magyar zeneszerző
Ifjúkorának fő műve a Hunyadi László amit 1844-ben mutattak be. Az első maradandó értékű magyar opera, mely az 1848 felé haladó Magyarország "politikai dalműve" lett. A Meghalt a cselszövő című kórusrészlet a forradalom tömegdala lett, az operához készült nyitány egyben az első magyar szimfonikus költemény. Hősi hangja a forradalom felé haladó reformkor nagyszerű lendületét tükrözi. Fő érdeme - a jó szerkezeten, a jellemek sokrétű ábrázolásán kívül, hogy az idegen zenei elemekkel szemben biztosítja a magyaros motívumok túlsúlyát. A drámai csúcspontokon többnyire verbunkos zene vagy csárdás hangzik fel. Az opera Hunyadi János nándorfehérvári győzelmétől és halálától László lefejeztetéséig beszéli el az eseményeket. A fiatal és gyenge kezű uralkodó, V. László tanácsadója Czilley Ulrik cselszövést szervez László megöletésére. A hűséges Rozgonyi felfedi a király - László megöletésére hozott titkos ítéletét. Hunyadi hívei László védelmében megölik Czilleyt. Temesváron a király hívei jelenlétében ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy Hunyadi fiain soha bosszút nem áll. Eközben Gara nádor mindent elkövet, hogy leánya Lászlóval tervezett házasságát meghiusítsa, s helyette a király hitvesévé tegye Máriát, hogy ezzel saját hatalmát erősítse. A budai királyi palota kertjében László és Gara Mária lakodalmukat ülik. A vidám ünnepség kellős közepén Gara nádor fegyvereseivel a király nevében elfogatja Lászlót. A budai Szent György téren felállított vérpadon Lászlót tomboló vihar közepette lefejezik. A Hunyadi évében több népszínmű számára írt kísérőzenét. A szabadságharc bukását követően megcsappan alkotókedve. Hallgatása tiltakozás az önkényuralom ellen. Amikor ismét jelentkezik - a Bánk bán című operával 1861-ben - a közönség csodálattal adózik művészete gazdagodásához. Magyarsága erőteljesebbé vált, jellemábrázolása finomodott az évek során. Ez a mű mind a mai napig a legjellegzetesebb magyar történelmi opera. Népszerű áriája, a Hazám, hazám az ország sorsán bánkódó Erkel lelkiállapotának tökéletes kifejezője. Katona József történelmű tárgyú drámáját 1815-ben írta. A mű 1819-ben jelent meg nyomtatásban, 1833-ban mutatták be először. Később a 19. századi író, zeneszerző Egressy Béni operaszövegkönyvet írt a drámából. Ezt zenésítette meg Erkel Ferenc 1852-ben. A forradalmi telítettségű dalmű bemutatását a szabadságharc leverését követő években sokáig nem engedélyezték. Csak 9 évvel megírása után, 1861-ben mutatta be először a Nemzeti Színház, majd az 1884-ben megnyílt Operaház is műsorára tűzte. A Bánk bán zenéje is a verbunkos zene sajátosságait őrzi. A dráma a 13. századi Magyarországon, II. Endre király uralkodása idején játszódik. A királyi udvarban fényes mulatságot rendeznek. A haza becsületéért aggódó urak félrevonulnak, szenvedélyesen ítélik el Gertrúd királyné, és a nép nyomorával mit sem törődő merániak esztelen dőzsölését, henye életmódját. A lázadók vezére, Petúr bán Bihar megye főispánja Bánk bánért, Magyarország nádoráért üzen. Hogy összeesküvésükről senki gyanút ne fogjon, bordalt énekel (Keserű bordal - Vörösmarty Mihály versére). Hamarosan megérkezik Bánk bán, akinek Petúr bán titkon feltárja tervüket; míg a király távol jár, ők fellázadnak az ország létét fenyegető idegen asszony, Gertrúd királynő uralma ellen. Az összeesküvésről ezen az éjszakán döntenek, Bánk azonban nem ért egyet a lázadók tervével, a királynőt védelmezi. Ám amikor egy kellemetlenkedő lovag, Biberach elmondja, hogy Gertrúd királynő öccse, Ottó herceg Bánk feleségét, Melindát akarja elcsábítani, e gazságon felbőszülve csatlakozik a lázadók seregéhez. Eközben Ottó herceg a magára maradt Melindát ostromolja szerelemért, ám a férjét hűségesen szerető asszony felháborodottan utasítja el a férfi közeledését. Bánk bán hazája sorsáért aggódik, töprengéséből Tiborc - magyar szegényparaszt - rázza fel, aki honfitársai nyomorúságos sorsáról énekel. Kisvártatva Biberach érkezik, hozza a szörnyű hírt, hogy Melindát Ottó herceg meggyalázta. Bánk kétségbeesetten rohan feleségéhez, majd Gertrúd királynéhoz és vad indulattal vonja felelősségre. Éles szóváltás támad közöttük, Bánk bán felindultságában fegyvert ragad, és leszúrja a királynét. A következő jelenetben a megzavarodott Melindát és gyermekét kíséri Tiborc. A Tisza partjához érnek. A kezdődő viharban a látomásokkal küzdő, felkavart lelkű asszony gyermekét átölelve eltűnik a habok között. II. Endre király győzelmesen tér meg a hadjáratból és