Robert Fuchs

osztrák zeneszerző
(1847-1927)

Korának - a 19. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerzés tanáraként tartották számon, Mahleren kívül Alexander Zemlinsky, Jean Sibelius és Erich Korngold is tanult nála, miközben ő is nagy tekintélynek örvendő zeneszerző volt. Nagy családban született a legfiatalabb gyerek volt a 13 közül. Tanulmányait először Grázban, majd a bécsi Konzervatóriumban végezte ahol vizsgái után tanári állást biztosítottak számára. Zeneszerzőként G-moll szimfóniájával mutatkozott be 1872-ben a Bécsi Filharmonikusok előadásával. A siker nem maradt el és ez megnyitotta a kapukat Robert előtt, majd 1875-ben a Konzervatóriumban kinevezték a zeneelmélet professzorának (1912-ig). 1881-ben B-moll zongoraversenyét (Op. 27) Beethoven-díjjal jutalmazták. 1894-1905 között a a piarista templom orgonistája is volt, 1904 és 1905 között pedig az "udvari orgonista" már kissé anakronisztikus állását is magáénak tudhatta. Bár szerény ember volt mégis Bécsben tisztelt és ünnepelt zeneszerző, 75. születésnapját is napokig ünnepelték a városban. Öt évvel később is ünnepelték - négy nappal 80. születésnapja után hunyt el, állítólag az ünneplés fáradalmai miatt. 1934-ben Bécsben a 14. kerületben utcát neveztek el róla.  Nem volt különösen ismert a világban, mivel igen csöndes életet élt Bécsben és nem volt hajlandó más városban koncertezni, még akkor sem ha lehetőség adódott rá.

a fiatal és az idős zeneszerző

Jó barátja volt Brahmsnak, aki nagy hatást gyakorolt zenéjére, szimfonikus és kamaradarabjaira éppúgy, mint orgonaműveire. Brahms, aki szinte soha nem méltatta más zeneszerzők alkotásait elismerően beszélt róla: "Fuchs csodálatos zenész, minden alkotása szép és ügyes, bájosnak mondható és maradandó élményt nyújt." Robert Fuchs termékeny zeneszerző volt - két operát (A király menyasszonya, 1889 és Az ördög harangja, 1893), öt szimfóniát, öt zenekari szerenádot (hármat vonószenekarra - 1/D-dúr Opus 9; 2/ C-dúr op. 14; 3/e-moll op. 21 - egyet vonós és fúvós zenekarra 4/g-moll op. 51 - végül egyet kiszenekarra) és szerenád dalokat, négy vonósnégyest, egy zongoraversenyt, három zongoraszonátát, két cselló szonátát (Op. 29, d-moll és Op. 83, E-moll), 1 brácsa szonátát (d-moll op. 86), egy bőgő szonátát, hat hegedű szonátát, triókat - zongora és vonós triókat (3 db; 2 az op. 61-ből, 1 az op. 107-ből), kórusműveket hangszeres kísérettel és anélkül, dalciklusokat és egy hárfa fantáziát írt élete során. Legnagyobb hírnevét az 1874-ben írt első zenekari szerenádnak köszönheti, a szerenádok dallamossága és népszerűsége akkora volt, hogy el is nevezték a zeneszerezőt, beceneve "szerenádos-róka" lett. Ma már feledésbe merült, bár korában az osztrák romantikus zene jeles képviselője volt főleg szimfóniáival és a már említett szerenádokkal.   

Ízelítő műveiből - videó:
3. szerenád első videója