norvég zeneszerző,
zongpraművész
1874-ben Henrik Ibsen levelében felkérte a Peer Gynt című dráma megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra, amiből utóbb két hangverseny-szvitet állított össze. Az első szvitet megnyitó Reggeli hangulat poétikus természeti kép; az Aase halálát megjelenítő második tétel szorosan kapcsolódik a költeményhez: Peer Gynt megérkezik anyja halálos ágyához, és fantasztikus történetekkel segíti át a haldoklót a túlvilágra. Anitra tánca - a következő tétel - vérpezsdítő keleti táncmuzsika, amelyet az arab vezér leánya Peer szórakoztatására lejt. A negyedik tétel kísérteties lidércálom a hegyi király csarnokáról. A második szvit a menyasszonyrablás jelenetével és Ingrid panaszával kezdődik. Az arab tánc Anitra táncának második szvitbeli megfelelője. A harmadik tétel Peer Gynt hazatéréséről szól, a viharos tenger és a hajótörés realisztikus megjelenítése. A művet záró darab, Solvejg dala a szvit legismertebb részlete. 1877 nyarán családjával Hardanger vidékére utaztak, Lofthusba, ahol barátaik vendégházában laktak. Grieg maga egy fjord menti magányos kunyhóban lakott, ahol a vidéki béke és csend ösztönzőleg hatott alkotókedvére. Itt komponált egy év leforgása alatt egy vonósnégyest, Hegyi szolga című (két kürtre, vonósokra és baritonhangra írt) művét, továbbá korál zenét. A következő években sikerei megsokasodtak, a Hegyi szolga premierjén maga a király is megjelent. Nagy népszerűségének köszönhetően, sokat turnézott külföldön: Weimar, Drezda, Lipcse, Meiningen, Breslau, Köln, Karlsruhe, Frankfurt am Main, Arnhem, Hága, Rotterdam, Amszterdam, Prága, Varsó, Párizs. Nyugat-Norvégiában, Troldhaugenben építette fel házát, ahol 1885-től élete utolsó évéig lakott. 1885 után a legkülönbözőbb elismeréseket kapta: oxfordi és cambridge-i egyetem zenei díszdoktora, az Institut de France tagja, Orange-Nassau rend lovagja. 1898-ban ő szervezte meg a Bergenben rendezett norvég zene fesztiválját amit pályája csúcsának tekintett. 1906-ban megírta a Négy zsoltár című művét, az utolsót, ami táplálkozott a norvég népzenéből. Egészsége hanyatlani kezdett, 1907 nyarán Leedsbe hívták egy fesztiválra, de utazás közben szívrohamot kapott, másnap reggel, álmában halt meg. Ravatalánál több ezren búcsúztak, köztük külföldi méltóságok és a zenei világ képviselői. A hamvait tartalmazó urnát Troldhaugen fjordjára néző sziklában helyezték végső nyugalomra. Nem véstek rá sírfeliratot. Muzsikája a norvég nemzeti identitás szerves része. Termetre ugyan kicsiny volt, de hatalmas művészi szívvel küzdött az igazságért, az igazságosságért, valamint a szolidaritásért és a norvég népzene segítségével a norvég nemzeti kultúra megerősödéséért. Norvégia népdalainak sötét mélységében megtalálta a felfedezetlen harmonikus lehetőségek gazdagságát. Számos alkalommal adott ingyen koncertet munkások és szegények számára, meggyőződése szerint a művészetben nincs alsó és felső osztály, ezért lehet a művészetnek társadalom nevelő hatása. Bár kitartott romantikus elkötelezettsége mellett, érdeklődéssel figyelte a modern fejlődést, és ügyelt arra, hogy le ne maradjon. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Apja
gazdag, skót származású kereskedő, anyja zenész és költő egy jó nevű bergeni
családból. Hatéves korában anyjától tanult zongorázni, a rossz fizikumú
beteges kisfiúból talán sosem lesz muzsikus, ha a mama nem bátorítja. Már
ekkor szeretett órákon át kísérletezni a zongorával. Grieg nem szerette az
intézményes életet, iskolába kerülve lázadozott és több szökési kísérlete
volt. 15. születésnapján fordulat következett be, mert a családot
meglátogatta Ole Bull, "észak Paganinije", Norvégia
büszkesége. Edvard játéka nagyon megtetszett neki és erősködött, hogy legyen
a fiúból zenész. Így 1858-62 között Lipcsében zongorázni és zeneszerzést
tanult, majd befejezve a tanulmányokat hazatért. Koncertet adott Bergenben,
előadta Moscheles etűdjeit, egy Beethoven-szonátát és Négy zongoradarabjából
(op. 1)
hármat. 1863-ban Koppenhágába utazott, ahol megismerkedett elismert
skandináv zeneszerzőkkel (Niels Gade és J. P. E. Hartmann). Hartmann
hatására érdeklődni kezdett az északi legendák iránt. Találkozott
unokatestvérével, a szintén bergeni születésű Nina Hageruppal, egymásba
szerettek és 1864 júliusában eljegyezték egymást. Eljegyzési ajándékul
született Hans Christian Andersen
Szeretlek téged
versére írt lírai dala. Barátjával (Rikard Nordraak) együtt lelkesedtek
minden iránt, ami norvég - sagák, hegyek, fjordok és a falusi emberek iránt.
Ennek a lelkesedésnek a gyümölcse az Euterpe társaság, amelyet vele és más
zeneszerzőkkel hoztak létre a skandináv zene felkarolására. Grieg számára
küldetése világossá vált, zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia
szellemét. Először még utazgatott, útja során érte Nordaak halálhíre.
Barátja tiszteletére belefogott
Gyászinduló Rikard Nordraak emlékére
című művébe. Visszatérve Norvégiába, Christianaiában (Osloban) telepedett
le. Nehezen talált munkát. 1866. október 15-én megszervezett egy történelmi
eseménynek számító hangversenyt (ekkor Norvégia Svédországhoz tartozott),
ahol csak norvég zene szólt - Nordaak néhány dala, Grieg néhány
zongoradarabja és első hegedűszonátája. A hangverseny nagy sikert aratott.
1867 januárjában megindította a norvég zeneakadémiát, karmestere lett a
Harmoniske Selskabnak. 1867 júniusában Grieg és Nina Hagerup
összeházasodtak, a nyarat Dániában töltötték, ahol megkomponálta az
a-moll zongoraversenyt,
mely a norvég romantika jelképévé vált. 1868 tavaszán megszületett első
gyermekük; Alexandra. Év végén levelet kapott Liszt Ferenctől, amelyben
Liszt méltatta hegedűszonátáját és meghívta Weimarba. Nem tudott elmenni,
mert Dániában és Norvégiában már kitűzték új művének premierjét. Családjával
Landásban nyaralt ahol rábukkant egy népzenei könyvre (Ludvig Lindmann: Régi
és új hegyi dallamok), ennek nagy hatása lett további pályájára
szempontjából. 1869-70-ben Rómában járt, 1870 februárjában találkozott végül
Liszttel.