megtudja, hogy felesége Gertrúd halott. Bánk beismeri tettét és várja a király ítéletét. Ekkor tűnik fel a gyászmenet, mely Melinda és a gyermek koporsóját kíséri. Bánk fájdalmasan kiált fel: Ó, nincs a világon vesztes, csak én - és leroskad asszonya és gyermeke mellé. A tömeg megrendülten énekel: Isten porának adj örök nyugalmat, s lelkét fogadd el a megboldogultnak. Későbbi műveiben: Dózsa György, Brankovics György a magyar énekbeszéd és kórusdráma kialakítására tesz kísérletet. Újító törekvéseit azonban a közönség nem érti meg, témáit időszerűtlennek érzi. A mester öregkorára magára marad. Erkel nem csak operaszerzőként vált híressé, de zenei életünk irányításában, megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. Megalakul a Filharmóniai Társulat, melynek vezetőjeként hangversenyeket szervez, és a karmesteri feladatokat is ő látja el. Az 1867-ben létrehívott Országos Magyar Daláregyesület karnagya és "házi zeneszerzője" is. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével megkezdi működését a Zeneakadémia; első igazgatója és zongora tanára megint csak ő. S végül 1884-ben megnyitja kapuit az Operaház, első főzeneigazgatója szintén Erkel Ferenc. Mindebből látható, tevékenysége mily szerteágazó, sokrétű, mennyire jelentős személyisége volt a magyar zene történetének. Operáiban a magyar hősi múlt megéneklésével a kor emberéhez szólt, a nagy társadalmi ellentmondásokat bírálta. Zenedrámái egy-egy megoldásra váró, időszerű társadalmi kérdést vetettek föl. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
A
19. századi magyar zenekultúra vezető egyénisége, a verbunkos muzsikára
épülő magyar nemzeti opera megteremtője. Zeneszerző, karmester,
zongoraművész és pedagógus egy személyben, a sokoldalú romantikus művész
megtestesítője. Muzsikus családból származott, apja tanító és templomi
karnagy volt szülővárosában, Gyulán. 10 testvérével együtt nevelkedett és
itt kezdte meg zenei tanulmányait is. Művészi kialakulását 3 városnak
köszönheti. Pozsonyban, a reformkori város kulturális életének központjában
tesz szert klasszikus zenei műveltségre. Megismerkedett Bihari Jánossal, a
magyar tánczenét játszó virtuóz hegedűssel és az itt szerzett zenei élmények
érdeklődését a magyar verbunkos muzsikára irányították. Életének következő
állomása a műemlékekben gazdag Kolozsvár, ahol előadói gyakorlatot szerez,
mint zongoraművész és karnagy. A történelmi múlthoz vonzódó Erkel a régi
magyar kultúra központjába érkezett, ahol már magyar folyóirat, zenei
egyesület, állandó színház működött. Itt hallotta az első magyar operát (Ruzitska:
Béla futása). Ez az alkotás az olasz, a francia és a német opera szerkezetét
mintázta, de már egy-egy verbunkos dallam is fölcsendült benne. Erkel így
vall erdélyi tartózkodásáról:
Ami vagyok, mindent Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetek. Ott műveletem
ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott
kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét, s ott telt meg a szívem
szebbnél szebb magyar népdalok árjával, amelyektől nem is tudtam többé
szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, amíg csak ki nem öntöttem a
lelkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell.
Kolozsvár után Pestre került, ahol egészen más világ fogadta. Itt az
öntudatosodó polgárság az állandó német hatások ellensúlyozására törekedett.
Erkel a várban lakott, a történelmi emlékek között. Pest-Budán sajátította
el a színházi muzsikus sokrétű mesterségének fortélyait. Itt élte le
huszonöt éves korától fogva művészi tettekben gazdag munkás életét.
Pályájának emelkedése egybeesik a magyar zenei élet nehezen kibontakozó
fejlődésével. 1837-ben megnyílt a Pesti Magyar Színház, melynek karmestere
Erkel Ferenc lett, három évvel később az új névvel ellátott Magyar Nemzeti
Színház bemutatta első operáját, a
Bátori Máriát. Az opera
feltűnést keltett szélesen mintázott történelmi tablóival. Kezdettől fogva
kereste és megtalálta a módját, hogy az olaszos dallamosságot a verbunkos
hagyománnyal, mint nemzeti stílussal egyesítse, épp ezen a réven teremtsen
számára széles körű nyilvánosságot, visszhangot, "tömegbázist".
1844-ben pályázatot nyert Kölcsey
Himnuszának
megzenésítésével; ez napjainkban is Magyarország nemzeti himnusza. Erkel
Ferenc operastílusa két forrásból táplálkozik: a romantikus olasz és francia
opera dallam- és formavilágából, valamint a magyar verbunkos zene
stílusából. E kettő ötvözése legsikeresebb a
Hunyadi László
és a
Bánk bán
című operákban.
