Giacomo Meyerbeer

német zeneszerző
(1791–1864)

Tehetős zsidó családba született Jakob Liebmann Beer néven. Apja, befolyásos kereskedő volt, anyja, bankárcsaládból származott. Tasdorfi otthonuk az előkelőségek kulturális központjának számított, a gyerekek is gondos nevelésben részesültek (testvérei - Wilhelm Beer csillagász, Michael Beer költő). Tizenegy évesen már Berlin legjobb zongoristái között tartották számon, sokáig nem is tudott választani a virtuóz előadói pálya és a zeneszerzés között. 1805-től a kor legnevesebb mestereitől tanulta a komponálást, célja felé hihetetlen kitartással tört, képes volt napokig alvás és ruhaváltás nélkül dolgozni. Gyorsan haladt a zenei tanulmányokban és 18 éves korában már be is mutatták Isten és a természet (Gott und die Natur) című kantátáját Berlinben, majd ezt követte Jefta fogadalma című operája (Jephtas Gelübte 1813. Münchenben siker nélkül került színre). A királyi operaház balettmesterével közösen színpadra állítottak egy balett pantomimet is (Der Fischer und das Mildmadchen). 1810-ben Darmstadtban folytatta zenei tanulmányait Vogler abbénál. 1813-as operáját Alimelek v. a két kalifa (Házigazda és vendég) több városban is bemutatták sikertelenül. Zeneműveit általában nem fogadták kitörő lelkesedéssel, de nem számítottak bukásnak sem. 1814-ben hesseni udvari zeneszerző lett. A következő évben párizsi és londoni zenei tanulmányutakon járt, de barátja, Antonio Salieri az olasz opera felé fordítja figyelmét. 1816-ban ezért Velencébe utazott, ekkor vette fel az olaszos hangzású Giacomo Meyerbeer nevet (egy rokonának végrendelete alapján, dús örökség fejében). Egyértelműen Rossini hatása alá került, és a következő években több dalművet is szerzett olasz szövegre és olasz modorban, mindegyiket más város színtársulata számára. Padovában mutatták be a Romilda e Costanza (1818), Velencében az Emma di Resburgo (1820) operáit, majd a Margherita d'Angiuval Torinóban (1820). A keresztes vitéz Egyiptomban (Il crociato al Egitto - Milánó 1824) már komoly sikert aratott - Londonban és Párizsban is bemutatták. Ekkor ismerkedett meg későbbi szövegírójával, a már akkor is neves Eugene Scribe-bel. Berlinbe visszatérve nagy szorgalommal dolgozott, de tehetségét lekicsinyelték, még barátja, Weber is csalódottan nyilatkozott róla. Meyerbeer életében sötét időszak következett: elvesztette apját, feleségét és gyermekeit, 1824 és 1827 között egyetlen művet sem alkotott. A nyilvánosságtól visszavonulva a francia történelmet és a művészeteket tanulmányozta. Stílusa alapvető változáson ment át, a jelen problémáira megoldást keresve a legendák felé fordult. 


gyermekportré részlet (Friedrich Georg Weitsch, 1803) és sokkal később

A Meyerbeer-féle fényes, pompás "tragédie lyrique" első példája az 1831-ben bemutatott és világszerte hatalmas sikert arató Ördög Róbert (Scribe és Delavigne szövegére irt). A művet színpadi hatások, briliáns zenei megoldások, erőteljes deklamáló recitativók, fülbemászó dallamok, tömegjelenetek, kórusok jellemzik. A darabot Európa majdnem minden országában, összesen 77 operaházban mutatták be gyors egymásutánban, és az operáról kedvezően nyilatkozott Richard Wagner is. Ezután Párizsban telepedett le, és 1834-ben megkapta a Francia Becsületrendet. A hugenották (Scribe és Deschamps szövegére, 1836) még nagyobb és máig tartó sikert ért el. Az opera kétségkívül életművének legjelentősebb darabja, cselekménye a katolikusok és a hugenották 16. századi konfliktusa idején játszódik. Akkora siker volt, hogy ez lett az első olyan opera, amelyet több mint százszor játszottak a párizsi Nagyoperában. Meyerbeert, aki 1832-től már porosz udvari karmester is volt, 1838-ban ajándékozta meg szövegírója Eugéne Scribe - Az afrikai nő librettójával. A téma lenyűgözte, újra- és újrakomponálta, átírta, ismét kijavította a szerepeket. A darab élete végéig foglalkoztatta – operáinak tökéletesítése egyébként is valóságos rögeszméjévé vált, soha nem lett teljesen elégedett magával. Mivel műveinek bemutatója egyre drágábbá vált és az énekesek is úgy érezték, túlzott követelményeket szab nekik, Meyerbeer 1842-ben visszatért Berlinbe, ahol IV. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából az új operaház főzeneigazgatói állását töltött be. A megnyitóra (1844) írta a Vjelka vagy Táborozás Sziléziában c. dalművét, amelynek címszerepében a svéd csalogány Lind Jenny alapította meg hírnevét (1854ben Scribe új szöveget irt a szinte változatlanul maradt zenéhez). A siker a következő operák bemutatása után sem maradt el. A próféta (Scribe szövegére) 1849-es bemutatóján Liszt Ferenc is jelen volt és lenyűgözte a darab, még zongora- és orgonadarabokat is írt a témájára. Közben folyamatosan írta Párizs számára újabb színpadi műveit, például az 1860-ban bemutatott Vasco da Gamát és másokat. Az operákon kívül más műfajban is alkotott, például öccsének, Michael Beernek Struensee című szomorújátékához irt zenét (Berlin 1846), indulót szerzett Schiller születésének 100. évfordulójára (1859), kantátákat, mintegy 50 francia románcot, kórusokat stb. írt. Az állandó idegeskedés miatt Meyerbeer egészsége megromlott, kedélyét barátainak elvesztése és Richard Wagnerrel támadt, a személyeskedést sem nélkülöző vitái is beárnyékolták. 1862-ben újra elővette Az afrikai nő szövegkönyvét, majd éveken keresztül kereste a megfelelő énekeseket, de a több mint hat órás mű életében nem került színpadra. 1865-ben, a szerző halála után mutatták be. A halál egy párizsi út során érte, de Berlinben temették el. Az utókor jobbára elfelejtette, pedig különleges tehetségű zenész volt, a művészetek szeretetével, a szépség iránti odaadó rajongással.

Ízelítő műveiből - videók:
1/Justino Diaz - Nelusko balladája (Az afrikai nő operából)
2/Placido Domingo in Le Prophete (A próféta operából)
3/Margit királynő áriája (Hugenották operából)