osztrák zeneszerző
Nehéz szívvel tért vissza Salzburgba. A hercegérsek udvari orgonistává nevezte ki, mely újból nyomasztó szolgálatot jelentett a számára, mégis újabb remekművek kerültek ki tolla alól (D-dúr divertimento). 178O-ban müncheni operarendelésre, a januári karneválra komponálta Idomeneus Kréta királya c. 3 felvonásos opera seriáját. 1781-ben a bemutatóval egybekötött müncheni tartózkodása az engedélyezett szabadságnál jóval hosszabb ideig tartott, ezért a hercegérsek haragjában még méltatlanabbul bánt a zeneszerzővel, heves szóváltás után Mozart az elbocsátását kérte. Az érsekkel történt szakítástól haláláig eltelt 1O év alatt a remekművek hosszú sorát alkotta. 1782-ben egy ideig a Weber családnál lakott, akik időközben Bécsbe költöztek. Az apa meghalt, Aloysia férjhez ment, Mozart pedig a középső lánynak, Konstanzának kezdett el udvarolni. Az anya pártolta ezt a kapcsolatot, ez év augusztusában megtartották az esküvőt. Ugyanebben az évben volt a bemutatója a Szöktetés a szerájból c. daljátékának. A bemutató után életkörülményei megjavultak. Új és nagyobb lakásba költözött, fényűző háztartást vezethetett. Belépett egy szabadkőműves páholyba, a humanista eszme hatása számos művében jut kifejezésre. II. József császár is pártfogásába vette. 1783-ban adta első bérleti hangversenyét, melyet további sikerek követtek. 1784-ben egy hónap alatt 2O koncertet adott, saját zongoraversenyeit játszotta, improvizált, variációkat rögtönzött. Bécsben találkoztak először, bár Haydn jóval idősebb volt Mozartnál, mégis igazi barátság szövődött kettőjük között (1785). Haydn elismerte, sőt nagyra értékelte a nála fiatalabb Mozart tudását, egyenrangú társnak tekintette. Mozart művészi alázattal megvallotta, hogy vonósnégyeseit "Haydn-minta" szerint alkotta, 6 vonósnégyesből álló sorozatát neki ajánlotta, mintha azok fiai lennének (Haydn kvartettek). Beethoven, a bécsi klasszikusok legfiatalabb tagja is találkozott vele. A fiatal zeneszerző 16 évesen Bécsben kereste föl Mozartot, kérte, hallgassa meg zongorajátékát, fogadja őt tanítványának. Mozart elvállalta, de sajnos rövid idő múlva Beethovennek - édesanyja súlyos betegsége miatt - vissza kellett utaznia Németországba. Az 1787-es év sorozatos balsikereket jelent a zeneszerző számára. Intrikák, mellőzések, anyagi gondok és betegség sújtják. Tragikus ellentét életében, hogy amilyen mértékben tökéletesedik a művészete, oly mértékben süllyed társadalmi és anyagi megbecsülése. Meghal édesapja, ő maga is sokat betegeskedik. II. József udvari zeneszerzővé nevezi ki, de tehetségét nem honorálják kellőképpen. Feladata főleg táncdarabok komponálása az udvar számára. Felesége is betegeskedik, a kúrák Badenban sokba kerülnek, mindezek a körülmények adósságokba sodorják. II. József újabb operát rendel nála, így születik meg következő remekműve (Cosi fan tutte). Utolsó éve a lázas alkotó munka jegyében telt el. Egy csodálatos zenés mesejátékkal ajándékozta meg az emberiséget. A Varázsfuvola művészetének újabb csúcsa, mélységes humanizmus és emberszeretet hatja át. Közben még egy megbízást kapott, hogy II. Lipót prágai koronázására egy opera seriát írjon. Nem egészen 3 hét alatt született meg a Titus kegyelme Metastasio szövegére, az opera bemutatója azonban nem sikerült, túl sok recitativót tartalmazott, mely elriasztotta a mozarti dallamossághoz szokott közönséget. Egy délután eljött hozzá egy titokzatos, fekete álruhás megrendelő, aki egy gyászmise írására kérte föl a 35 éves zeneszerzőt. Betegsége alatt is megfeszített erővel dolgozott, de ezt a művet már nem tudta befejezni. Tehetséges tanítványa, Franz Süssmayer pótolta a hiányzó részeket. Mozart Requiemje a műfaj legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A liturgikus szöveghez igazodva 12 tételből áll, a négy szólamú vegyes kart és szólóéneket orgona és zenekar kíséri. Tiszta zeneiség, a halállal való megbékélés jellemzi, minden színpadias pátosz, külső hatásokra való törekvés nélkül. Egy följegyzés szerint élete utolsó délutánján otthonukban néhány barátjával a Requiem egyik tételét próbálták. Mozart az első ütemek után hangosan fölzokogott és félretette a kottát. Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet! Így is történt! Az emberiség művészetét oly bőkezűen gazdagító, zseniális zeneszerzőt a zuhogó havas eső miatt senki sem kísérte el utolsó útján. Így aztán 1791-ben a bécsi temető tömegsírjába temették.
