmust a pszichedelikus rock riffjeivel. Talán a legkorábbi példa az 1967-es Little Miss Lover című dala. A funk rock másik úttörői az 1970-es évek brit rock zenészei voltak: Trapeze, Rolling Stones, Led Zeppelin és David Bowie. Ennek hatására később több amerikai előadó is kísérletezett a funk és a rock keverésével, mint például Frank Zappa. Alműfajai: 1/FUNKCORE a hardcore punk és a funk fúziója, amely az 1980-as években alakult ki. Kemény, hangos és gyors gitár riffek jellemzik, de ellentétben a rockzenével ez nem nyomja el a basszust, amely meghatározóvá válik a ritmus szempontjából. A dobok gyakran funk alapúak, de gyorsak és pörgősek. Két példa a funkcore együttesre: Jungle Fever és Adequate Seven. 2/PUNK-FUNK a punk (vagy post-punk) és a funk keveréke. Bizonyos esetekben jelentheti az alternatív rock és funk keverékét is. Az első megjelenése 1977-ben volt, amikor a Gang Of Four kiadta a debütáló albumát, az Entertainment!-et. Az 1980-as évek folyamán a Blondie, The Clash és Talking Heads együttesek tették híressé az irányzatot. A stílus újraéledt a New York-i underground színtéren a The Rapture, a Radio 4, a Liars, a !!!, az Out Hud és az LCD Soundsystem együtteseknél, akik a funk rockot hip-hop és house elemekkel kezdték vegyíteni. 3/FUNK METÁL a funk és a heavy metál zene fúziója, amely az 1980-as években került a nyilvánosság elé. Gyors, metálos gitárjáték és funk inspirálta ritmusszekció jellemzik, a hip-hop stílusú rímelések pedig gyakran illenek az alternatív rockhoz hasonló megközelítéshez. Példák: Red Hot Chili Peppers, Primus és Faith No More.

GARAGE (garázs) ROCK - a rock & roll egy nyers változata, mely először az Egyesült Államokban és Kanadában lett népszerű körülbelül 1963 és 1967 között. Az 1960-as években nem ismerték el önálló zenei műfajként, és nem is volt megnevezése. Az 1970-es évek végén néhány rock-kritikus visszamenőleg azonosította a punk rock egy korai megtestesüléseként, és ez volt az, amit néha garázs-punknak, protopunknak vagy a '60-as évek punkjának hívtak; habár a zenei stílust túlnyomórészt garázs-rockként emlegették. A "garázs-rock" kifejezés abból az érzékelésből fakadt, hogy számos ilyen előadóművész fiatal és amatőr volt, és gyakran családi garázsban próbáltak. Az előadás gyakran amatőr és naiv - tipikus témákkal, melyek a középiskolai élet traumáit járták körül. A szöveg és az előadásmód az addig szokásosnál egyre inkább agresszívebbé vált, gyakran dörmögéssel vagy visító vokállal, mely összefüggéstelen sikollyá változott. A hangszerelésre leginkább a gitár használata volt jellemző, melyet eltorzítottak egy fuzzbox-on keresztül. De a garázs-rock művelői sokfélék voltak mind zenei képességekben, mind stílusban, a durva, egyakkordos zenétől kezdve (például a Seeds and the Keggs) egészen a stúdió közeli zenészi színvonalig (Knickerbockers, Remains, Fifth Estate - kisképen).

GLAM ROCK - a rockzene egyik stílusa, amely a korai 70-es években, a poszt-hippi korszakban került az előtérbe. Javarészt angol együttesek által érte el a tetőpontját 1971 és 1973 között. A zenét bágyadt és kábító balladák, és nagy energiájú, Rolling Stones inspirálta előadások jellemezték. A dalok leggyakrabban a szexualitás és a drogok körül forogtak, de a tudományos-fantasztikus irodalom és a generációs lázadás is gyakori téma volt. A glam rock előadók és rajongók gyakran öltöztek űrkorszakot idéző csillogó viseletbe, így próbáltak például megszemélyesíteni egy idegen személyiséget. A legismertebb példa erre David Bowie (karikatúra) Ziggy Stardust és Aladdin Sane személyisége 1972-1973 körül.

