Zenei
tanulmányait a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban végezte.
1875-ben befejezve tanulmányait megkezdte első operája-, a
Chatterton
komponálását, amely Thomas Chatterton angol költő életét dolgozza fel. Az
elkészült művet egy impresszárió gondjaira bízta, aki végül becsapta őt, így
kávéházi zongoristaként illetve zenetanárként volt kénytelen fenntartani
magát. Zongoristaként fellépett Angliában, Franciaországban és Egyiptomban
is. Itt az alkirály testvérének volt a házi muzsikusa, majd az egyiptomi
hadsereg zenekarainak inspektora lett. Az 1882-es egyiptomi-angol háború
idején csak Lesseps Ferdinánd segítségével tudta elhagyni az országot.
Később egy kávéházban ismerkedett meg Victor Maurel világhírű
baritonistával, aki felismerve az ifjú tehetségét Milánóba hívta. Ott a A
Ricordi zeneműkiadó megígérte, hogy Leoncavallo tervezett operatrilógiájának
első részét, az
I Medicit
megjelenteti, de nem tartotta be az ígéretet. Az opera a bemutatón
megbukott. A zenei világban a
Pagliacci (Bajazzók)
után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt komponálta, majd a Sonzogno
Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én,
Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban.
A két felvonásos opera szövegét is a zeneszerző írta. A cselekmény Montalto
mellett Calabriában, 1865 és 1870 között játszódik Nagyboldogasszony napján.
A szöveg valóban megtörtént cselekménye alapszik, sőt Leoncavallo maga is
jelen volt azon az előadáson, amelyen a véres jelenet lejátszódott.
fiatalon és később
A nagy sikert későbbi operáival még megközelíteni sem tudta. 1897-ben
megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával
szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a
Zaza
operájával és a Bajazzók sikerének köszönhetően sikerült színre vinnie a
korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban
II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges
szerzőre, és anyagilag támogatta
A berlini Roland
megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező
években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.
Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett
verista
(vero olasz szó, jelentése igaz) irányzat, a "verisimo"
alapművének tekinti a zenetörténet. Az 1890 táján kialakult új operai
stílusra jellemző a nyers, realisztikus ábrázolás, a vérbő dallamosság,
mellbevágó effektusok és indulatok. Leoncavallo számos operettet is írt.