Mozart főbb művei: zongoraszonáták, variációk, hegedűszonáták, kamarazenei művek, vonósnégyesek, divertimentók, szerenádok, versenyművek, szimfóniák, misék és egyéb egyházi művek, szabadkőműves zenék, operák, színpadi művek, (daljátékok v. Singspielek - vidám hangvételű színpadi műfaj, ahol prózai jelenetek énekes betéttel váltakoznak). Operái közül a Szöktetés a szerájból (1782) - keleti tárgyú, német nyelvű, 3 felvonásos daljáték komponálását 1781-ben kezdte. Cselekménye szerint Konstanzát, valamint komornáját Blondét és ennek vőlegényét, Pedrillot kalózok elrabolják és eladják Szelim basának. Konstanza kedvese, Belmonte ki akarja szabadítani őket a fogságból. A szöktetés majdnem sikerül, de Ozmin a basa háremének felügyelője felfedi tervüket. Szelim basa előbb halállal fenyegeti őket, de végül nagylelkűen szabadon bocsátja mindnyájukat. Az opera felépítése: nyitány, áriák (nem az énekesek hangjához szabott típusszámok, hanem kifejezik a személyek érzelmeit) és együttesek (kiemelkedik a II. felvonás kvartettje). 1785-ben kezdte el írni négy felvonásos vígoperáját, a Figaró házasságát. Az opera szövegét Lorenzo da Ponte írta. A mű élesen ostorozza az arisztokráciát, ezért az 1786-os bemutató után betiltották. Cselekménye: Figaro és Susanne esküvőjükre készülnek, ám gazdájuk Almaviva gróf érvényesíteni akarja a feudális előjogot, az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinora, a mindenkinek udvarló kis apródra, aki feleségét a grófnőt is megkörnyékezi. A grófnő - férje állandó gyanúsítgatása miatt - a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderül, hogy Marcellina - kihez Figarót egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet az esküvőt tovább halogatni. Közben a grófnő és Susanne találkára hívja a grófot. A gróf, aki feleségére ugyan féltékeny, de azért nyugodtan udvarol az ál-Susannek (feleségének), végül is megszégyenül. A gróf bocsánatot kér, a grófnő pedig megbocsát. Az opera nyitánya néhány perces, pergő ritmusú, sűrítve ábrázolja az élet ezernyi színét. Az áriák közül leghíresebb Figaro áriája az I. felvonás végén (Így bizony, vége a szép időknek), valamint Cherubino 2 áriája, és Susanne IV. felvonásbeli Rózsa áriája. Az együttesek és finálék (II. felvonás és a IV. felvonás végén) nagyobb szerephez jutnak. A Don Juan (1787 Don Giovanni) - 2 felvonásos dalmű, a komoly és vígopera ötvözetének tekinthető. Szövegkönyvét ismét Lorenzo da Ponte írta. Az operát 1788-ban mutatták be Bécsben, de megbukott. Cselekménye egy spanyol városban játszódik. Don Juan a kormányzó lányát, Donna Annát akarja elcsábítani, de a kormányzó megakadályozza. Párbajt vívnak, és Don Juan leszúrja a kormányzót. Donna Anna bosszút esküszik, és ehhez vőlegénye, Don Ottavio segítségét kéri. Don Juan tovább folytatja kalandjait - miközben szolgája Laporello terjedelmes katalógusban tartja nyilván gazdája hódításait - szemet vet Zerlinára, a csinos parasztlányra, bált rendez, amelyre őt is meghívja. A bálon álarcosan Donna Anna, a vőlegénye Don Ottavio, valamint az egyik elhagyott kedves, Donna Elvira is megjelenik. A forgatagban Zerlina segélykiáltása hangzik. Az álarcosok leleplezik magukat, és felelősségre vonják a gaz csábítót, de Don Juan a kavarodásban kereket old. Kimegy a temetőbe, és vacsorára hívja a meggyilkolt kormányzó szobrát. A szobor valóban megjelenik a vacsorán és magával ragadja Don Juant a pokol