GRUNGE (piszok, mocsok) - könnyűzenei stílus, gyökerei és kezdete az amerikai underground mozgalomhoz köthető. A Seattle Sound-ként is emlegetett alternatív rock-irányzat ötvözi és továbbgondolja a rock, punk, hard rock és az indie rock alapokat. Megjelenése a nyolcvanas évekre tehető, Washington állam, azon belül is Seattle környezetére. Híressé a kilencvenes évek elején vált két meghatározó album, a Nirvana Nevermind és a Pearl Jam Ten lemeze hatására. Sokan ennek tulajdonítják a '80-as évek rockzenéjének lezárását, és a legutolsó rock forradalomként jellemzik. A grunge-ra sokféle hatás keveredése jellemző. A grunge mint fogalom legelőször a '60-as és '70-es években fordult elő zenei stílus és zenészek megnevezéseként. Akkoriban még a zene és a művészek jellemzője. Neil Young (karikatúra), Iggy Pop (& The Stooges) és a The Velvet Underground például a rock-on belül különlegesnek hatottak a kísérletező kedvük által, ami a eedback-effekteket (olyan hangok, amik az elektromos gitáron a visszapengetéskor keletkeznek) illette. Emiatt gitárjátékuk kevésbé volt "tiszta" és "sima", mint a többi bandáé. inkább nyersnek, durvának hatottak a torzító - effektekkel ellátott felvételek, melyeket nem is mindig szerkesztettek stúdióban. Ezáltal a zene "lázadónak", "függetlennek" tűnt. Ez a stílus alakította a '80-as évek közepétől a seattle-i zenei színteret, ekkor kezdte a Green River és a későbbi Mudhoney énekese, Mark Arm a mozgalom elnevezéseként alkalmazni a grunge-ot, amely a '90-es évektől válhatott igazán népszerűvé.

HARD ROCK - a stílus sajátos ismertetőjegyei a torzított gitárhangok, és a korábbinál hangosabb ritmusszekció (basszusgitár, dob, elektromos ritmusgitár). Kialakulásának kulcsmozzanata volt az 1960-as évek első felében az amerikai rock 'n' roll találkozása a korabeli brit blues -zal. A legelső ilyen zenét játszó együttesek: The Rolling Stones, Yardbirds, The Kinks, The Who és Cream. Jellemző volt zenéjükre a blues-os témaválasztás, a hangos gitár és ritmuskíséret. Később, a 60-as évek végén olyan együttesek mint a Led Zeppelin és a Black Sabbath megkísérelték a korai brit rock stílust összehozni a még inkább gitárorientáltabb hangszereléssel (Jimi Hendrix), ennek legjobb példája a Led Zeppelin II (1969) album. Innen eredeztethető a hard rock igazi kezdete. Harmadik stílusteremtő hard rock együttes a Deep Purple (karikatúra) volt, kései albumaik már heavy metal elemeket is tartalmaztak. A tizenévesek körében az 1970-es évektől az 1990-es évekig népszerű, de csúcsát az 1980-as években érte el. Magyarországon a hard rock a 1970-es években jelent meg, lázadó mivolta miatt a rendszer gátolta a nem felülről szervezett együtteseket, például a Radics Béla nevével fémjelzett Taurus együttest, ami nem létezett sokáig mégis sikerült két kislemezzel elindítaniuk a hard rock terjedését.

HEARTLAND ROCK - a rockzene egy válfaja, amely a ’70-es években alakult ki és a ’80-as években élte fénykorát, amikor az USA területén a legeladhatóbb műfajnak számított. Stílusát illetően tulajdonképpen egyszerű rock & roll, bár néha feltűnhet benne az americana és a country egy-egy eleme. A legtöbb előadó kerülte a szintetizátor használatát, helyette a gitárra helyezték a hangsúlyt. Az alapvető R & B felállást preferálták: dob, billentyűk, illetve néha rézfúvósok, pl. szaxofon kapott szerepet. A hitelesség elérése érdekében a dalszövegeket gyakran durva, csiszolatlan stílusban adták elő. Erőteljesen hatottak rá az amerikai folk és folk rock zenészek. A versszakok általában történetet mesélnek el, főképp nehéz időszakokon átvergődő emberekről. A refrén gyakran himnikus hangvételű. A téma legtöbbször a vidéki kisemberekhez, a munkásosztályba tartozókhoz kötődik; kifejezetten az USA középnyugati és északkeleti, fehér emberek uralta iparvidékeiről. Az énekes, aki először hívta fel az egész földkerekség figyelmét a heartland rockra, a stílus legsikeresebb képviselője, Bruce Springsteen (karikatura) volt. A heartland rock hírnév, művésziesség és befolyás szempontjából a ’80-as évek közepén érte el csúcspontját, miután Springsteen kiadta a ’84-es ’Born in the USA’ című lemezét, amely világszerte első lett.

HEAVY METÁL - (vagy metál - "nehéz fém"), a könnyűzenei műfajok egyik legextrémebb formája 1968 és 1974 között jött létre. Az életre hívó blues-rock és pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező együttesek gitár- és dobközpontú, vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás és gyors gitárszólók jellemeznek. Bár már a korai heavy metál együttesek, mint a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath is hatalmas közönséget vonzottak, ugyanakkor folyamatosan támadták őket, ami azóta is végigkíséri a metál zene történetét. Mikor az együttesek első hulláma kezdett kifáradni, az 1970-es évek végén felbukkant a brit heavy metál új hulláma (New Wave Of British Heavy Metal, rövidítve NWOBHM), ami eltávolodott az eredeti blues hatásoktól, és beolvasztotta a műfajba a punk rock fogósságát (Iron Maiden - karikatúra). A heavy metál az 1980-as években vált igazán népszerűvé világszerte, amikor sok al műfaja először kifejlődött. A jóval agresszívebb és extrémebb variációk jobbára csak az underground közönség figyelmét keltették fel, de például a glam metál és kisebb mértékben a thrash metál is már komoly kereskedelmi sikereket arattak. A heavy metál tipikus jellemzői a gitár és dob uralta hangzás, az erős ritmusok, a komolyzenei, blues vagy szimfonikus stílus. Mindamellett, a heavy metál különböző ágai saját stilisztikai variációkkal rendelkeznek, melyek gyakran mellőzik, vagy módosítják ezeket a jellemzőket. Egy heavy metál együttesben a dobos, basszusgitáros, ritmusgitáros, szólógitáros és énekes – aki valamelyik hangszeren is játszhat – a legjellemzőbb felállás. A billentyűs hangszerek népszerűek voltak a korai metál együtteseknél – különösen a (hammond) orgona és esetenként a mellotron. A gitár és felerősített hangja a heavy metál kulcseleme. A gitárok gyakran túlvezérelt csöves erősítőkön vagy torzító elektronikán keresztül szólalnak meg, hogy erőteljesebb, vastag, kemény hangzást hozzanak létre. A heavy metál egyik kulcseleme a gitárszóló. A műfajban túlsúlyban van a halál témája, mely rendszeresen felbukkan a dalszövegekben, még ha elég különböző módokon is. A műfaj blues-gyökereiből eredően egy másik fontos téma a szex, amelynek vonala a Led Zeppelin kétértelmű dalszövegeitől a szókimondóbb glam és nu metál együttesekig terjed. A szerelmi tragédiák állandó témák a gothic és doom metálban, akárcsak a nu metálban, ahol még a fiatalkori szorongás foglal el központi helyet. A tradicionális heavy metál dalokban gyakran különös, fantázia ihlette dalszövegek szerepelnek, elrugaszkodva a valóságtól.

HIP-HOP - a jelenkor legjelentősebb afro-amerikai zenei stílusa. A négerek lakta Harlem és Bronx "népzenéje", amely a graffitikkel és a táncokkal (break, robot stb.) együtt alkot egységes életérzést, gettókultúrát. A rap és a hip-hop a graffitik hangzó megfelelője. A szavak pergése gyakran olyan fergeteges, hogy alig lehet kivenni a szöveg értelmét, ami lehet vicces, vagy véresen komoly, de egyaránt szókimondó, sőt trágár. A hangzáshoz tartozik a scratchelés és a rapelés. A hip-hopot a zene tette világszerte ismertté a "The Message"-dzsel, a "Rapper's Delight"-tal és más 12 inches (single) - lemezekkel, melyek beszivárogtak a táncklubokba, így a '80-as évek közepének listáira is. A műfaj nagymesterei Afrika Bambaata (karikatúra), a Grandmaster Flash és a Trouble Funk. Akárcsak a reggaenek, a hip-hopnak is megvolt az üzleti virágkora, amikor betört a mainstream zenébe olyan slágerekkel, mint Herbie Hancock "Rockit"-je és Chaka Khan listavezető "I Feel For You"-ja, melyben Grandmaster Flash & Melle Mel rapelt. A Charlie Ahearn által rendezett "Wildstyle" c. film megpróbált divatot csinálni a hip-hopból, de a zene, és nem a mitológia vált népszerűvé, ha csak rövid időre. Kanye West Hip Hop operája, a “Runaway” 2010 októberében debütált.

