A
németalföldi Mons (ma Belgium déli határvidékén található) városában
született Lasso (eredeti nevén Roland de Lassus), a 16. század egyik
legsokoldalúbb zeneszerzője, modora és alakja a reneszánsz világfi típusa.
Gyermekkorában szülővárosának tomplomi kórusában énekelt, később Ferdinando
Gonzaga szicíliai alkirály vitte magával a szép hangú fiút először
Palermóba, majd Milánóba. A mutálás idején Nápolyban, majd Rómában vállalt
állást, mint a lateráni Szent János-templom karnagya. Ezután újabb utazások
következtek, bejárta Franciaországot és Itáliát, működött Antwerpenben, és
Angliába is eljutott. Az 1556-57-es esztendők fordulóján V. Albert herceg a
müncheni udvar zene együtteséhez szerződtette. A müncheni Capella Európa
legnagyobb együttese volt, a század 70-es éveiben 61 főt számlált. Ebből 40
fő alkotta az énekkart, a többiek hangszeres muzsikusok voltak. Lassus
feladata kezdetben a fiúénekesek tanítása volt. 1563-tól már a teljes
együttes vezetője, az udvari s az egyházi zene legfőbb irányítója. Vezetése
alatt az itteni zenei élet európai hírűvé vált. Hírneve állandóan nőtt,
művei egymás után jelentek meg. 1570-ben birodalmi nemességet kapott, majd
1574-ben a pápa aranysarkantyús vitézzé avatta. Müncheni működését többször
szakították meg rövidebb-hosszabb ideig tartó utazások (Velence, Párizs,
Róma stb.). Színes egyéniség volt, akitől mint a levelei is tanúsítják - a
humor sem állt távol. Ennek ellenére 1590-ben súlyos depressziós állapot
lett úrrá rajta, 1594-ben meghalt, alig néhány hónappal Palestrina halála
után. Pályafutása alatt 52 misét, 100 magnificatot, 1200 motettát, 230
madrigált, 146 chansont, összesen több mint 2000 művet szerzett. Jelszava:
Ne legyen nap alkotó munka nélkül!
Nem volt nagy zenei újító, de minden zenei műfajban otthon érezte magát,
rendkívül sokoldalú komponista volt. Számos stílust tett magáévá, flamand,
francia, német hatásokkal ötvözve azokat. Érzéke volt a humor iránt,
chansonjaiban tudott könnyed és szabad szájú lenni, madrigáljai olaszosak
(legismertebb a
Zsoldos szerenád),
kórusdalai németek, motettáiban misztikus volt. Az életszerűség,
emberközelség egyházi művei érett alkotói korszakában keletkeztek, az
1560-as években, a bajor hercegi udvarnál. Egyházi zenéjének csúcspontját a
motetták (egyházi szövegek több, váltakozó szólamú, énekes feldolgozásai)
jelentik. Már 23 éves korában az Antwerpeni Motettás könyvben megjelent
darabok is meglepően érett stílussal bírtak: a fiatal zeneszerző szerencsés
kézzel ötvözte bennük a németalföldi polifónia bizonyos elemeit az újabb,
szabadabb itáliai törekvésekkel. Az egyes témák jellegét a szöveg jellege
határozza meg, megformálásukban inkább szillabikusak (szótagonként egy-egy
hang), mint melizmatikusak (egy szótagra énekelt dallam, több hang). Az
imitációk fontos eszközt képeznek a zenei folyamatban, de a kontrasztokon
alapuló ellenpontstílus lehetőségeivel is sűrűn él. Kísérletező törekvések
is megfigyelhetők nála. Már a fentebb említett gyűjtemény darabjai között
is, de főleg az azt követő motettasorozatában, a
Prophetiae Sibyllarumban (Szibillák jóslata)
a harmóniakapcsolások olyan újszerű módjaival találkozunk, amelyek merész,
expresszív fordulatokkal bővítik a hangzásteret. Lassus szándéka itt s más
hasonló esetekben a szövegi fordulatok minél hatásosabb kiemelése volt.
A
németalföldi Mons (ma Belgium déli határvidékén található) városában
született Lasso (eredeti nevén Roland de Lassus), a 16. század egyik
legsokoldalúbb zeneszerzője, modora és alakja a reneszánsz világfi típusa.
Gyermekkorában szülővárosának tomplomi kórusában énekelt, később Ferdinando
Gonzaga szicíliai alkirály vitte magával a szép hangú fiút először
Palermóba, majd Milánóba. A mutálás idején Nápolyban, majd Rómában vállalt
állást, mint a lateráni Szent János-templom karnagya. Ezután újabb utazások
következtek, bejárta Franciaországot és Itáliát, működött Antwerpenben, és
Angliába is eljutott. Az 1556-57-es esztendők fordulóján V. Albert herceg a
müncheni udvar zene együtteséhez szerződtette. A müncheni Capella Európa
legnagyobb együttese volt, a század 70-es éveiben 61 főt számlált. Ebből 40
fő alkotta az énekkart, a többiek hangszeres muzsikusok voltak. Lassus
feladata kezdetben a fiúénekesek tanítása volt. 1563-tól már a teljes
együttes vezetője, az udvari s az egyházi zene legfőbb irányítója. Vezetése
alatt az itteni zenei élet európai hírűvé vált. Hírneve állandóan nőtt,
művei egymás után jelentek meg. 1570-ben birodalmi nemességet kapott, majd
1574-ben a pápa aranysarkantyús vitézzé avatta. Müncheni működését többször
szakították meg rövidebb-hosszabb ideig tartó utazások (Velence, Párizs,
Róma stb.). Színes egyéniség volt, akitől mint a levelei is tanúsítják - a
humor sem állt távol. Ennek ellenére 1590-ben súlyos depressziós állapot
lett úrrá rajta, 1594-ben meghalt, alig néhány hónappal Palestrina halála
után. Pályafutása alatt 52 misét, 100 magnificatot, 1200 motettát, 230
madrigált, 146 chansont, összesen több mint 2000 művet szerzett. Jelszava:
