Pjotr Iljics Csajkovszkij

orosz zeneszerző
(1840-1893)

Az orosz zenei romantika legsokoldalúbb nagy alkotói egyénisége. Művészetében egyesíti a nyugati romantika vívmányait az orosz nemzeti hagyományokkal. Csajkovszkij volt az első igazi orosz zeneszerző. Jómódú, középosztálybeli családból származott, már gyermekkorában megnyilvánult rendkívüli érzékenysége a zene iránt. A Szentpétervári konzervatóriumban Anton Rubinstein tanítványaként tökéletesen elsajátította a zene tudományát. Szentpétervári tanulmányait követően 12 évig a moszkvai konzervatóriumban dolgozott, mint pedagógus. Művei kezdetben kedvezőtlen hazai fogadtatásra találtak. Eme kudarc a túlfeszített munka, labilis lelki alkata és egy elhibázott házasság 1877-ben idegösszeomlásba sodorták. A kivételes tehetséggel megáldott orosz mester tragikusan ellentmondásos személyiség maradt. A lelki nyugalom pillanatai ritkák voltak nála. Érzékeny lelki alkata, homoszexualítása, emberi kapcsolataiban nehézségeket okozott. A zenéjéből áradó szépség, tisztaság és harmónia azonban gyakran segített e nehézségek és lelki problémák leküzdésében. Lenyűgöző zenei stílusa tette lehetővé, hogy pártfogóra talált egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda Filaretovna von Meck személyében, aki bőkezű támogatásával kisegítette anyagilag is válságos helyzetéből, és megteremtette számára a gondtalan alkotói munka lehetőségét. Visszatérő depressziós rohamai számára Firenze városa megkönnyebbülést jelentett. 1878-ban költözött oda egy Meck asszony által számára bérelt lakásba. Itt szokatlanul jól érezte magát, a várost 1879-ben hagyta el. Ettől kezdve állandóan utazgatott, mint műveinek dirigense beutazta Európát megismerkedett Brahmssal, Grieggel, Mahlerrel. 1880-tól kezdve neve világhírűvé vált. A muzsika majdnem minden műfajában alkotott maradandót. 1893-ban, élete utolsó évében sikere, népszerűsége és az iránta tanúsított tisztelet meghaladta a zeneszerzőknél szokásos mértéket. Alkotó erejének a csúcsán volt, 53 évesen is bővelkedett művészi tervekben. Egy alattomos kolerafertőzés azonban idő előtt véget vetett életének. Csajkovszkij célja ugyanaz, mint az Ötöknek - az orosz népzenén alapuló zeneművészet megteremtése -, zenei neveltetése és sajátos lelki alkata folytán azonban közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az Ötök csoportja. Máig sem szűnő népszerűségének magyarázata, hogy a maga érzés- és gondolatvilágát a legközérthetőbb hangon tudta a közönség elé tárni műveiben. Zenei stílusának eredetisége az orosz népi melódiakincsen alapuló, közvetlen hangú zeneművészet. Művészete leginkább abban különbözik orosz kortársaitól, hogy a nemzeti hangot alárendelte az egyéni, emberi általános érvényű igazságok művészi ábrázolásának. A nyugati zenekultúrák közül a francia állt a legközelebb hozzá (Gounod, Bizet, Massenet), részben az olasz zene is (Verdi), ám a német zene újító törekvéseivel, Wagner reformjával nem értett egyet. Zenei példaképe és eszményképe Mozart volt, zenéjének örömtelisége, kristályszerű csillogása, a belőle áradó humanizmus maradandó értéket jelentett számára. Szimfonikus programzenéjének témája legtöbbször az emberi lét örök problémája, az élet-halál kérdése (A vihar 1864, Hamlet, Rómeó és Júlia) nyitányfantázia. Hat szimfóniája közül főként az utolsó három vált a 19. század szimfonikus zenéjének igazi csúcspontjává (IV. f-moll szimfónia; V. e-moll szimfónia; VI. h-moll patetikus szimfónia, 1893 - ez a mű a hattyúdala, melyben a hős elbukik a végzettel vívott küzdelemben). Versenyművei (B-moll zongoraverseny, 1875 - D-dúr hegedűverseny, 1878) a zeneirodalom legtisztább és legpompásabb értékei közé tartoznak, a mai hangversenyélet állandó repertoárdarabjai. Zongoraművei - Évszakok és Gyermekalbum. Csajkovszkij kitűnő zenei dramatikus is volt. Tíz operát komponált, melyek közül kettő - az Anyegin (1879) és a Pikk Dáma (1890) - a világ zenedrámáinak ékszerei. Mindkét esetben lélektani operát írt, mindkettő alapjául Puskin műve szolgált. További operáiban az orosz mondavilághoz nyúl - Az orleansi szűz, Mazeppa (1883), A varázslónő 1887, Jolanta) - ezek többnyire nem jutottak túl az orosz operaszínpadokon. Annál inkább betörtek az ismertség világába Csajkovszkij balettjei - Hattyúk tava (1877), Csipkerózsika (1890), Diótörő (1892) -, melyek mesés hangvételű zenéjük szépségével nyűgözik le a közönséget, nem egyszer azzal, hogy ihletésüket tisztán az orosz népművészetből merítik. A klasszikus táncművészet legrangosabb alkotásai közé tartoznak.

Ízelítő műveiből - MIDI: