cseh zeneszerző
A cseh zene ismert képviselője, művészetének nemzeti jellege főként a témaválasztásban nyilvánul meg. Zenéjére a romantikus szerzők közül Brahms volt a legnagyobb hatással. Muzsikája napjainkig népszerű, ezt bizonyítja, hogy Ruszalka című operáját rendszeresen műsorra tűzik a világ operaszínpadain, és a Szláv táncok (1878, ill. 1889/87) is gyakran felcsendülő mű. Zenéjét gazdag dallamötlet, bensőséges líraiság, robusztus vitalitás és derűs színek jellemzik, amelyeket csak néha szakítanak meg fájdalmasan tragikus hangvételű pillanatok. Stabat Mater (1877) és Requiem (1890) oratóriumai elmélyült és bizakodást sugárzó hitükkel ma is a romantikus korszak egyház zenei irodalmának remekei közé tartoznak. Számos szimfóniát, szimfonikus költeményt, 14 vonósnégyest, 2 zongoranégyest, 4 zongorás triót, operát, egyéb zenekari művet, oratóriumot, zongora-, hegedű-, csellóversenyt, kamaraművet és mintegy 71 dalt komponált. H-moll gordonkaversenye mellett legnépszerűbb műve a már említett IX. e-moll - Az újvilágból című szimfónia - amely 3 éves amerikai tartózkodásának állít emléket. A szimfónia bemutatója 1893-ban volt New Yorkban. Nevéhez fűződik még a Cseh Filmharmónia megalapítása is 1896-ban. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Egy
Prága melletti településen Nelahozevesben született, ahol élete legnagyobb
részét töltötte. Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hentes tanulónak
állt, de később németet tanult Zloncéban. Zenei érdeklődése egyre inkább
előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy
egyházi iskolában, ének, zeneelmélet és orgona tanulmányokat folytatott, de
hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen
Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai
Ideiglenes Színház (a Prágai Nemzeti Színház elődje) zenekarában volt
brácsás, Smetana vezénylése alatt. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét,
ami szinte minden szabadidejét felemésztette, ezért 1871-ben zenekari
pályafutását befejezte és csak komponált. Ifjú korában megérintette a bécsi
klasszicizmus, majd hatott rá Liszt és Wagner zenéje, de érett
zeneszerzőként teljesen egyedi stílusban, sajátos zenei nyelven komponálta
műveit. Népzenei ihletésű alkotásaiban finoman ötvözte a folklór elemeket a
klasszikus formákkal. Szerelmes lett egyik tanítványába, aki azonban
visszautasította. Bánatát a
Ciprusok
című dalciklusában fejezte ki. Rövid idő múlva korábbi szerelme húgát, Anna
Cermakovát vette feleségül. Fáradhatatlanul komponált, 1874-ben 15 művet
(többek között a
3. szimfóniát) nyújtott
be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, ami a készpénzen kívül az
egyik zsűritag, Brahms bátorító támogatásával, később barátságával is járt.
Ezután sorra mutatta be műveit, 1878-tól már a saját vezényletével. Az
1870-es évek végére már külföldön is ismertté vált. Meghívásokat kapott,
többek közt Londonba, ahol saját műveit nagy sikerrel dirigálta. Méltán
avatták díszdoktorrá Cambridge-ben és Prágában. Sikert sikerre halmozott,
zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt a
Szláv táncokat
Amerikában is. 1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium kompozíció
tanárává, majd egy évvel később elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei
Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken
érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak
az itt írt 9. szimfóniájára (Az
Újvilágból) és az
Amerikai vonósnégyesre.
1895-ben írta remek
Gordonkaversenyét, majd
anyagi gondok közepette visszatért Prágába. Itt ismét elfoglalta
konzervatóriumi állását, 1901-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor írta
szimfonikus költeményeit. Három év múlva, 62 éves korában hunyt el
szívelégtelenségben.
