orosz zeneszerző,
zongorista
Művészetét a maga korában túl naturálisnak és nyersnek ítélték meg az Ötökben is csak Borogyin lelkesedett érte. Nem volt túlzottan termékeny komponista, amit hátrahagyott, annak javarésze félbemaradt, befejezetlen alkotás. Muszorgszkij műveinek többségét Rimszkij-Korszakov átdolgozta, így alapvetően megmásították a művek stílusát, szellemét. Az eredeti formák kb. az 1920-as évektől kezdtek csak ismertté válni. Zenéjének témája az élet igazságának megismerése, a különböző emberi jellemek, karakterek ábrázolása, az orosz nép és az orosz történelem. Stílusát művészi realizmus jellemzi: az élet valóságának megismerése, annak bátor művészi megragadása és visszaadása a társadalomnak. Egyik fő törekvése az orosz nyelvre alapozott énekbeszéd megteremtése volt. Főleg nagy dalciklusaiban sikerült ennek művészi szintű megvalósítása. Három alkotó korszakát különböztetünk meg. Az első 1858-1865-ig tart - ez zenei tanulmányainak és erőgyűjtésének ideje. Az első időszakban még nem orosz, hanem általánosan európai, nem ritkán történelmi és klasszikus témákat dolgoz fel (pl. Oidüposz, Salammbo). OIDÜPOSZ - kísérőzene, Szophoklész drámájához 1860–1861 között; amiből csak egy f-moll kórus maradt fenn (zenekari kísérettel); SALAMMBO - operájából csak hat jelenet készült el 1863–1866 között (részben elveszett). A második korszak 1865-1875-ig tart. Ekkor bontakozik ki teljesen zenei egyénisége. A második időszaka elején erősen Dargomizsszkij irányának és törekvésének hatása alá került. Ebben az időben műveinek témái már mindig nemzeti irányúak voltak. Ilyen jellegű az 1865-68 között írt románcainak nagy része (pl. Gyermekszoba, Borisz Godunov, Mlada). Darabjai nagy része vokális jellegűek, az instrumentálisak ritka kivételek (pl. Éj a kopár hegyen). Muszorgszkij dalai különleges helyet foglalnak el a 19. századi dal történetében. A dalok többségének maga a zeneszerző írta a szövegét. A dal műfajában a románc típus mellett, a jellegzetes alakot, jellegzetes helyzetben beszéltető, realista gyakran ironikus szemléletű, rövid drámai jelenethez hasonló különböző daltípus megteremtője. Közel 80 dalt írt, közülük három dalciklus a legnevezetesebb, melyből kettő ebben az időszakban készült. 1/GYERMEKSZOBA - ciklus - 7 darabból áll (Nyanyával/A dadával 1868 - A sarokban 1870 - A bogár 1870 - A babával 1870 - Lefekvés előtt 1870 - Nádparipán Jukka felé 1871 - Murr kandúr – 1871). 2/NAPFÉNY NÉLKÜL - dalsorozat (hat dal 1874). BORISZ GODUNOV "zenés népdráma" 1868–1872 között (átdolgozással) - Muszorgszkij művészetének ereje ebben az operában mutatkozott meg leginkább. A szerző maga írta a szövegkönyvet Puskin azonos című tragédiája alapján. Újszerűsége és nagysága a művészien alkalmazott zenei realizmusban rejlik. Az orosz népnek, mint a történet aktív tényezőjének domináns szerep jut az egyes szereplők, mélyenszántó lélektani megrajzolásában, főként az önjelölt cár, Borisz lelki válságaiban és gyötrelmeiben. A mű csak nehezen érvényesült, 12 évvel a szerző utolsó finomítása után került először bemutatásra. III. Sándor cár először betiltotta az operát, mivel világnézetének nem felelt meg sem a gyilkos cár realisztikusan megrajzolt alakja, sem a nép meggyőzően kifejezett haragja az orosz nemesség, a bojárok iránt. A mű partitúrája örök kihívás maradt. Különböző szerzők (Rimszkij Korszakov, Sosztakovics) hangszerelési beavatkozásokkal igyekeztek növelni a mű zenedrámai hatásosságát. A MLADA - balett opera 1872-ben; Gedeonov operaigazgató terve alapján; Borogyin, Kjui, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov közös munkája. A harmadik periódus 1875-1880 végéig tart, Muszorgszkij művészi hanyatlásának ideje, e korszakának termése harmadik nevezetes dalciklusa és utolsó, legközismertebb dala a BOLHADAL (1879) is. (A halál dalai és táncai Hovanscsina, Szorocsinci vásár, Egy kiállítás képei). A HALÁL DALAI ÉS TÁNCAI - dalsorozat (Trepak, Bölcsődal, Szerenád és A hadvezér) négy dal egy-egy vízió, a zeneszerző legmélyebb alkotásai közül való. Muszorgszkij élete egy nehéz periódusában komponálta (1875-77) ezt a rémálomszerű dalciklust; a komponista hivatali munkájával csak éppen annyi rubelecskét keresett, hogy azonnal elhelyezze a közeli vendéglő pincéreinek zsebében. Hiába biztatgatta Rimszkij-Korszakov, senki nem segíthetett rajta, vodkától félrecsúszott szájjal dalolgatott délutántól hajnalig a kandi közönségnek. És elsősorban talán magának találta ki ezeket a barátja, Kutuzov gróf verseire írt dalokat. Romantikus anyag mindegyik, a világ és az abban idegen szubjektum szembenállása a fő téma. És persze a halál leküzdhetetlen melankóliája. Megrendítő az első dal, melyben a Halál a főszereplő, aki trepakot táncolva vigasztalgatja a rendes orosz módra tökrészeg, az erdőben eltévedt és ott megfagyott muzsikot. A második dal alkalmat ad, hogy megszólaltassa hangja finomabb regisztereit is; de aztán persze ismét fellép a csecsemő fölé hajló Halál, és a zene drámaibbá, kísértetiessé válik. Mindent lebíró hadvezérként lép fel az utolsó dalban, a Halál nagy birodalom ura, és ennek megfelelően büszke, monumentális figura. HOVANCSINA - történelmi témájú opera, amely az orosz nép szenvedéseit ábrázolja a cári önkényuralom idején (zenés népdráma 1872–1880 között).
EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI - több darabból álló zongoraciklus (1874), amelyet később M. Ravel francia zeneszerző hangszerelt át szimfonikus költeménnyé. A zeneszerző 10 tételben zenésítette meg festő barátja rajzait. Az egyes tételek közé "Promenade" felirattal összekötő zenét írt, amelyekben önmagát kívánta ábrázolni, amint a képek előtt sétál és szemléli őket. 1. kép - Gnóm - Fantasztikus figura görbe lábakkal írja róla Muszorgszkij, zenéjében a torz alak tragikumát érzékelteti. Az utána következő "Séta" motívuma már oldottabb hangulatot teremt. 2. kép - Az ódon vár - olaszos ritmus utal az itáliai környezetre, majd ismét a "Séta" következik. 3. kép - Tüilériák kertje - a párizsi parkban játszadozó kedvesen mozgalmas jelenet, a dinamikát a zenében a staccatók jelzik. 4. kép - Bydlo - közvetlenül az előző tétel után hangzik fel, annak éles ellentéteként. A párizsi játszótér mozgékony staccatói után a kietlen lengyel tájon haladó ökrösszekér küzdelmes útját érzékelteti a basszus súlyos akkordjainak egyhangú döcögése. Utána ismét a "Séta" közjáték szólal meg. 5. kép - Kiscsibék tánca a tojáshéjban - a legkönnyebb hangvételű tétel, amely Hartmann egyik akvarell díszlettervének nyomán készült. 6. kép - Goldenberg Sámuel és Smüle - egy gazdag és egy szegény zsidó párbeszéde, ebben az egyenlőtlen esélyekkel folytatott vitában az utolsó szót a gazdag Goldenberg Sámuel mondja ki. Ezután utoljára hangzik fel a "Séta" motívuma, ismét egész terjedelmében, alig némi módosítással idézve a bevezetést. Ettől kezdve már gyors ütemben vonzza a tárlat látogatóját a képek egyre izgalmasabb mondanivalója. 7. kép - A limoges-i piac - zongoristák hírhedt erőpróbája, a veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait a piac mozgalmas életét, szüntelenül csattogó staccatókkal ábrázolja a zeneszerző. 8. kép - Katakombák - az előző lármás jelenből átmenet nélkül visz a képek útja a néma régmúltba, Párizs katakombáinak hideg és mozdulatlan mélyébe. Ezen a képen Hartman önmagát ábrázolta, amint a párizsi katakombákat - a római kori síremlékeket - lámpással végigjárja. Muszorgszkij e tételben a "Séta" már ismert dallamát dolgozta fel sejtelmes, kísérteties zenében. Latin címe - Con mortuis in lingua mortua (Halottakkal a holtak nyelvén). 9. kép - Baba Jaga kunyhója - a tétel realisztikus mozgalmassága feloldja az előző kép hátborzongató valószerűtlenségét. Baba Jaga az orosz népmese boszorkányalakja. A tétel befejezése virtuóz kadenciával vezet át a szvit záró képéhez. 