magyar zeneszerző,
zongoraművész
Művészetének két központi területe van, a zongoramuzsika, és a szimfonikus programzene. Liszt a romantikus zongorastílus és zongoratechnika egyik megalapozója. A programszerű tartalom zongoramuzsikájának nagy részére is jellemző. Zongorastílusának legfőbb jellemzői - 1/orkesztrális jelleg, univerzális zongorajáték. Paganini hegedűjét, Beethoven, Berlioz vagy Wagner zenekarát éppúgy fel tudta idézni rajta, mint Schubert dalainak világát. Gyakoriak a zongorapartitúráiban az efféle utalások: quasi csello, quasi oboa stb. Pl.: a Haláltánc-ban feltűnő a zongora ütőhangszerekre emlékeztető kemény hangzása. 2/óriási technikai követelmények, a virtuozitás magasiskolája. "Transzcendens etűdök" - Tájkép, Mozeppa, Lidércfény, Eroica, Esti harmóniák stb. Már zongoramuzsikájában is érvényesül egy bizonyos programszerű tendencia. Pl.: a Vándorévek zongoradarabjai arról tanúskodnak, hogy minden befogadott élmény zenei reflexiókat váltott ki fantáziájában. A wallenstadti tónál, Forrásnál, Ecloga - a táj és a természet szépsége ihlette a zeneszerzőt. Irodalmi ihletésű a Dante szonáta és a Petrarca szonettek, a Velence és Nápoly - programja pedig népzenei motívumokra épül. Újfajta romantikus zongorastílusának egyik legszebb és legnépszerűbb példája az Esz-dúr zongoraverseny. - Liszt Ferenc a romantika jellegzetes műfajának, a szimfonikus költeménynek a megteremtője. Művészete sohasem volt öncélú. Legfőbb törekvése volt, hogy alkotásait megértsék. Ezért kapcsolta zenéjét közismert képzőművészeti, irodalmi alkotásokhoz, természeti képekhez, ihlette őt az elnyomottak szenvedése, szabadság utáni vágya és a hazaszeretet. Még tovább lépett: szavakkal, programmal is meghatározta a zenei ábrázolást. Azt vallotta, hogy ...a program az a médium, amely a zenét a közönség gondolkozó és tetterős része számára hozzáférhetőbbé és érthetőbbé fogja tenni. Szimfonikus műveinek programjai (címei) bizonyítják, hogy szerzőjüket magasztos eszmék foglalkoztatták megírásukkor. Egyik legközismertebb alkotása a Lamartine, francia költő Les Preludes c. versének hatására komponált Les Preludes c. szimfonikus költemény, mely az ember örök sorskérdésével foglalkozik. Az ember érzelmei, eszméi, küzdelmei szólalnak meg a műben hol sejtelmesen, hol kirobbanó erővel. A cím előjátékokat jelent, Liszt maga egy előszóban írta meg, milyen "előjátékokra" gondolt (az emberi élet nem más, mint a halál előjátéka): Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarta meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat (képzeleteket), villámaival lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét. A programnak megfelelően váltakoznak a darabban a hősies, gyengéd, tragikus és viharzó, ábrándozó, majd harcias hangulatok. Érdekes azonban, hogy a különböző jellegű részek vezető témáit közös elemek kapcsolják össze, mintha jeleznék: ugyanannak az életnek ilyen-olyan oldalát éljük át. További szimfonikus művei: Hunok harca - Kaulbach festménye ihlette, a kereszténység és a pogányság összeütközésének gondolata; Amit a hegyen hallani c. műve az ember és a természet kapcsolatát fejezi ki; a Prometheus a nemes célokért küzdő ember örök jelképe. A Hősi sirató, a Mazeppa és a Hungária - mindhárom szimfónia a szabadság eszméjét hirdeti, a Faust szimfónia pedig a végletek és kontrasztok elvére épített mű. Liszt Ferenc nemcsak művészetének sokoldalúságával, hanem emberi nagyságával is példát mutatott. Kora legnagyobb művésznevelő egyénisége volt. Benne barátra, segítőre talált - csak néhányat említve a sok közül - Berlioz, Chopin, Wagner, Verdi, Csajkovszkij, Smetana és Erkel Ferenc is. Így ír a barátságról: Az ember csak akkor hatalmas igazán, ha tudja, hogy más ember is van körülötte, akivel gondolatát, érzelmeit közölheti. Az egyedülálló ébreszthet ugyan bámulatot és csodálatot, de hatása csak tiszavirág marad. Ha a közös munkára nem egyesül vele, akkor a szél elfújja vetését. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
A
19. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor
egyik szellemi vezére, minden idők legnagyobb zongoraművésze. Édesapja Liszt
Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, néhány évig játszott az udvari
zenekarban. Később Doborjánban számtartóként élt családjával. Itt született
Liszt Ferenc a csodagyerek. Apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei
képességeire, maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lépett először
nyilvánosság elé, egy önálló koncerten. Néhány magyar főúr
ösztöndíj-alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lett. Bécs közönségét is