HOUSE - a modern dance több formáját magába foglaló gyűjtőfogalom. Négy ütés a basszusdobon (four on the floor) képezi mindegyiknek az alapját. Ezt a zenét 1987-ben Chicagóban hozta létre a New York-i Frankie Knuckles és a rádiós DJ, Farley Jackmaster a legendás melegbár, a "Warehouse" stúdiójában dobgép ütésekből, disco zenéből, a Philadelphia soundsból és európai electro popból (Brian Eno, Kraftwerk, Yazoo, Depeche Mode), hogy azután százfelé szerteágazzon: acid house, ska house, ragga house, hip house, jazz house, ambient house, italo house, garage house, techno house, deep house, stb.

INDUSTRIAL ZENE - energikus, nyers, disszonáns elektronikus hangzás gyors dobgéppel és sample-kkel. Hangzások, melyeket mintha a teljesen automatizált gyárakban állítottak volna elő - lelketlen, hűvös, érzéketlen. Ebben a zenében soha nem szerepelt ember, azokat kivéve, akik készítették, illetve programozták. A '80-as években az industrial-zene kezdett kiemelkedni az ismeretlenség homályából, és a kísérleti időszak próbálkozásai után egyre nagyobb tábora lett (Nitzer Ebb, Front 242 stb.). 1990-re két fő irányzata alakult ki: a gitáros és az elektronikus. Ez utóbbi az electronic body musicra épült.  INSTRUMENTAL ROCK - a rockzene egy válfaja, ami azzal emeli ki a hangszerek hatását, hogy az ének szerepét akár teljesen visszaszorítja. A rock & roll első évtizedében (1950-es és ’60-as évek között), a brit invázió előtt élte fénykorát. Az instrumentális slágerek jellemzően vagy az elektromos orgonát hangsúlyozták ki, vagy a szaxofont, de a leggyakrabban a gitáré lett a főszerep. Duane Eddy (karikatúra) több ilyen slágert is gyártott, melyek közül talán a Rebel ‘Rouser a leghíresebb.

JAM - session (jamming) alkalmilag összejött zenészek kötetlen, improvizatív "örömzenélése". Legfőbb jellemzője a laza keretbe foglalt kötetlen előadásmód, ami elsősorban a (free)jazz, valamint a rock, a bluegrass, és a freestyle-rap területén gyakori.

JAZZ-ROCK - gyakran hozzák összefüggésbe a progresszív rockkal, hiszen mindkettő az európai klasszikus zenéből és a dzsesszből gyökeredzik. A stílus rendszerint pörgősebb, élettel telibb a progresszív rocknál. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a rockzenére jellemző hangszerekkel és dallamvilággal játszanak olyan dzsessz zenét, ami még belül képes maradni a rock keretein. Egy másik megközelítés szerint a jazz rock valódi rockzene, melyhez különböző – a stílustól "idegen" (például: szaxofon, vonósok, vagy különféle fúvósok) – hangszerek alkalmazásával egy sokkal instrumentálisabb, teltebb hangzást tesznek hozzá (Miles Davis - karikatúra). A jazz-rock kapcsolatából kialakult stílust gyakran "jazz fúzió" névvel illetik, vagy csak fúzióként emlegetik, ez a dzsessz összefonódását jelentheti bármilyen más könnyűzenei stílussal - például pop, folk, reggae, funk, metal, R&B, hip-hop, vagy akár elektronikus zene.

KERESZTÉNY ROCK - a rockzene egyik alsóbb műfaja, az efféle zenét játszó együttesek tagjai keresztények, a dalszövegek középpontjában is a vallás áll. Leginkább az Amerikai Egyesült Államokban népszerű a stílus, de vannak együttesek, melyek világszerte nagy hírnévre tettek szert. Hangszerek: dobfelszerelés, elektromos gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek. A 90-es évek óta folyamatosan népszerű. Talán az első együttes, amely templomban játszott, az a Mind Garage volt még 1967-ben, az Electric Liturgy – melyet végül 1970-ben adott ki az RCA.

