cseh-morva
zeneszerző
Munkáját sokáig nem ismerték el, első átütő sikerét Jenufa című operája 1916-os bemutatójával aratta. A művet még 1904-ben írta Její pastorkyna címmel (A mostoha lánya -, külföldön a főszereplő neve nyomán lett Jenufa), először Brnoban adták elő, de Prága kellett hozzá, hogy nemzetközi sikert arasson vele. Ebben az operájában sajátos stílust, "beszéd dallamot" alakított ki, amely a cseh nyelv hanglejtését követi, s ritmikai szerkezetének elemzésén alapul. Ezt követően több sikeres operát írt, a legismertebbek: Prücsök úr kirándulása a Holdba, Prücsök úr kirándulása a 15. századba, Kátya Kabanova (1921), A ravasz rókácska (1924), A Makropulosz-ügy (1926), Jelentés a holtak házából (1928). Zongora- és kamaraművei (vonósnégyesek, hegedűszonáta) is jelentősek, zenekari művei közül a legfelkapottabbak a Gogol műve nyomán készült Tarasz Bulba (1915-18) zenekari rapszódia, a zongorára és kamarazenekarra komponált Concertino és a Sinfonietta (1926). Egyik utolsó nagyszabású műve az 1926-ban keletkezett Glagolita mise, amelyben az ószláv egyházi énekek archaikus hangzásvilágát a modern impresszionista színezetű hangzatok világával ötvözi. Önéletrajzi ihletésű, vallomás jellegű vonósnégyese (Intim levelek, 1928) a 20. századi kamarazene legihletettebb darabjai közé tartozik. Élete utolsó évtizedében figyelt fel rá az európai modern zenei élet, közös koncerten szerepelt Bartókkal és Schönberggel, a Berlini Porosz Művészeti Akadémia pedig tagjává választotta. A belföldi és külföldi elismerések ellenére szerény emberként élte utolsó éveit. Ostravában hunyt el, hirtelen jött, súlyos tüdőgyulladás okozta halálát. Ízelítő műveiből - videó:
|
Művészete
a cseh műzene legjelentősebb hagyományait és a morva népzene elemeit ötvözi.
Észak-Morvaországban született, a sziléziai határhoz közel. Lelkesen
gyűjtötte a népdalokat, lenyűgözte az ősi szláv kultúra, ami munkásságát is
alapvetően meghatározta. Apja iskolaigazgató volt, Janácek tőle kapta első
óráit, majd a brnoi Ágoston rend papi iskolájában tanult. A növendékek fő
tantárgya a kóruséneklés, amelyet zenekari gyakorlat is kiegészített.
Alaposan megismerkedhetett az európai zenekultúrával a gregoriántól egészen
a romantikus operákig, tanulmányait a prágai orgonaiskolában, majd a lipcsei
és bécsi konzervatóriumokban folytatta. Az 1870-es évek közepétől tanárként
is dolgozott; először elnyerte a Brnói Filharmóniai Társaság igazgató
karnagyi tisztét, majd a brnói orgonaiskola igazgatója lett. Nagy hangsúlyt
fektetett a cseh nemzeti zene népszerűsítésére, elsősorban Smetana és Dvo
