német zeneszerző,
fuvolaművész
Három év múlva az uralkodó kinevezte a potsdami udvar zeneszerzőjévé és kamarazenészévé. Itt olyan neves zenészekkel dolgozott együtt, mint Franz Benda vagy Carl Philipp Emanuel Bach. Mindeközben a király fuvola tanára, az ő kiváltsága volt, hogy negatív és pozitív kritikával is illethette az uralkodó játékát. A zeneszerző ekkoriban írt művein érződik az itáliai mesterek, különösen Antonio Vivaldi hatása. Quantz jellemző módon egész életében tökéletesítette játékát és stílusát. Az elkövetkező években ismerte meg Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann zenéjét, akik nagy hatást gyakoroltak rá. 1773-ban, mint a porosz király egyik kedvenc zenésze hunyt el. Több mint háromszáz, Vivaldi stílusát követő fuvolaversenyt komponált, amelyek közül mintegy kétszázötven maradt fenn. Ezek túlnyomórészt Nagy Frigyes számára készültek és az ő hagyatékában is maradtak fent kéziratban. A versenyművek három tételesek, az ellenpontos szerkesztést összekapcsolja bennük az itáliai és a francia stílus elemekkel, saját ideáljának, a vegyes ízlésnek megfelelően. Versenyművei mellett kétszázharmincöt fuvolaszonátát, szolfeggiókat és variációkat is írt ugyancsak fuvolára, komponált triószonátákat, dalokat és áriákat, valamint néhány concerto is a neve alatt maradt fent. A fuvola hangskáláját kibővítette egy billentyű hozzáadásával. Fő műve mégis egy írásmű, az 1752-ben kiadott Fuvolaiskola, amely a következő századokban is mértékadó maradt, felbecsülhetetlenül értékes információkat nyújt a korabeli zenei ízlésről, a kompozíciós és az előadói gyakorlatról. Ízelítő műveiből - videó:
|
Egy
kovács fiaként látta meg a napvilágot. 1708-ban, szülei halála után kezdett
el zenét tanulni. Első mestere nagybátya Justus Quantz volt, aki
Merseburgban működött, mint a város zenekarának egyik zenésze. Nagybátya
halála után, annak veje, Johann Adolf Fleischhack vállalta magára Johann
Joachim tanítását, aki tanulmányai végére érve kiválóan játszott vonós
hangszereken, oboán, és trombitán is. 1716 márciusában a drezdai zenekar
tagja lett. Egy évvel később Bécsbe utazott - Jan Dismas Zelenka és Johann
Joseph Fux tanítványa lett. Két év múlva tért vissza Drezdába, ahol I.
Frigyes Ágost szász választófejedelem (II. Erős Ágost lengyel király)
alkalmazta, mint oboást. A fuvolával, mint fúvós hangszerrel csak ekkor
ismerkedett meg. Jó barátságba került a szász udvar fuvolásával
Pierre-Gabriel Buffardinnal. Közben Rómába is elutazott, ahol a
kontrapontról szerzett ismereteit gyarapította, Francesco Gasparini
tanítványa lett. Több európai nagy városban is megfordult, megismerte
Scarlatti és Handel zenéjét. 1728-ban már mint fuvolást alkalmazták a
királyi kápolna zenekarában. Egy berlini fellépésén figyelt fel rá a leendő
II. Frigyes porosz király. A herceget annyira lenyűgözte fuvolajátéka, hogy
elhatározta: fuvola leckéket fog tőle venni. Ennek érdekében évente kétszer
rendszeresen magához is rendelte. I. Frigyes Ágost halála után követte II.
Frigyest Drezdába, aki miután trónra lépett állás ajánlott neki, így mint a
drezdai opera zenekarának a zenésze folytatta pályafutását. Frigyest még
katonai toborzó útjaira is elkísérte.
