magyar
zeneszerző, zongoraművész
Dohnányi Ernő a 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze, különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója, de játszott műveket a zeneirodalom minden stílusában, beleértve Bartók és Kodály műveit is. Nemcsak virtuozitását csodálták, hanem azt is, ahogyan felülmúlta a zongora fizikai korlátait sajátos, színes lírai hangjával és maradéktalan természetességével. Liszt Ferenchez hasonlóan a magyar zene utazó nagykövete, világhírű zongoraművész, egyszemélyi irányítója, nevelője volt a fővárosi és a magyar zenei életnek. Mint zeneszerző a 19-20. századforduló késő romantikus zenei stílusán nőtt fel, ezt élete végéig megőrizte. A posztromantikus tradícióból táplálkozó, klasszicizáló törekvések rangos mestere, korai kamaraműveinek kiemelkedő zenei értékei elvitathatatlanok. Máig legnépszerűbb műve a Variációk egy gyermekdalra (Op.25 zongorára és zenekarra, 1914), talán többet és igazabbat árul el művész-egyéniségéről, mint a zongorajátékát megörökítő néhány felvétel. Aranyló derű, páratlan mesterségbeli tudás, fölényes virtuozitás jellemzi a kompozíciót. Bizonyos, hogy ez a muzsika sem mutat, s nem is mutatott soha a jövőbe. De valóságos kincsesbányája a hangszerelési ötleteknek, az egyéni harmóniai leleményeknek, a szólamvezetés kifinomult művészetének. És mindenekelőtt a humornak. A humor barátainak örömére, másoknak bosszúságára - írta az örök tréfamester a kottasorok fölé. Úgy látszik, a humor barátai vannak többségben, hiszen a mű ma is diadalútját járja a világ összes hangversenytermében. Zeneszerzői sikeréhez az Operaházban 1922-ben bemutatott A vajda tornya c. operája is hozzájárult (másik operája A tenor, 1929). Elismertsége egyre nő, olyannyira, hogy ő vezényli a főváros fennállásának 50. évfordulóján rendezett hangversenyen 1923-ban. A maga komponálta Ünnepi nyitány mellett, Kodály: Psalmus Hungaricus-át és Bartók: Táncszvitjét is dirigálja. Munkáját nemzetközileg is elismerik, és kimagasló szaktekintélyként kezelik. A szegedi Fogadalmi Templom felavatására megírja Szegedi mise c. művét 1930-ban. Nevéhez fűződik az első Liszt-verseny megszervezése, melyet tanítványa, Fischer Annie nyert meg. Gazdag szimfonikus ill. kamarazenei életművet hagyott az utókorra; két zongoraversenyét, két hegedűversenyét napjaink előadóművészei fedezik fel újra. Ízelítő műveiből - videó:
|
A
család felvidéki eredetű. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi
Katolikus Főgimnázium tanára, de erősen érdeklődött a művészetek iránt.
Tehetséges csellista, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi
polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban is. Még
Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával.
Édesanyja Szlabey Ottilia volt. A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika
szólt, nem csoda, hogy a hangszerjáték hamar felkeltette érdeklődését.
Édesapja kezdi zongorára tanítani 6 éves korában. Első kompozícióját is
zongorára írja 1884-ben
Gebet
címmel. 9 évesen 1886-ban szerepel először nyilvánosan és ez évben íratják
be a Pozsonyi Gimnáziumba. A családi kamarazenélés mellett szólistája lett a
Pozsonyi Katolikus Főgimnázium zenekarának, zongoradarabokat, dalokat,
operát, misét komponált, a zenekarban hegedült, a kórusban énekelt és a
kápolnában orgonált. Itt ismeri meg a nála 4 évvel fiatalabb Bartók Bélát
is. Később, 14 éves korától már vokális műveket is ír - kórusműveket iskolai
alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozik 1891-ben.
1894-ben érettségizik. Egyértelmű, hogy a zenei pályát választja, viszont
hosszas fontolgatás után dönt úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett, az
akkor még mindössze 2 évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi
Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében nyer
felvételt zongora és zeneszerzés tanszakra. Zenei tanulmányait 3 év alatt
fejezte be és kitüntetéssel diplomázott zongora és zeneszerzés szakon.
