George Gershwin

amerikai zeneszerző, zongorista
(1898 – 1937)

Gershwin műveiben vegyíti a dzsessz, a ragtime és a blues elemeit Csajkovszkij, és Rahmanyinov stílusával. Szülei 1891-ben emigráltak Oroszországból (Szentpétervárról) Amerikába. Manhattan egyik szegény zsidónegyedében telepedtek le. A család neve csak Amerikába érkezésük után változott Gershowitzról Gershvinre, majd Gershwinre. George érdeklődése a zene iránt véletlenül derült ki. Sportolt és szinte semmi más nem is érdekelte, de 1910-ben a család vásárolt egy pianínót a bátyja Ira részére. Ettől kezdve George egész nap mellette ült és improvizált. Anyagi háttér nélkül keveset tanult zongorázni, inkább autodidaktaként jutott magas szintre, majd a helyi kórus zongorakísérője lett. 1915-től Kilényi Ede személyében magyar tanára is volt, aki összhangzattanra oktatta, de igazán jól zongorázni Charles Hambitzer zongoraművész tanította meg. Egy New York-i zenemű-kereskedésben dolgozott, mint plugger. A plugger az üzletben az éppen aktuális slágert eljátszotta, esetleg el is énekelte a vásárlók számára. Gershwin megismerte a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes repertoárját. Így már 16 évesen saját dalokat komponált. A saját ötleteit is beleszőtte a darabokba, ami lenyűgözte az egyik vevőt, későbbi jó barátját, Fred Astert, az akkor még kezdő fiatal táncost. Egyre többen figyeltek fel a tehetségére. Nagy hatással volt rá Irving Berlin és Jerome Kern, és megismerkedett Chopin, Liszt és Debussy műveivel is. Állást kapott a Broadway színházi köreiben. A Swanee (Hattyúcska) című dalával lett népszerű 1919-ben, ekkor született első jelentős komolyzenei műve is a Bölcsődal című vonósnégyese, és még ebben az évben lehetőséget kapott az annyira vágyott musical megkomponálására. Felkérték ugyanis a La, La, Lucille című darab megzenésítésére. A Swanee bombasiker lett, kottaként és hanglemezen is kiadták - Gershwin egy csapásra ismert szerző lett. Egyre mélyebben foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata, Paul Whiteman karmester ösztönzésére kezdett szimfonikus jazzt komponálni, ezt jelezte az 1922-ben készült Blue Monday Blues című jazzoperája. Pályafutása új fordulatot vett, amikor egy hangversenyen Eva Gauthier kanadai énekesnő dalokat adott elő szerzeményeiből. A produkció nagy hatást tett a zenekarvezetőre, aki felkérte Gershwint, írjon egy darabot zongorára és zenekarra. Ekkor született meg tíz nap alatt, a Kék rapszódia, melynek ősbemutatóját 1924. február 12-én tartották. A zsúfolásig megtelt teremben Gershwin maga játszotta-improvizálta a zongoraszólamot. A hallgatóság soraiban ott ült Rahmanyinov, Stravinsky, Stokowski, Heifetz, Elman, Kreisler és még sokan mások. A zongorára és jazz-zenekarra íródott műnek később elkészült átirata szimfonikus zenekarra és zongorára. A darabot eredetileg a Lincoln elnök születésnapján rendezett ünnepségre szánta. A mű hatalmas sikere végérvényesen elfogadottá tette a jazzt a hangversenytermekben is. A szerző által "Amerika zenei kaleidoszkópjának" is nevezett darab, 1924 végéig 84 alkalommal csendült fel, és egymillió kottája kelt el. A darab szimfonikus és jazz-zenekarra és zongorára szóló átirata az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab: az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre. Gershwin 1924-ben társult először testvérével, Irával, közösen alkották meg az Asszonyom legyen jó című musicalt.

George és Paulette Goddard - testvérével

1925-ben mutatták be F-dúr zongoraversenyét – amelyet a New York Symphony Society vezetője, Walter Damrosch felkérésére készített -, majd 1928-ban az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét, amely egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát mutatja be. A New York-i premieren Gershwin az élethűség kedvéért egy Párizsból hozott autódudát is megszólaltatott. Írt színpadi művet, musicalt, vonósnégyest, zongoraversenyt és egyéb darabokat is. Az 1931-es évet az Egyesült Államok politikai rendszerének szatírája, a Terólad énekelek című musicaljének sikere zárta, ami legmerészebb alkotása és amelyért a következő évben Pulitzer - díjat kapott. Legismertebb szerzeménye kétségtelenül a Porgy és Bess, a 19. század talán legfontosabb amerikai operája. DuBose Heyward regényét – melynek cselekménye afroamerikai környezetben játszódik – 1934-ben kezdték feldolgozni bátyjával (Ira Gershwin), aki a szövegkönyvet írta. A déli fekete környezetben játszódó opera Heyward kisregénye nyomán született. A komponálás lassan haladt. A tervezett bemutatót késleltette a feketék színpadon való megjelenésétől, a közönség kiszámíthatatlan reakciójától tartó félelem is. A tényleges premier előtt ezért egy magánelőadás keretében eljátszottak egy koncertváltozatot a Carnegie Hallban, azután próbaképpen a bostoni Colonial Theatre-ben mutatták be az operát 1935. szeptember 30-án. A bemutató hatalmas sikerrel zárult. A "nagybemutató" október 10-én volt New Yorkban, az Alvin Theaterben, hasonló sikerrel. A Porgy és Bess zenei anyaga népszerű dalok stílusából, jazzritmusokból, operaáriákból ötvöződött, sajátos hangszereléssel. A bemutatót követően a kritikusok "otromba egyvelegként" utasították el a darabot, ennek ellenére mégis nagy sikerrel járta be a világot és azóta is a világ operaszínpadainak gyakran játszott darabja. Az Alvin Színház 124-szer játszotta sorozatban. Gershwint felfedezte Hollywood is, rengeteg filmzenét írt. A sikerek és a vagyon ellenére sem volt boldog, zárkózott és depressziós lett. Egyre többször vonult vissza, kiválóan festett, rajzolt. 1936-ban beleszeretett Charlie Chaplin akkori feleségébe, Paulette Goddardba, a románc azonban csak rövid ideig tartott, mert a nő visszautasította a zeneszerző komolyabb ajánlatát. Bátyjával, Irával tartotta a legszorosabb kapcsolatot a családjából, aki számos közös klasszikus dalának a szövegírója volt. 1937-ben egy hangversenyen rövid időre elvesztette az eszméletét, ettől kezdve szédülésre, fejfájásra panaszkodott. 1937. július 11-én Beverly Hillsben munka közben összeesett, ekkor derült ki, hogy agydaganata van. Életét már a gyors műtét sem tudta megmenteni. Népszerű melódiáival bevitte a jazzt a koncerttermekbe, elemeit pedig beépítette szimfonikus műveibe, operáiba. Életműve nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dzsessz az új találmányok, a hanglemez és a rádió révén meghódította Európát. Rengeteg művét felhasználta a tévé, munkái jó része elismert jazz standard; a legnagyobbak közül rengetegen előadták és előadják dalait, többek között Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Billie Holiday, Miles Davis, John Coltrane, Herbie Hancock, Judy Garland, Nina Simone, Louis Armstrong. George Gershwin életéről Irving Rapper rendező fekete-fehér filmet forgatott Kék rapszódia címmel, melynek premierje 1945-ben volt. Gershwint Robert Alda játszotta. Életregényét magyarul Gál György Sándor írta meg Amerikai rapszódia címen.  

Ízelítő műveiből - MIDI: