Zeneszerzési
tanulmányait a debreceni Kodály Zoltán zenei szakközépiskolában Pongrácz
Zoltánnál kezdte, majd Farkas Ferenc növendékeként a budapesti Liszt Ferenc
Zeneakadémián folytatta, végül 1967-68-ban a római Santa Cecilia Akadémián
Goffredo Petrassi mesteriskolájában fejezte be. 1970-ben Eötvös Péterrel,
Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval
együtt megalapította az Új Zenei Stúdiót. Egy évvel később Huszárik Zoltán
Szindbád
című filmjéhez írt zenét, ezt számos további filmes felkérés követte (Szarvassá
vált fiúk, Jelbeszéd, Jób lázadása).
1974-ben az Új Zenei Stúdióval három koncertet adott Párizsban. 1978-ban a
görögországi Delphiben álmában felfedezett egy pszeudo-modális
skálarendszert, amely két, egymást 12 fokra kiegészítő ógörög skálán alapul.
E rendszert a még abban az évben bemutatott, Kallimakhosz himnuszára írott,
Apollónhoz
című kantátájában használta először. 1984-es svédországi turnéja során
kilenc koncerten harminc műve hangzott el, ezekből öt világpremier. 1985-ben
vendégkutató volt New York-ban, a Columbia egyetemen. Tengerentúli
tartózkodása idején több egyetemre is meghívták előadóként, a New York-i
Experimental Intermedia Foundation pedig portrékoncertet adott a
tiszteletére. 1988-89-ben DAAD-ösztöndíjjal tartózkodott Nyugat-Berlinben.
Vendégprofesszorként dolgozott 1981-ben Lengyelországban, 1986-ban a győri
nyári zeneszerzői szemináriumon, 1988-ban Amsterdamban a Gaudeamus
Alapítvány kurzusán, 1999-ben a chicagói North Western University-n,
2000-ben Münsterben. A Zeneakadémián Kroó György felkérésére kezdett
tanítani. 1986 és 1995 között a zenetudományi tanszak tanára volt, 1995-től
a zeneszerzés és karmesterképző tanszék vezetője. 1999-től a Zeneakadémia
Mestertestületének elnöke, 2002-től a Doktoriskola vezetője. Érdemes művész,
1993 óta a Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja. 1993 és 1996
között a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, 1993-tól 1999-ig az Új
Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) elnökségének tagja, 1996 és 1999 között
egyben alelnöke. A Budapesti Fesztiválzenekar 1993-ban rendelte meg a később
hat részessé alakuló oratórium, a
Halotti szertartás
első részét, a
Commendatio aminae-t,
amely 1994-ben a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjén Yehudi Menuhin
vezényletével szólalt meg először. A
Halotti szertartás II.-III.
részének a bemutatója a Dobszay László által szervezett Cantus Planus
konferencia egyik hangversenyén hangzott el 2000-ben. Az 1987 óta készülő
művet Jeney Zoltán 2005-ben fejezte be, az ősbemutatót 2005. október 22-én a
Budapesti Őszi Fesztivál keretében tartották a Nemzeti Hangversenyteremben:
a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és Énekkart Kocsis Zoltán vezénylete, az
énekes szólistákon kívül közreműködött az Amadinda Ütőegyüttes is. Jeney
Zoltán így vall Halotti szertartás című alkotásáról:
A mű szerkezete a halotti szertartás középkori menetét követi, de a
liturgikus szövegek a latin mellett héber, görög, német és ószláv nyelven is
megszólalnak. A műben megjelennek 20. századi magyar és olasz költemények
(Orbán Ottó, Pilinszky János, Tandori Dezső, Weöres Sándor, illetve Laura
Romani versei), temetési népénekek is. Zeneileg a műnek három alapeleme van:
az egyik az a 128 hangból álló sor, amely először a művet bevezető mottóban
hangzik el, majd különböző változataival átszövi a teljes darabot. A másik a
temetési szertartás gregorián énekhanganyaga, amely a sokrétű zeneszerzői
megmunkálás során mai hangzásvilágba integrálódik. A harmadik alapelem a
hatfokú 'pszeudo-modális' hangrendszer.
Ízelítő műveiből - videó: Szindbád hangja 23 Tél
tündére (Latinovits, Dayka Margit, Ruttkai Éva, Bánhidi László és mások
hangjával)
Zeneszerzési
tanulmányait a debreceni Kodály Zoltán zenei szakközépiskolában Pongrácz
Zoltánnál kezdte, majd Farkas Ferenc növendékeként a budapesti Liszt Ferenc
Zeneakadémián folytatta, végül 1967-68-ban a római Santa Cecilia Akadémián
Goffredo Petrassi mesteriskolájában fejezte be. 1970-ben Eötvös Péterrel,
Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval
együtt megalapította az Új Zenei Stúdiót. Egy évvel később Huszárik Zoltán
Szindbád
című filmjéhez írt zenét, ezt számos további filmes felkérés követte (Szarvassá
vált fiúk, Jelbeszéd, Jób lázadása).
1974-ben az Új Zenei Stúdióval három koncertet adott Párizsban. 1978-ban a
görögországi Delphiben álmában felfedezett egy pszeudo-modális
skálarendszert, amely két, egymást 12 fokra kiegészítő ógörög skálán alapul.
E rendszert a még abban az évben bemutatott, Kallimakhosz himnuszára írott,
Apollónhoz
című kantátájában használta először. 1984-es svédországi turnéja során
kilenc koncerten harminc műve hangzott el, ezekből öt világpremier. 1985-ben
vendégkutató volt New York-ban, a Columbia egyetemen. Tengerentúli
tartózkodása idején több egyetemre is meghívták előadóként, a New York-i
Experimental Intermedia Foundation pedig portrékoncertet adott a
tiszteletére. 1988-89-ben DAAD-ösztöndíjjal tartózkodott Nyugat-Berlinben.
Vendégprofesszorként dolgozott 1981-ben Lengyelországban, 1986-ban a győri
nyári zeneszerzői szemináriumon, 1988-ban Amsterdamban a Gaudeamus
Alapítvány kurzusán, 1999-ben a chicagói North Western University-n,
2000-ben Münsterben. A Zeneakadémián Kroó György felkérésére kezdett
tanítani. 1986 és 1995 között a zenetudományi tanszak tanára volt, 1995-től
a zeneszerzés és karmesterképző tanszék vezetője. 1999-től a Zeneakadémia
Mestertestületének elnöke, 2002-től a Doktoriskola vezetője. Érdemes művész,
1993 óta a Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja. 1993 és 1996
között a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, 1993-tól 1999-ig az Új
Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) elnökségének tagja, 1996 és 1999 között
egyben alelnöke. A Budapesti Fesztiválzenekar 1993-ban rendelte meg a később
hat részessé alakuló oratórium, a
Halotti szertartás
első részét, a
Commendatio aminae-t,
amely 1994-ben a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjén Yehudi Menuhin
vezényletével szólalt meg először. A
Halotti szertartás II.-III.
részének a bemutatója a Dobszay László által szervezett Cantus Planus
konferencia egyik hangversenyén hangzott el 2000-ben. Az 1987 óta készülő
művet Jeney Zoltán 2005-ben fejezte be, az ősbemutatót 2005. október 22-én a
Budapesti Őszi Fesztivál keretében tartották a Nemzeti Hangversenyteremben:
a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és Énekkart Kocsis Zoltán vezénylete, az
énekes szólistákon kívül közreműködött az Amadinda Ütőegyüttes is. Jeney
Zoltán így vall Halotti szertartás című alkotásáról:
A mű szerkezete a halotti szertartás középkori menetét követi, de a
liturgikus szövegek a latin mellett héber, görög, német és ószláv nyelven is
megszólalnak. A műben megjelennek 20. századi magyar és olasz költemények
(Orbán Ottó, Pilinszky János, Tandori Dezső, Weöres Sándor, illetve Laura
Romani versei), temetési népénekek is. Zeneileg a műnek három alapeleme van:
az egyik az a 128 hangból álló sor, amely először a művet bevezető mottóban
hangzik el, majd különböző változataival átszövi a teljes darabot. A másik a
temetési szertartás gregorián énekhanganyaga, amely a sokrétű zeneszerzői
megmunkálás során mai hangzásvilágba integrálódik. A harmadik alapelem a
hatfokú 'pszeudo-modális' hangrendszer.