meghódította, tehetségére Beethoven is felfigyelt. 1823-ban Pesten egy
díszhangversennyel búcsút vett hazájától és művészi kibontakozása érdekében
édesapjával hangversenykörútra indult Angliába és Franciaországba, végül
Párizsban telepedett le. Itt nagy hatással volt rá a francia főváros
szellemi élete: a zene, az irodalom, filozófia. 16 éves korában elveszíti
apját, legfőbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, ettől kezdve
zongoratanításból él. Apja halálának, és egy fiatalkori szerelmi
csalódásának hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, évekig
visszavonultan, a külvilágtól elzártan él. Az 1830-as júliusi forradalom
hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadja a forradalom
szele, a francia szellemi életben is egyre jelentősebb szerepet játszik,
legközelebbi barátai: Chopin és Berlioz. 1834-ben megismerkedik Marie
d’Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzi, a 10 éves
együttélésükből 3 gyermek születik. Ez alatt sokat hangversenyezik, szinte
minden jelentős európai nagyvárosban megfordul. Az 1838-as pesti
árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, azonnal hazája segítségére siet. Bécsi
hangversenyeinek jövedelméből 25 ezer forintot küld Magyarország
megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat. Az első ingyenes
munkás hangversenyről a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban
hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség
egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága
helyárak miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt erre elhalasztotta
utazását, és megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen! Hasonló kedves
találkozásról szól egy másik följegyzés. Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta
Zichy Géza grófot magyarországi birtokán, aki a házi hangversenyre az egész
falut meghívta. Liszt játéka után egy ősz hajú paraszt így szólt hozzá: "Hogy
mint hívnak, azt megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, azt megmutattad nekünk,
de hogy mi vagy, azt megismertük, és ezért áldjon meg a magyarok Istene!"
1842-ben végleg Weimarban telepedett le, 13 évig az udvar zenei vezetője. Ez
a feladat főleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a
zeneszerzőtől, így ebben az időszakban zongoraművészi tevékenysége háttérbe
szorult. Életművének java itt készült, harcolt a fiatal és tehetséges
zeneszerzők érvényesüléséért is, különösen Berlioz és Wagner ügyéért tett
sokat. 1847-ben Kijevben egy újabb szerelmi élményben lesz része:
megismerkedik Wittgenstein Karolin hercegnővel, a Marie d’Agoult-hoz fűződő
kötelék megszakadása után. Közben cikkeket, tanulmányokat ír, széleskörű
levelezést folytat. A zeneszerző Lisztnek nincsenek olyan sikerei, mint a
zongoraművésznek, sőt ellenségei is akadnak. Amikor egyik operája
bemutatóján ellenfelei botrányt produkáltak, azonnal elment az udvartól.
1861-től néhány évig Rómában élt, ennek eredménye az egyházi zenéinek
megszületése: a
Szent Erzsébet legenda
- oratórium, melyben a szegényeket istápoló magyar szentnek állít emléket;
Krisztus
oratórium és a
Koronázási mise.
1865-ben az alsóbb papi rendbe nyert felvételt, ettől kezdve reverendába
járt. 1869-től 3 város, Róma, Weimar és Budapest között osztja meg idejét, a
60-as évektől egyre többet tesz a magyar zenei élet felemelése érdekében.
Sokan és sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségű Liszt. Erre a válasz
egyértelmű: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok
csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta magát. Elkötelezett
hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, de
magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és annak
felemelkedéséért sokat tett.
Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat
szolgáljam. Hazafiságomat nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség
teljesítésével akarom kimutatni.
1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és
első tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az ő nevét. Számtalan
magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a
Hungária
c. szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. A
Magyar rapszódiáit
a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az
Esztergomi mise
- a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt
Magyar történelmi arcképek
sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös
Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet
és Teleky Lászlót. Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny időnek
számított Liszt Ferenc életében. 1886-ban Bayreuthban halt meg
tüdőgyulladásban, ott is van eltemetve.
