magyar
zeneszerző
Első jelentős kompozíciója Vonósnégyese (1959). Ugyanebben az évben íródott a Négy önarckép álarcban c. műve (csembalóra). 1961-ben mutatták be a Magyar Rádióban, majd 1962-ben a Magyar Állami Operaházban Ilyen a háború című egyfelvonásos operáját, amely megnyitotta az érett stílusú kompozícióinak sorát. A Hubay Miklós drámája alapján készült zenemű a második világháborúnak az emberi személyiségben véghezvitt pusztító hatását dolgozza fel. Ezzel szinte egy időben írta meg a Lysistraté című egyfelvonásos koncert-vígoperát (1962). 1967-ben keletkezett a Jónás könyve c. oratórium. 1969-ben Budapesten került színre a Dosztojevszkij műve nyomán íródott Bűn és bűnhődés. 1979-ben született a Pécsett bemutatott Salome c. balettje (Oscar Wilde nyomán). Munkásságából kiemelkednek a magyar irodalom klasszikusainak (Petőfi, Mikes stb.) verseire, szövegeire írott kantátái (pl.: II. kantáta: Ott esem el én - 1972; V. kantáta: Törökországi levelek - 1981; IX. kantáta/utolsó: A Dunánál, 1998). Számos hazai és nemzetközi zenei versenyen vállalt zsűritagságot, illetve elnökséget. Az 1960-as és az 1970-es években a Magyar Televízió Ki mit tud? című népszerű műsorában a zsűriben ő volt az egyik zenei szakértő (Pernye András mellett), sokakkal szerettette meg a zenét. Számos színdarabhoz és filmhez komponált zenét, önálló szerzeményeivel szintén sikereket aratott, mindhárom operáját bemutatták itthon és külföldi operaházakban is. Magyar írók és költők szövegeire írt számos kantátáját és szimfonikus műveit rendszeresen műsorukra tűzik a hazai és külföldi együttesek. Petrovics Emil emellett több tucat TV- és mozifilmhez komponált kísérőzenét. 1959-ben jelent meg M. Ravelről írt könyve, Önarckép - álarc nélkül című önéletírását 2007-2008-ban publikálta. Az Erkel Ferenc-díjat már fiatalon, 1960-ban megkapta (majd 1963-ban is). Kétszer kapott Kossuth-díjat: 1966-ban és 2006-ban. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. 1995-ben ő kapta a Nyakkendő-díjat, amely Filmszemle filmes hallgatóinak díja a legjobb elmélettanár számára. 75 évesen, 2005-ben kapta meg a A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként. 81 éves korában hunyt el, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben megtartott búcsúztató után Szigligeten helyezték örök nyugalomra. 2012-ben a rákoshegyi Bartók Zeneházban Petrovics Emil hagyatékából emlékszobát rendeztek be. Ízelítő műveiből - videó:
|
Jovan
P. Petrovic és Weninger Erzsébet egyetlen gyermekeként született
Jugoszláviában. Anyai nagyapja a katolikus templom karnagya volt
Nagybecskereken, aki a századfordulón került Ausztriából a Vajdaságba, anyai
nagyanyja pedig a Felvidékről származott. Apai nagyszülei a 19. század végén
költöztek a Vajdaságba Montenegróból. Apja jól beszélt magyarul, Petrovics
Emil így mind a szerb, mind pedig a magyar nyelvet már kisgyerekkorában
elsajátította. Vallási nevelésében az anyai befolyás érvényesült, és római
katolikusnak keresztelték meg, apai nagyanyja legnagyobb bosszúságára.
Szüleivel még gyermekként Belgrádba költöztek, ahol apja újságíróként
helyezkedett el. Jugoszlávia német megszállása és a Vajdaság Magyarországhoz
csatolása után édesanyjával, anyai nagymamájával és anyja kishúgával
Budapestre költöztek és végleg Magyarországon telepedtek le. Édesanyja –
férje távollétében – formálisan is felbontotta a házasságát, és feleségül
ment Apró Gyulához. Nevelőapjával a viszonya nem volt kifogástalan,
édesapjáról pedig hosszú ideig semmi hírt sem kapott. 1956-ban sikerült
felkutatnia, amikor Jugoszláviában járt az ottani rokonainál, de a
találkozás nagy csalódást jelentett számára. Ezután újra elszakadtak
egymástól, és csak 1982-es jugoszláviai tartózkodása után tudta meg, hogy
apja a következő évben, 1957-ben meg is halt. Eredetileg francia-magyar
szakos tanárnak illetve újságírónak készült. 1951-57-ig a budapesti Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János
zeneszerzés-növendéke volt. Az 1950-es évek első felében a fővárosi Szikra
Nyomda üzemi zenekarának volt karnagya, majd 1960-64-ig a budapesti Petőfi
Színház zenei vezetőjének nevezték ki. 1964-től a Színház- és Filmművészeti
Főiskola, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett,
1979-től a zeneszerzés tanszék vezetőjeként. 1966–1985 között országgyűlési
képviselőként is tevékenykedett, 1986-tól a Magyar Állami Operaház
főintendánsa volt. 1990-ben betegség miatt lemondott és csak az intézmény
tanácsadójaként működött, majd 2003 és 2005 között ismét főzeneigazgató lett
(Szinetár Miklós intendáns-főigazgató mellett).