10. kép - A kijevi Nagy Kapu - Hartman készítette Kijev számára annak a díszes városkapunak a pályatervét, amelyet Hősök Kapujának neveztek, és amelyhez felhasználta a régi orosz építőművészet díszítő elemeit. A szvit diadalmas hangú pompás fináléja érzékelteti az ősi orosz elemeket. A nem túl jelentős kiállítás a zeneszerzőből az emberi élet, az emberi pszichikum, a népi képzeletvilág csodálatosan színes, szemléletes, találó, zenei megfogalmazásait váltotta ki, a zongora nyelvén. A zene jellegzetesen orosz. A SZOROCSINCI VÁSÁR - befejezetlen vígopera 1875 körül. Mindhárom korszakát átöleli egyik zenekari műve - Éj a kopár hegyen – 1. változat (zongorára) 1860–1862 között; 2. változat (zenekarra) 1867 nyarán; 3. változat (a Mlada balett opera részére) 1872-ben; 4. változat (a Szorocsinci vásár részére) 1878–1881 között; ismert alakjában Rimszkij-Korszakov hangszerelte. Fiatal éveiben vidéken, az orosz falusi nép között a beszélgetéssel töltött hosszú téli esték benépesítették képzeletét a mesék hőseivel, az éjfélkor hazajáró szellemekkel, a boszorkányszombatokon hajnalig tartó tivornyákkal. Az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményének témája egy ilyen boszorkányszombat, amelyben a sátán az összegyűlt alvilági szellemekkel jellegzetes orosz muzsikára táncol. Hiányos zenei műveltsége ellenére Muszorgszkij tehetsége kivételesen egyéni és sajátos, zseniálisan eredeti. Noha nemegyszer zenei amatőrnek csúfolták, zsenialitásában tisztánlátón felismerte, merre fejlődik a zene. Az élő zenei nyelvből merített intonációk felhasználása, a merészen harmonikus gondolkodás, a vonzalom az orosz dal iránt, a legmélyebb emberi érzések valóságos kifejezése alapján nemcsak a realista zenedráma alkotójának, hanem a zenei impresszionizmus közvetlen elődjének is tekintik. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Nemesi
családból származott, 10 éves koráig falun élt. Apja birtokán nőtt fel, ahol
a cselédektől és gyermekkori nevelőnőjétől (Nyanyától) hallott népdalok,
népmesék egész életére, egész művészetére hatással voltak. Bár már
gyermekkorában kivételes zenei tehetséget mutatott, kiváló zongorista, alá
kellett rendelnie magát apja akaratának, aki 17 évesen belépteti a
gárdaezredbe, így 1856-58-ig a Prebrazsenszkij ezred testőrtisztje.
Muszorgszkij katonai szolgálatának első éveiben találkozott későbbi
barátjával és zeneszerzőtársával Borogyinnal, 1857-ben barátságot kötött
Cezar Antonovics Kjuival, Milij Alekszejevics Balakirevvel és hatásukra
komolyan hozzálátott hiányos zenei tudásának pótlásához. 1858-ban kilépett a
hadseregből, mivel 19 éves korára megromlott egészsége és már akkor
kialakult alkoholizmusa alkalmatlanná tette komoly tiszti feladatok
ellátására. Muszorgszkij anyagi helyzete élete során mindig rendkívül
bizonytalan volt. Apja 1853-ban bekövetkezett halála után a családi birtokok
gondozatlanok maradtak, kevés jövedelmet hoztak. Leszerelése után visszatért
a családi berkekbe és 1862-63-ban testvérével és anyjával élt. Julija
Ivanovna 1863-ban feladta a pétervári otthonukat és visszaköltöztek
Karjevóba, ahol két év múlva meghalt valószínűleg vízkórban. Az ifjú
Mogyesztet nagyon megviselte anyja halála és ismét visszatért az alkoholhoz.
A lelki válság kínzó idegbántalmakat is okozott, ami hosszú időre
megbénította alkotókedvét. Betegségének első jelei 1865-ben jelentkeztek,
ugyanebben az évben szenvedte el első idegösszeomlását. Gyógyulása érdekében
a tyihvini járásban levő gyógyforrásokhoz utazott. Fájdalmai csökkentek, de
csaknem egy év telt el, míg újra dolgozni tudott. Muszorgszkij születésétől
fogva gyenge alkatú, neurózisra hajlamos ember volt, akit lelki vívódásai
több ízben válságba juttattak, több idegösszeomláson esett túl. Amikor
javulni kezdett,
