magyar
zeneszerző
Kálmán Bécsbe költözött (az Osztrák–Magyar Monarchia alattvalói egyaránt otthon voltak Budapesten, Bécsben és Prágában is). Ekkor 25 éves volt. Egy év múlva a Tatárjárást már játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában, ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban színre került. Kálmán Imre bécsi operett szerző lett. Librettóit osztrák szövegírók – Alfred Grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher – készítették, az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wienben zajlottak le, és csak azután kerültek Pesten is színre. A pesti bemutatók sorrendje: Az obsitos (1910), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófnő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A csikágói hercegnő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartre-i ibolya (1935), Josephine császárné (1937). De valamennyi operettje közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én, a világháború idején játszották először Bécsben. Magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban. A két sikeres "hercegnő-operett" után döntő változás állt be Kálmán Imre családi életében: megnősült. Felesége a ragyogó szépségű, igen fiatal Vera Mária Makinszka, orosz-lengyel származású énekesnő. Házasságukból két lány: Lily és Yvonne és egy fiú, Charlie született. Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban, a Josephine császárnő címszerepét az európai operaházak csillaga, Németh Mária énekelte. Ezután sötét és szomorú idők következtek a zeneszerzőre. El kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, 1953. április 11-én zenei munkássága megkoronázásaként, Párizsban, Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Ladynek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el. Siófokon egykori szülőháza ma emlékmúzeum és utcát is nevezünk ott el róla. Ízelítő műveiből - videó:
|
Édesapja
- Koppstein Károly - Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja
Singer Paula művészlelkű asszony, aki megérte fia világhírét. Gyermekkorában
a Balaton folklórvilága vette körül. Ehhez a kulturális környezethez
tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki
színészet is. 1888 nyarán Siófokon a többi neves látogató között Liedl
Ferenc operaházi hegedűs is ott volt. Náluk vett ki szobát, hogy
zavartalanul gyakorolhasson. A gyermek Kálmán Imre először tőle kapott zenei
leckéket. Fiatal éveiben, Siófokon ismerkedett meg a színházzal. Minden
nyáron ott sündörgött a házuk közvetlen szomszédjában lévő – Karpelesz Lipót
alapította – Nyári Színkör körül, hívatlanul minden próbán pontosan
megjelent. Ahhoz is volt bátorsága, hogy felmenjen a színpadra, a kulisszák
mögé. Lenyűgözte és megbabonázta a színház. Elemi iskolai tanulmányait a
népszerű egy tanerős izraelita népiskolában végezte. Tanítója az a Rónai
Adolf, aki 50 éven át a siófoki zsidóság elismert "szellemi vezére"
volt. Első zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a kitűnő siófoki
művész-tanártól vette még iskolás korában. Gimnáziumi tanulmányait
Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Nevét ekkoriban
magyarosította Kálmánra. Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára.
Koessler János tanítványa volt, közben jogot is hallgatott a budapesti
egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett. Öt évig
dolgozott itt, valamint az Új Időknél is. Zongoristaként 1897-ben
mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Csodagyerekként ünnepelték, de a
zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania, ekkor
fordult a zeneszerzés felé. Kritikusként írta meg a
Berta nagy liba
és a
Fedák Sári szobalánya
című kuplékat. Szégyellte a dolgot, hiszen a Zeneakadémián még szimfóniáról
álmodott. Ez időben írt zenét Fényes Samu
Pereszlényi juss
című énekes játékához (mindössze hatszor adták elő). Első nagy sikere a
Tatárjárás
volt. 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban, majd 144-szer
játszották, és nemsokára Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi bemutató
világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa.
