Pesten
született, majd édesapja áthelyeztetése miatt Kolozsvárra kerül, iskoláit is
itt végzi, mint a református líceum növendéke. Középiskolai tanulmányaival
párhuzamosan a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni és fuvolázni tanul,
sőt, a zeneelmélet elemeire maga Farkas Ödön, a konzervatórium igazgatója,
az ismert kiváló magyar zeneszerző tanítja. Kolozsvárott, a Ferenc József
Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június
13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett.
Egyetemi tanulmányai után Budapestre költözött, és 1898-tól
matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket
publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni
kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág
című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az
ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Diákjainak egy három felvonásos
dalművet (Csipkerózsa,
1904. május vége) szerez, amelynek iskolai bemutatójára elhívja régi
barátait is. A látottak alapján ugyanebben az évben Bakonyi Károly
felkérésére komponálta
János vitéz
c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király
Színházban. A premieren egy csapásra országos hírű zeneköltővé válik a tanár
úr, és neve örökre bekerül a hazai nagyságok panoptikumába. Csak a Király
Színházban játsszák 689 előadásban. A "János vitéz" elsöprő sikerét
későbbi művei sohasem érik el. Külföldet is járja, és tanulmányozza ott az
énekoktatást, hogy aztán hazaérkezve megváltoztassa a magyar énektanítást,
de legalábbis változást idézzen elő írásaival, személyes kiállásával.
1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki. Társadalmi
elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től a
székesfőváros zenei szakelőadója, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok
főigazgatója, hosszú ideig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Országos
Dalosszövetség igazgatója, valamint az Országos Zenészszövetség elnöke.
Három nappal éli túl az ötvenedik születésnapját. Korai halála kettészeli
gyönyörű ívű zenei karrierjét.
Művei/dalművek:
Csipkerózsa - daljáték - 1904. május vége
János vitéz - daljáték - 1904. november 18. (Király Színház)
Rákóczi - daljáték - 1906. november 21. (Király Színház)
Mary-Anna - operett - 1908.
Pityergő - daljáték - 1914. április 9. (Medgyaszay Kabaré)
Dorottya (posztumusz bemutató: 1929. január 9-én, Szegeden)
Kísérőzenék színpadi művekhez:
Pásztor Árpád: A harang (1907) - dalok
Molnár Ferenc: Liliom (1909) - betétdalok
Molnár Ferenc: A fehér felhő - kísérőzene - 1909, 1916. II. 25. (Nemzeti
Színház)
Molnár Ferenc: Aranyásó - kísérőzene - (1918)
Maeterlinck: A kék madár - kísérőzene
Ízelítő műveiből - videó: Rákóczi (daljáték
részlet) megtérése - Simándy József hangja
Pesten
született, majd édesapja áthelyeztetése miatt Kolozsvárra kerül, iskoláit is
itt végzi, mint a református líceum növendéke. Középiskolai tanulmányaival
párhuzamosan a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni és fuvolázni tanul,
sőt, a zeneelmélet elemeire maga Farkas Ödön, a konzervatórium igazgatója,
az ismert kiváló magyar zeneszerző tanítja. Kolozsvárott, a Ferenc József
Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június
13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett.
Egyetemi tanulmányai után Budapestre költözött, és 1898-tól
matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket
publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni
kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág
című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az
ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Diákjainak egy három felvonásos
dalművet (Csipkerózsa,
1904. május vége) szerez, amelynek iskolai bemutatójára elhívja régi
barátait is. A látottak alapján ugyanebben az évben Bakonyi Károly
felkérésére komponálta
János vitéz
c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király
Színházban. A premieren egy csapásra országos hírű zeneköltővé válik a tanár
úr, és neve örökre bekerül a hazai nagyságok panoptikumába. Csak a Király
Színházban játsszák 689 előadásban. A "János vitéz" elsöprő sikerét
későbbi művei sohasem érik el. Külföldet is járja, és tanulmányozza ott az
énekoktatást, hogy aztán hazaérkezve megváltoztassa a magyar énektanítást,
de legalábbis változást idézzen elő írásaival, személyes kiállásával.
1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki. Társadalmi
elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től a
székesfőváros zenei szakelőadója, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok
főigazgatója, hosszú ideig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Országos
Dalosszövetség igazgatója, valamint az Országos Zenészszövetség elnöke.
Három nappal éli túl az ötvenedik születésnapját. Korai halála kettészeli
gyönyörű ívű zenei karrierjét.