német zeneszerző,
zongoraművész, karmester
Furcsa fintora a sorsnak, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché –, az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, amely szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de "lapos". Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ. Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Itt szívta magába a barokk zene iránti szeretetet, a meleg családi szeretet, a tehetség gondtalan kibontakozása tette lehetővé, hogy már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezzék. Már a Szentivánéji álom nyitányában (1826) megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel – Carl Maria von Weber mellett – megalapozta a német zenei romantikát. Később a nyitány mellé kísérőzenét írt. A mű sajátos klasszikus, romantikus kétarcúságot mutat. Klasszikus a zenekar összetétele, a mű felépítése: szonátaforma. Romantikus a témaválasztás és a téma megragadásának módja, a zene erős ábrázoló hajlama. (A magas regiszterben elhelyezett moll karakterű, a vonóskaron sajátos zizegő hatást keltő zenei anyag érzékletesen simul a mesés színpadi kép hangulatához). A Nyitány a mesejáték 3 szereplőcsoportját varázsolja elénk: 1/főtéma - az első, gyors iramú, magas fekvésű téma Oberon, Titania és a tündérek világát idézi; 2/melléktéma - második, széles ívű dallam a szerelmeseké; 3/záró téma - a kissé vaskosan ható, esetlen mozgású harmadik téma az athéni kézműveseké. Zenekarának új atmoszférateremtő hangzásvilága még Webert is felülmúlja. Ezt igazolja az éjszakai tündér és mesevilág zenekari ábrázolása. Legnagyobb újítása talán a zenekar fafúvós hangszereinek kezelésmódja, például a Szentivánéji álom közzenéjében: a Scherzóban úgy táncoltatja a fafúvósokat, ahogyan senki azelőtt. További romantikus vonásai művészetének a barokk hagyományok tisztelete, az orgonamuzsika és a fúgaszerkezet reneszánsza, az úti élményeiből eredő tájköltészet. Egyik legfőbb eredetisége, hogy klasszikus külső keretbe foglalja a romantikus tartalmat. Zenéjében érzelmes dallamosság és könnyed játékosság vegyül. Szimfóniái tematikus és irodalmi kötődést mutatnak (Skót szimfónia 1842, Olasz szimfónia 1843). A természetfestő programnyitány jellegzetes romantikus műfaját képviseli a Hebridák (1830). Új műfajt teremt a Dalok szöveg nélkül 1830 és 1845 között zongorára írt sorozata. Maga két oratóriumot írt, az Éliást és a Paulust, mindkettőt bibliai szöveg nyomán. Angliai utazásai is hozzájárultak ahhoz, hogy Éliás (1846) c. művével a 19. századi oratórium jelentős képviselőjévé vált. Hegedűversenye (e-moll, 1841-44), jól szemlélteti a romantikus zene határtalanul áradó dallambőségét, a dallam gazdag romantikus hegedűirodalom máig egyik legüdébb alkotása. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Hamburgban
született, szerencsés körülmények között, egy dúsgazdag családban. Nagyapja
korának neves humanista gondolkodója, apja pedig egy híres berlini bankház
megalapítója. Szüleinek 4 gyermeke közül Felix a második. A család 1811-ben
Berlinbe költözött, áttért az evangélikus hitre, és nevét – hogy
megkülönböztesse magát a család zsidó hiten maradt ágától –
Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A gyereket nívós házitanítók oktatták,
például Heyse, az elismert nyelvész. A festésre Rösel oktatja, a zenei
nevelés Zelter kezében volt. Zongorázni Ludwig Bergertől, hegedülni Eduard
Reitztől tanult. A politikai liberalizmus vonzásába került, szellemileg és
művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek közt
Heinrich Heine is. Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak
Mozarthoz, 9 évesen lépett fel először mint zongorista, 12 éves korától már
rendszeresen komponált. A zene mellett Wilhelm von Humboldt hatására az
irodalomban, nyelvekben is jártas lett. 1825-ben – Cherubini elismerő szavai
hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látja
el műveit. 17 éves, amikor már teljes művészi érettségről tesz
tanúbizonyságot, ekkor írja mindmáig egyik legnépszerűbb művét, a
Nyitányt
Shakespeare: "Szentivánéji álom" c. mesejátékához. A berlini
énekakadémia igazgatója, Goethe barátja révén 1821-ben megismerkedhetett a
költőfejedelemmel, akivel levelezett. A Mendelssohn-ház vasárnapi
hangversenyein fedezte fel Johann Sebastian Bach muzsikáját. 1829-ben
európai körútra indul. Anglia és Skócia után Weimar (itt találkozott
utoljára Goethével), Nürnberg, München, Bécs és Pozsony következett. Ezután
Itália városaiba látogatott: Velence, Firenze, Róma, Nápoly. Hosszabb időt
töltött Párizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben
örökítette meg:
Olasz-
és
Skót-szimfónia, Skót szonáta,
Hebridák-nyitány
stb. 1832-ben tért haza, később Düsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói
állást. 1835-ben lipcsei meghívásra elvállalta a Gewandhaus-zenekar
vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket,
amiket a zenében fontosnak tartott. A zenekart Európa egyik vezető
együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette.
Händel-oratóriumokat, Schumann-szimfóniákat, Beethovent és Schubertet
vezényelt. 1829-ben mutatta be a Máté-passiót, amivel elindította Bach
németországi reneszánszát. A zenei utánpótlás biztosítására 1843-ban
megalakult a lipcsei konzervatórium, az első ilyen német intézmény. A
lipcsei évek alatt születtek nagyszabású oratóriumai, a
Paulus, később az
Éliás, és a
Szentivánéji álomhoz írt nyitányát kísérőzenévé egészítette ki.
Magánéletében biztos támaszra lelt feleségénél, Cécile Charlotte Sophie
Jeanrenaud-nál, akit 1837-ben vett nőül, és aki öt gyermekkel ajándékozta
meg. Életét a család és a lipcsei munka töltötte ki. Mindeközben azért
utazgatott is, hangversenyeket adott Birminghamben, Frankfurtban és más
városokban. A szász király "udvari karmester" címmel tüntette ki,
Berlinbe hívták zenei vezetőnek, de Mendelssohn Lipcsében maradt. Írt azért
műveket Berlinnek is, elsősorban színpadi zenéket. Szülei halála (1835,
1843) nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. Az Éliás
bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. Kedves Fanny nővére
is elhunyt, Mendelssohnon erőt vett a teljes depresszió, 1847-ben agyvérzés
érte és meghalt.