NEMZETI ROCK - a 2000-es években Magyarországon kialakult rockzenei stílusirányzat. Főként a rock és a népzene keverékén alapul, viszont meghatározásában a zenei stílusjegyek mellett fontos tényező a dalok értékrendje, világszemlélete. A stílus szoros kapcsolatban áll a nemzeti radikalizmussal, annak kulturális hátterét adva. A vele gyakran összemosott skinhead szubkultúránál jóval tágabb a közönsége, több koncert tömegrendezvénynek számít, bár továbbra is jelentős közösségszervező erővel bír. Az elmúlt években a nemzetirock-együttesek fő rendezvényévé vált a Magyar Sziget - ismeretségének terjedésében jelentős szerepet játszik az Internet. A nemzeti rock dalok főleg a hazaszeretetről és a nemzeti történelemről szólnak, gyakoriak a katonadalok és népdal-feldolgozások. Ismert magyar nemzeti rock zenekar a Kárpátia.

POP ROCK - olyan zenei stílus, amely egyesíti magában a rock és popzene elemeit. A dalokat fülbemászó dallamok, egyszerű dalszerkezet (pop rész), valamint fokozott gitárhasználat, karakteres ritmusszekció és némileg agresszív hozzáállás jellemzi (rock rész). Az 1970-es, 1980-as években a magyar Napoleon Boulevard együttes szigorúan pop rocknak nevezhető. A modern pop rock dal jellemzői a lágy szöveg és a dallamos kórus, és rendelkeznek némi alternatív rock befolyással. Szintén befolyásolta a pop rock a punk rockot, az így kialakuló pop punk sokkal könnyedebb és slágeresebb lett, mint a korai kemény punk. Modern pop rock és pop punk előadó többek között Prince, de slágersikerei miatt ugyancsak belesorolják a pop rock stílusba Bon Jovit is.

POST-ROCK - az alternatív rockzene körébe sorolják hangszerelése miatt, mert ez többnyire a gitárok, basszusgitár és dob összetételből állnak. A hangszerelésen kívül nem sok köze van a hagyományos rockhoz, mert témái különleges ritmusokat, harmóniákat, melódiákat, változatos hangszíneket és akkordmeneteket tartalmaznak, amik többnyire a rockzenéből hiányoznak. Igazából rock hangszerelésű komoly- és könnyűzene keveréke. A stílus legnagyobb központjai Kanada, Anglia, USA, de Japánban is egyre több zenekar található. Napjainkban a műfaj legnépszerűbb képviselői a Sigur Rós, az Explosions in the Sky, I'msonic rain, vagy a Mogwai.

A PROGRESSZÍV ROCK - az 1960-as években alakult ki, de fénykora leginkább az 1970-es évekre tehető. A kompozíciók többnyire hosszú lélegzetűek, nem ritka a 20 percet is meghaladó szerzemény (például Pink Floyd: Echoes, Yes: Close to the Edge). A szerzők témáikat gyakran tételekre osztják, hasonlóan a klasszikus zenekölteményekhez. Bár a progresszív rockot a tudatos témafeldolgozás, annak aprólékos, cizellált zenei kifejtése jellemzi, mégis, szinte minden lemezen találhatunk egy-egy olyan dalt, amely nem illik bele a lemez összképébe. Művelőinek hangszer használata is e stílusra jellemző jegyeket mutat, az elektronikus és akusztikus hangszerek (szintetizátor, orgona, zongora, fuvola) mellett, a zenekarok vokális stílusa is sajátos. A progresszív rock előadóit nem kötik meg olyan zenei konvenciók, mint a szokványos 4/4-es ritmus képletek, vagy az egy zeneszám – egy hangnem világa. Egy zenei gondolat megvalósításához éppúgy hozzá tartozik a változó ritmuskép, a dinamikusan változó tempó, mint a hangnemek közötti virtuóz átjárás alkalmazása és az extrém széles dinamikatartomány kihasználása. A progresszív rock legjobb képviselőire a virtuozitás, hangszerük (hangszereik) professzionális használata a jellemző. Az előadóik, zeneszerzőik között nem ritka a magas szintű zenei előképzettségű művész. E megszerzett képességeket – többek között – szimfonikus jellegű műveikben érhetjük tetten. Jó példa erre az Emerson, Lake & Palmer (kép) Works Vol 1. című gyűjteményén a Piano Concerto No. 1 szerzemény.