mélyére. Don Juan nem közönséges szoknyavadász, hanem egyéniség. Tragédiája, hogy az élvezetek hajszolása közben sohasem talál kielégülést. Szembe kerül mindenkivel, felrúg minden erkölcsi normát. Környezetében nincs méltó ellenfele, csak a túlvilági hatalmak fékezhetik meg. A nyitány komor akkordokkal indul, majd a dallam a kalandos hőst idézi. A zene feszül az életerőtől, erős, kegyetlen, mint Don Juan maga. Nagyobb összefüggő jelenet van az opera elején - az a bevezetés vagy introdukció (a kormányzó háza előtti események, csábítás, párbaj). Már itt is megfigyelhető, milyen élesen különböző jellemvonásokkal ábrázolja Mozart az alakjait. A női szereplők áriái is elütnek egymástól (elképzelhetetlen, hogy Zerlina szívhez szólóan egyszerű dallamait az előkelő Donna Anna, vagy Elvira énekelje). Legismertebb együttes - Don Juan és Zerlina kettőse az I. felvonásból. Mindkét felvonás végén található finálé. A Figaro és a Don Juan időszakában írt műve az Egy kis éji zene. Vonós kvintettre írt szerenád, Mozart egyik méltán legnépszerűbb műve. 4 tételből áll. Az első Allegro (gyors, élénk) tempójú olaszosan derűs hangvételű. A második Adante (lépésben, lassan) tempójú francia románc, dalszerű, érzelmes tétel, Formája rondó, vagyis az első szakaszt epizódok (közjátékok) követik, és az első téma mindegyik után visszatér. A harmadik táncos tétel - bécsi menüett. Végül a negyedik tétel Allegro (gyors), formája rondó. Olyan, mint egy vígopera fináléja. Mozart azonban a rondó szerkezetet ravasz módon összekapcsolja a szonátaformával. Az ilyen formát szonáta-rondónak nevezzük. Az 1780as évek végén születik meg következő remekműve a Cosi fan tutte (A szerelmesek iskolája 1790). A szövegíró ismét Lorenzo da Ponte, aki a témát egy Bécsben valóban megtörtént eseményből merítette. Don Alfonso, egy cinikus agglegény fogadást köt két katonatiszt barátjával, Ferrandóval és Guglielmoval, hogy az ő mátkáik sem hűségesebbek, mint a többi nők. A tisztek azzal az ürüggyel, hogy háborúba kell menniük, eltávoznak, majd albánnak maszkírozva térnek vissza, és egymás jegyesének kezdenek udvarolni. Már alá is írták a házassági szerződést, amikor a vőlegények eredeti alakjukban újra megjelennek, mintha a háborúból térnének vissza. A turpisság kiderül, a menyasszonyok bocsánatért esedeznek, és a vőlegények megbocsátanak, mert hisz "mind így csinálják". Ebben a műben a zene messze a szöveg fölé emelkedik. Az opera sikere csak rövid ideig tartó örömet jelentett Mozart számára. Életének utolsó évében egy csodálatos zenés mesejátékkal ajándékozta meg az emberiséget. A Varázsfuvola (1791) az első német nemzeti daljáték. Nemcsak librettója, hanem zenéje is német szellemű. Keletkezésének idején Németországban már jól ismert műfaj volt a Singspiel (daljáték). Ennek kereteit Mozart alkalmasnak találta arra, hogy egy ilyen tündérmesébe öltöztetett, egyszerre népies és filozófiai emelkedettségű tanító történetet zenébe önthessen. Mozart egy régi barátja és szabadkőműves páholytestvére Emanuel Schikander, külvárosi színházát egy népszerű "kamara darabbal" akarta fellendíteni, ezért megbízta őt egy meseopera írásával. A librettót maga Schikander írta, a bemutató szeptember 3O-án volt, a szerző vezényletével. A következő hónapokban sűrűn játszották, egyre fokozódó sikerrel. Cselekménye szerint - Tamino japán herceg az Éj királynőjének udvarába menekül, mert üldözi egy kígyó. Az udvarhölgyek megszabadítják a kígyótól, és felszólítják a királynő lányának, Paminának kiszabadítására, akit Sarastro tart fogva. Tamino a mutatott kép alapján beleszeret a lányba, vállalkozik a feladatra. A királynő mellé adja társul Papagenot a madarászt, egy bűvös fuvolát (Papagennonak egy harangjátékot), és 3 fiát jelöli ki vezetőül. Sarastro udvarába érve kiderül, hogy Sarastro nem gonosz varázsló, hanem a világosság és bölcsesség ura, aki azért tartja fogságában Paminát, hogy anyjától megszabadítsa. Tamino és Pamina egymásé lehetnek, ha Tamino eleget tesz a számára kijelölt próbatételnek. Tamino kiállja a próbát, az utolsó, legveszélyesebb útjára Pamina is elkíséri, így mindketten méltók lettek arra, hogy a fény birodalmába jussanak. Papageno - bár nem állta ki a próbákat, - a maga módján szintén boldog lehet Papagenájával, csak a sötétségnek, gonoszságnak kell pusztulnia, vagyis az Éj királynőjének, udvarhölgyeinek, és a velük szövetkezett szerecsennek: Monostatosnak. Az opera utolsó jelenetében felragyog a napfény, és a kórus ünnepélyes hangon dicsőíti a szépség, jóság, bölcsesség eszméjét. A opera Mozart legszemélyesebb hangú színpadi műve, látványosság, komédia, tündérjáték és moralitás mesteri ötvözete. Ragyogó hangszerelése, énekszólamainak finom vonala, humora, nagyszerű színpadi érzéke Mozartot az opera leghatalmasabb géniuszainak egyikévé emeli. Talán éppen ezért, az első (operaelőadás) rádióadás 1923-ban Mozart Varázsfuvolája volt. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
1756-ban
született Salzburg városában. Édesapja Leopold Mozart egyházi muzsikus,
hegedűművész, pedagógus, a sabzburgi érsek udvari zeneszerzője és
másodkarmestere. Sváb eredetű, felesége Anne Marie Pertl osztrák származású.
7 gyermekük közül sajnos csak a szintén nagyon muzikális Nannerl és az
utolsónak született Wolfgang maradt életben. Az apa hamarosan felismeri
gyermekeinek kivételes zenei tehetségét és minden egyéni ambícióról lemondva
csak gyermekei nevelését tűzte ki életcéljául. Kislányát 9 éves korában
kezdte zongorára tanítani, Wolfgang ekkor négyéves volt. A zongoraleckék
idején állandóan testvére mellett ült. Az édesapa fölfigyelt arra, hogy fia
a zongoradarabok dallamát dúdolgatta, a billentyűkön játszani próbált.
Zongorázni, majd később hegedülni tanította. A kis Mozart meglepő
gyorsasággal tanult, sőt alig ötévesen zenét is írt. A két Mozart gyerek
zenei tudását az egész város ünnepelte, ezért a szülők úgy határoztak, hogy
a város határán túl is bemutatják gyermekeik zenei tehetségét. Így került
sor 1762-ben a 11 éves Nannerl, a hatéves Wolfgang és a szülők több évig
tartó, hosszú, szép sikereket hozó mindenütt csodálatot és feltűnést keltő
hangversenykörútjára. Bécsben Mária Terézia császárnő fogadta a kis
művészeket. Ferenc császár tréfálkozva próbára tette a kis Wolfgangot, egy
kendővel letakarta a zongora billentyűit, és így kellett bebizonyítania
egyedülálló tehetségét. Frankfurtban a 14 éves Goethe hallotta játékát.
Párizsban Grimm báró, az orleansi herceg titkára vezette be őket XV. Lajos
udvarába. Londonban III. György előtt orgonált és zongorázott,
meghallgathatta Handel oratóriumait, megcsodálta az olasz operatársulatok
elbűvölően szép előadásait. A hangversenykörút befejezéseképpen ismét
visszatértek Salzburgba, ahol a hercegérsek számára 2 oratóriumot írt (Az
első parancsolat kötelessége, Gyászzene).
Rövid salzburgi tartózkodás után ismét Bécsbe utaztak, a császár
megrendelésére írt
A színlelt együgyű
c. opera buffájának a bemutatójára. Ezek a hangverseny utak még a
tervezettnél is jobban sikerültek. Fél Európa ünnepelte a gyermek Mozart
tehetségét. Megismerte az európai élet felhőtlen eleganciáját, amely
művészetére is hatott. Ezt tükrözi korának egyik szórakoztató zenei műfaja,
a szimmetrikus motívumokból álló divertimento. Élete végéig osztotta a
kedves, behízelgő szórakoztató zenét. Muzsikája - miután maga is jó táncos
volt - szinte táncba csalogatta a vendégeket. Az első hangverseny körutak
után néhány évvel az édesapa Itáliában mutatta be gyermekét. A három itáliai
út valóságos diadalút volt 177O-ben érdekes esetet jegyeztek föl Rómában. A
Sixtus-kápolnában Allegri híres Misereréjét évente csak egyszer énekelhették
el, és senkinek sem engedték lemásolni a művet. Az alig 15 éves Mozart a
templomban egyszer meghallgatta ezt a művet, és otthon emlékezetből
hibátlanul leírta. A mű leírásának híre rohamosan terjedt. Írók, költők,
festők keresték föl. A pápa 1773-ban lovaggá ütötte. XIV. Kelemen pápától az
"Aranysarkantyús rend keresztjét" kapta meg, szerénységére vall, hogy
a címet sohasem használta. 17 évesen a bolognai Akadémia tagjává
választották. De mindez eltörpül ahhoz képest, amit ez az út Mozart zenei
fejlődésében jelentett. Ekkortájt kezdett kialakulni Olaszországban a
vígopera, idegen szóval az opera buffa, amely nem egyéb, mint ironikus
csipkelődés énekszóval. Mozart valósággal szerelmes lett ebbe a műfajba. Az
olasz opera zenei anyanyelve a belcanto, azaz a "szép ének" hatott
operazenéjére, és hangszeres muzsikáját is új irányba terelte. Első
olaszországi útján Milánóban mutatták be
Mitridates Pontus királya
c. opera seriáját. Rövid salzburgi tartózkodás után ismét Itáliába utazott,
az
Ascanio in Alba
c. mitológiai pásztorjátékának a premierjére. Hazatérésekor már újabb
megrendelés volt a tarsolyában, így került sor 1772-ben a harmadik
olaszországi útra. Milánóban mutatták be a
Lucio Silla
c. 3 felvonásos opera seriáját, aminek nyugtalan borús hangvétele, a drámai
kitörések, részben pubertás korával, és a kor romantikus válságidőszakával
voltak összefüggésben. 1773 után többé nem tért vissza Itáliába. Salzburgba
való hazatérése után újból a hercegérsek szolgálatába állt, de ez már jóval
több megaláztatást jelentett számára, mint az előző érsek idején. A
nyomasztó légkörből édesapjával együtt szabadulni próbáltak, ezért Bécsben
kerestek állást, sikertelenül. Ekkor komponálta az ún.
Kis g-moll szimfóniát,
a divertimentók, szerenádok és szimfóniák mellett már versenyműveket is írt,
főleg zongorára. A közönséget továbbra is csak virtuóz zongorajátéka
érdekelte, mint zeneszerzőt semmibe sem vette. Mozart összesen 25
zongoraversenyművet írt. Többször kérte elbocsátását a hercegérsektől, aki
1777-ben hozzájárult elutazásához így édesanyjával Franciaországba ment.
Először Mannheimbe, ahol pezsgő, zenei élet fogadta. Megismerkedett Weber
színházi basszista és súgó családjával, akinek 4 lánya közül az egyikbe,
Aloysiába Mozart szerelmes lett. Ragyogó hangversenyáriákat írt számára, és
korrepetálta a tehetséges fiatal énekesnőt. 1778-ban továbbutazott Párizsba,
de nem járt szerencsével, az arisztokraták udvarias ridegséggel fogadták,
egy fájdalmas csapás is érte: meghalt édesanyja. Bár sikerült néhány
tanítványt fogadnia, állása azonban nem volt, így visszatért Salzburgba,
miután apja kieszközölte a hercegérseknél, hogy fiát fogadja vissza.
Hazafelé menet Münchenben újabb csalódás érte: találkozott Aloysiával, a
lány kikosarazta, már befutott énekesnő lett.