Mesterei: Thomán István (zongora), Hubay Jenő (kamarazene) és Koessler János
(zeneszerzés). 1895-ben írja
1. opus-számmal
ellátott művét a
c-moll zongoraötöst,
amit Koessler közbenjárására Brahms is megismer és előadat Bécsben, még
1895-ben. Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Zeneszerzőként
pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának
ötlete kezdi el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr)
és
Zrínyi-nyitánya
elnyeri a millennium alkalmából meghirdetett Király díjat. Iskolái után mint
zongoraművész Berlinben, Budapesten és Londonban lépett fel, Londonban
fergeteges sikere van, egyre újabb és újabb koncerteket követelnek tőle és
az újságok is oldalakat szentelnek méltatására. 1899 márciusában elnyeri a
bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt az
op.5-ös E-moll Zongoraverseny
egy tételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lép be a világutazó
koncert-zongoristák körébe, 1900-ban ment először amerikai turnéra.
1903-1905-ig Bécsben volt 1905-1915-ig Berlinben a Zeneakadémia professzora,
majd 1915 végétől Budapesten működött. 1916-ban kezdett tanítani a
Zeneakadémián, 1918-tól a zongoratanszék Dohnányi tantervei és módszerei
alapján dolgozott. 1919-től kezdődően vezetője és elnök-karnagya lett a
Filharmóniai Társaságnak és ugyanebben az évben nevezték ki a Zeneakadémia
igazgatójává, majd a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának tagjává
választották. 1920-ban a Horthy-kormány elrendelte azonnali elbocsátását az
állami szolgálatból. Ezután a koncertezés és a komponálás töltötte ki
életét. 1922-ben a Kolozsvári Egyetem Szegeden díszdoktorrá avatta. 1925-ben
a New York State Symphony Orchestra vezető karmesterévé választotta.
1928-ban visszatért a Zeneművészeti Főiskolára. Munkásságát 1930-ban
Corvin-lánccal ismerték el. 1934-ben az intézmény főigazgatója lett, majd a
Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatójává nevezték ki. Mint a "Harmónia
koncertiroda" tiszteletbeli elnöke sok fiatal tehetséget tudott
segíteni. 1936-ban megkapta a francia becsületrendet, továbbá a Római és
Londoni Akadémia tiszteletbeli tagjává vált. Az életbe lépő zsidótörvények
idején továbbra is a zenei élet középpontjában maradt, de világosan
kifejezésre juttatta ellenszenvét a nácizmus és az antiszemitizmus iránt. A
háború után mégis felkerült a háborús bűnösök listájára. Ez alól hamarosan
hivatalosan is tisztázódott, bár még évekig kísértették a képtelenebbnél
képtelenebb vádak, amelyek bizonytalanná tették. A személyét ért támadások,
valamint a zsidó tanárok eltávolítása okán végül valamennyi fontos állását
felmondta, végleg elhagyta a Zeneakadémiát, majd Magyarországot és először
Ausztriába majd tovább Angliába menekült. A rágalmak egzisztenciáját is
veszélyeztették, így 1948-ban elhagyta Európát is, először Argentínában
telepedett meg, majd onnan Floridába (1949) vándorolt ki. A Florida Állam
Egyetemének Zeneszerző tanszékének professzora lesz és Tallahasseeban
telepedik le. Idős kora ellenére a koncertezéssel, muzsikálással ekkor sem
hagy fel turnézik, mint zongoraművész és számtalan mesterkurzust is vezet.
1960. elején, New Yorkba utazik egy lemezfelvételre, amelyen életművét
kívánták összefoglalni néhány lemez segítségével, itt a munkálatok közben
meghűl és a legyengült 83 éves szervezete végleg megadja magát. Florida
állam kormányzója július 27-t, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak
nyilvánította, ezzel bizonyítva nagyrabecsülését, amit azóta is rendszeresen
ott megünnepelnek. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. 2002.
elején tiszteletére létrehozták Budapesten a Dohnányi Ernő Archívumot,
melynek vezetője a mester egykori tanítványa: Deborah Kiszely-Papp
zongoraművész. A tudományos központot az MTA Zenetudományi Intézetében, a
budai Várban, az Erdődy-palotában helyezték el. 3 házasságából 3 vér
szerinti és 3 nevelt gyermeke volt. Hans fiának gyermekei közül Klaus
politikus, míg Christoph világhírű karmester lett.