PSZICHEDELIKUS ROCK - olyan zenei stílus, melyet a drogok – cannabis, pszilocibin, meszkalin és különösen az LSD – tudatmódosító hatása inspirál, és a módosult tudatállapot hangulatát igyekszik visszaadni. E zenének több más típusa van, mely ugyanonnan ered, de később eltért a divatos rockzenétől. A rockzene történetében a pszichedelikus rock kapocs a korai, blues alapú rock és a későbbi progresszív rock és heavy metál között. A pszichedelikus rock azon formáját, melyet a világ 1967-ben ismert meg, a következő tulajdonságok jellemzik: modális dallamok; ezoterikus szövegek, melyek gyakran álmokról, víziókról, hallucinációkról szólnak; hosszabb dalok és hosszú hangszeres szólók; a drogok hatását idéző effektek, például torzítás, visszhangok, visszafelé vagy késleltetve lejátszott hangok és a fáziseltolódás (phasing). Az első album, mely a szélesebb közönséggel is megismertette a pszichedelikus rockot, a The Beatles 1966-os Revolver című albuma volt. Míg az első zenészek, akik pszichedelikus drogokat használtak, a dzsessz és folk köreiben forogtak, a "pszichedelikus" kifejezést a popzenében először a Holy Modal Rounders használta, 1964-ben. A kifejezés első, rockhoz kapcsolódó használatát általánosan a 13th Floor Elevators nevű zenekarhoz kötik: 1966-ban megjelent albumuk címe The Psychedelic Sounds of the 13th Floor Elevators. Efféle hangzással azonban a Grateful Dead és a Pink Floyd (borítórajz) már egy évvel előttük próbálkozott. Az egyik első pszichedelikus dal Donovan "Sunshine Superman"-je.

PUB ROCK - a rockzenének egy, az 1970-es években Angliában kialakult válfaja. A pub rock szándékosan csúnya, mocskos és post-glam hangzású volt. A zenészek megjelenése: tartán- és farmeringek, rongyos farmernadrágok és lecsüngő haj. Képviselői megvetették a felvágós zenélés minden formáját - torz gitárszólamok és visító vokál jellemezte.

A PUNK ROCK - egy rendszerellenes rock zenei mozgalom, amely 1974-1975 táján indult el, olyan zenekarok által, mint a Ramones, Sex Pistols, The Clash és a Patti Smith. A punk együttesek gyakran próbálnak versenybe szállni a hatvanas évek garázs rock együtteseivel. A punknál fontosak az egyszerű zenei szerkezetek és megoldások. A legtöbb punk dal versszak-refrén szerkezetű és 4/4-es ütemmutatójú. A rövid számok szintén a stílus alapjaihoz tartoznak. A dalok hossza általában két és fél perc, de néha kevesebb, mint fél perc. A punk jellegzetes hangszerei a dobfelszerelés, egy vagy két elektromos gitár és egy elektromos basszusgitár, amelyek az éneket kísérik, ami inkább beszédnek, mint éneknek hat. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs punk. De gyakran használják a fogalmat a zenei mozgalomhoz kapcsolódó divatirányzattal, ideológiával és szubkultúrával, vagy akár a tiszteletlen (csináld magad) hozzáállással kapcsolatban is. A mai magyar punk együttesek közé tartozik a Prosectura.

RAP - évekig a modern zene egyik legvitatottabb stílusa volt, majd a hip-hop-al az egyik meghatározó, dinamikusan változó nemzetközi műfaj lett. Eredetileg afroamerikai zenei stílus, a négerek lakta Harlem és Bronx "népzenéje". Fejlődése során elválaszthatatlan része lett a DJ-ing és a scratching, az MC-ing (rapping), ami kiegészülve a graffitikkel és a táncokkal alkot egységes életérzést, kultúrát. Több, mint 30 ága különböztethető meg, melyek nagy része szakadatlanul változik és további alfajokra bomlik, van biztonságos, kommersz, rádió-barát stílusa és underground kemény vállfaja is. A rap egyszerű dallamokkal kísért, utcai szlengben előadott dal. A kísérőzene melletti ritmikus beszéd nem volt újdonság: a reggae-ben már hagyomány volt az A oldalon levő szám instrumentális változata beszéddel kiegészítve. A fiatal feketék létrehozták saját alternatívájukat a rádió- és diszkózenével szemben, mely gyorsan elüzletiesedett, soknemzetiségű lett és eltávolodott az utca életétől. A rap sok szempontból az utcasarki csoportosulások felelevenítése, amiből az ’50-es évek doo-wop népszerűsége is született. A rap az amerikai fekete utcai együttesek önkifejezésének eszközévé vált, amelyek nagy elhivatottsággal pellengérezték ki a szegény színes bőrű népesség nyomorát. De a rapnek szüksége volt zenei háttérre, amit létező lemezekről vett kölcsön: az innovatív New York-i dj, Grandmaster Flash egy dobgéppel (beat box) rakta össze a részeket. Első nemzetközi sikerű rap: Sugarhill Gang (karikatúra), 1980, "Rappers Delight". Grand Wizard Theodor bevezette a scratch technikát (kézzel mozgatta a lemezt a tű alatt), ezzel is színesítve a zenét. Ahogy a rock korai napjaiban a merész fekete R&B-t megfosztották harciasságától a rapet is bekebelezték a "biztonságos" fehér művészek; Vanilla Ice csak az egyikük volt, aki csupán a zenére és egy ügyesen koreografált videóra alapozta népszerűségét: az "Ice Ice Baby" volt az egyetlen listasikere. Azt senki nem gondolta volna, hogy 2003-ban egy fehér rapper filmslágerért kap Oscar - díjat, hát még, hogy Rátót lesz a magyar (country) rap fellegvára.

SKA - a jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel, és a Punk hangzásával. Az alap Rock hangszerek mellett megtalálható benne, a trombita, elektromos orgona, szaxofon is.

SOFT ROCK - olyan zenei stílus, ami a rockzene technikáit – gyakran a folk és a szerzői popzene elemeivel vegyítve – úgy használja fel, hogy azzal egy mérsékeltebb tempójú, lágyabb zenét hozzon létre. A dalok témái általában a szerelem, a mindennapi élet és a kapcsolatok körül forognak. A stílust általában intenzív akusztikus gitár, zongora, szintetizátor és néha szaxofonjáték jellemzi. Ha elektromos gitár is megszólal egy-egy számban, akkor az tipikusan elhalkított és magas hangfekvésű. Az 1960-as évek végétől kezdve lett divatos a főáramlatbeli rockot két kisebb kategóriára, hard rockra és soft rockra bontani. Az USA-ban mind a két irányzat a rádiók gyakran játszott stílusa lett. Népszerűsége csúcsát a ’70-es évek közepe és vége-felé érte el az olyan előadókkal, mint Billy Joel (karikatrúra), a Chicago, az America illetve a megújult Fleetwood Mac együttes, aminek ’Rumours’ nevű 1977-es albuma az egész évtized legjobb eladását tudhatta magáénak.

SURF ROCK - a 60-as évek egyik meghatározó zenei stílusa. Általában közepes vagy gyorsabb tempójú egyszerű tánczene. Először legáltalánosabban a surf zenekarok alkalmaztak elektromos basszusgitárt. A surf-együttesek rock 'n' rollt játszottak, és ezt újfajta egzotikus finomsággal és lendülettel, erővel tették. Összehozták a rock 'n' rollt a popzenével, és egy olyan új műfajt alkottak, ahol az erős ritmikus elemek ugyanolyan erős melodikus elemekkel társultak. Konkrét öltözködési szokások nem kapcsolódnak a stílushoz. A surf zenekarok gyakran egyen zakót és egyen nyakkendőt viseltek. Újjászületése a késői 1980-as, és 1990-es évekre tehető. Ismertebb képviselői a Beach Boys, a Shadows együttesek és Dick Dale (borító), amerikai gitáros, a surf rock műfaj kitalálója.

TECHNO - az elektronikus tánczene egyik fajtája, amely az 1980-as évek közepe, vége felé alakult ki az Egyesült Államokban, azon belül a michigani Detroitban. A techno szót zenei műfaj leírásaként hivatalosan 1988-ban használták először. Manapság sok techno stílus létezik, de a sok alstílus alapjának a Detroit techno tekinthető. A 20. század legváltozatosabb, máig dinamikusan fejlődő irányzata - számtalan stílusjeggyel gazdagodott és rengeteg ága bontakozott ki, melyek az electro és a dance műfajban egyaránt virágoznak. Sokrétűsége nagymértékben annak köszönhető, hogy a szükséges technika saját használatra is elérhetővé vált, és a kísérletező kedvű fiatalok, dj-k nem szorultak a lemezipar segítségére. A techno egy igen nyílt és sok elemet befogadni képes elektronikus zenei műfaj, épp ezért általános jellemzői is igen tágak. Tempója általában 120-140 bpm közzé tehető, természetesen ennél léteznek sokkal lassabb és gyorsabb technók is. A legtöbb techno 4/4-es gépi lábdobbal rendelkezik, de léteznek tört techno ütemek is. Hangszerek: szintetizátor, billentyűs hangszerek, dobgép, sampler, szoftver. Detroitba, az első techno dj-k (Kevin Saunderson, Juan Atkins, Derrick May) az electro-funk (Afrika Bambaataa) és synth-rock (Kraftwerk, Yello) jellemzőit fokozták. Ekkor Amerikában a techno, mint underground irányzat kisszámú közönségnek szólt, Angliában viszont már a '80-as évek végén főáram lett, a '90-es évek elején világszerte kezdett berobbanni. A számok többsége a clubokban táncolók részére 12-inch single verzióban készült, hogy a dj-k könnyebben tudják mixelni. A Detroit techno második hullámában a sokkal keményebb, emberidegenebb hangzás dominált, a korszak legnagyobb hatású zenészei Jeff Mills, Richie Hawtin (borító) és Carl Craig.

ÚJ HULLÁM/NEW WAVE - 1970-es évek végétől használt gyűjtőfogalom, mely közvetlenül a punk után kialakult rockzenére vonatkozott. Lényegében két fő irányzatot foglalt magában. Az egyik a punkra épülve (post-punk) vált a new wave tipikus képviselőjévé, (pl. The Stranglers), a másik elvetette elődje nihilizmusát, és visszahozta a popot. Míg a punk monoton hangerejével és őrülten dörgő ritmusával "csillogott", a new wave éppen az ellentétét nyújtotta: az általában hűvös hatású dalokhoz egyéni szövegeket írtak, melyekben újra igény volt az ujjtechnikára és a hangszer tökéletes uralmára. A new wave fejlődése szinte egy időben indult meg Angliában és Amerikában. Képviselői közé különböző irányzatú, már meglévő együttesek és új, szintetizátoros pop/rock bandák tartoztak: a Police (karikatúra), Human League, Joe Jackson, Simple Minds, Ultravox, Siouxsie and the Banshees, Squeeze. Ennek a műfajnak akadtak németországi követői is. Itt az irányzat neve Neue Deutsche Welle (német újhullám) volt. Zenéjük általában gyors, lüktető, agresszív vagy semmitmondó szövegekkel. Egyesek szaggatott beszédhez hasonlóan énekeltek, mások üvöltöttek, ahogy a torkukon kifért. Az egész egy mozgalom volt, mely 1978-81-ig rengeteg új együttest hozott a felszínre, amelyek azonban, nagyon kevés kivétellel, 1985-re el is tűntek a süllyesztőben. A legfontosabb előadók többek között: D. A. F., Extrabreit, Gesundes Volksempfinden, Einstürzende Neubauten, Toten Hosen, Ideal, Hubert Kah, Frl. Menke, Neonbabies, Nichts, Palais Schaumburg, Prima Klima. 1982-83 a new wave második hullámát hozta: Culture Club, Adam and the Ants, A Flock of Seagulls, Spandau Ballet, Haircut 100. A '80-as évek közepére az irányzat kifulladt, de hatása egy évtizeddel később is érezhető volt azokon a bandákon (pl. Blur, Weezer), melyek tagjai ezen a zenén nőttek fel.

UNDERGROUND - Alternatív ellenkultúra, melybe a hippi mozgalom és politikai-kulturális jelenségek egyaránt megtalálhatók. A zenében is az 1960-as években fejlődött ki. Reprezentánsai azok a tömegkommunikációból kizárt, vagy önként kívülálló, független, öntörvényű együttesek, és általuk játszott zenék, melyeknek ennek ellenére jelentős számú közönségük van. Amikor szélesebb körben ismertté, népszerűvé válnak ("kijönnek a föld alól"), elvesztik a lényegüket, és más kategóriába kerülnek.

WEST COAST - az Egyesült Államok nyugati partvidékén született rock produkciók gyűjtőfogalma. A hatvanas évek második felétől a fogalom a San Francisco-i sound, a heavy, a soft és a pszichidelikus rock szinonimája lett. A hetvenes évek elejétől általánosabb rockzenei gyűjtőfogalom: minden olyan produkciót felölel, amely a partvidék városaiban készül. A zenekari hangzásra több billentyűs motívum, míves hangszerelés, nagy dallamgazdagság és többszólamú vokál a jellemző.