Az
orosz zenei romantika legsokoldalúbb nagy alkotói egyénisége. Művészetében
egyesíti a nyugati romantika vívmányait az orosz nemzeti hagyományokkal.
Csajkovszkij volt az első igazi orosz zeneszerző. Jómódú, középosztálybeli
családból származott, már gyermekkorában megnyilvánult rendkívüli
érzékenysége a zene iránt. A Szentpétervári konzervatóriumban Anton
Rubinstein tanítványaként tökéletesen elsajátította a zene tudományát.
Szentpétervári tanulmányait követően 12 évig a moszkvai konzervatóriumban
dolgozott, mint pedagógus. Művei kezdetben kedvezőtlen hazai fogadtatásra
találtak. Eme kudarc a túlfeszített munka, labilis lelki alkata és egy
elhibázott házasság 1877-ben idegösszeomlásba sodorták. A kivételes
tehetséggel megáldott orosz mester tragikusan ellentmondásos személyiség
maradt. A lelki nyugalom pillanatai ritkák voltak nála. Érzékeny lelki
alkata, homoszexualítása, emberi kapcsolataiban nehézségeket okozott. A
zenéjéből áradó szépség, tisztaság és harmónia azonban gyakran segített e
nehézségek és lelki problémák leküzdésében. Lenyűgöző zenei stílusa tette
lehetővé, hogy pártfogóra talált egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda
Filaretovna von Meck személyében, aki bőkezű támogatásával kisegítette
anyagilag is válságos helyzetéből, és megteremtette számára a gondtalan
alkotói munka lehetőségét. Visszatérő depressziós rohamai számára Firenze
városa megkönnyebbülést jelentett. 1878-ban költözött oda egy Meck asszony
által számára bérelt lakásba. Itt szokatlanul jól érezte magát, a várost
1879-ben hagyta el. Ettől kezdve állandóan utazgatott, mint műveinek
dirigense beutazta Európát megismerkedett Brahmssal, Grieggel, Mahlerrel.
1880-tól kezdve neve világhírűvé vált. A muzsika majdnem minden műfajában
alkotott maradandót. 1893-ban, élete utolsó évében sikere, népszerűsége és
az iránta tanúsított tisztelet meghaladta a zeneszerzőknél szokásos
mértéket. Alkotó erejének a csúcsán volt, 53 évesen is bővelkedett művészi
tervekben. Egy alattomos kolerafertőzés azonban idő előtt véget vetett
életének. Csajkovszkij célja ugyanaz, mint az Ötöknek - az orosz népzenén
alapuló zeneművészet megteremtése -, zenei neveltetése és sajátos lelki
alkata folytán azonban közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az
Ötök csoportja. Máig sem szűnő népszerűségének magyarázata, hogy a maga
érzés- és gondolatvilágát a legközérthetőbb hangon tudta a közönség elé
tárni műveiben. Zenei stílusának eredetisége az orosz népi melódiakincsen
alapuló, közvetlen hangú zeneművészet. Művészete leginkább abban különbözik
orosz kortársaitól, hogy a nemzeti hangot alárendelte az egyéni, emberi
általános érvényű igazságok művészi ábrázolásának. A nyugati zenekultúrák
közül a francia állt a legközelebb hozzá (Gounod, Bizet, Massenet), részben
az olasz zene is (Verdi), ám a német zene újító törekvéseivel, Wagner
reformjával nem értett egyet. Zenei példaképe és eszményképe Mozart volt,
zenéjének örömtelisége, kristályszerű csillogása, a belőle áradó humanizmus
maradandó értéket jelentett számára. Szimfonikus programzenéjének témája
legtöbbször az emberi lét örök problémája, az élet-halál kérdése (A
vihar
1864,
Hamlet,
Rómeó és Júlia)
nyitányfantázia. Hat szimfóniája közül főként az utolsó három vált a 19.
század szimfonikus zenéjének igazi csúcspontjává (IV.
f-moll szimfónia; V. e-moll szimfónia; VI. h-moll patetikus szimfónia,
1893 - ez a mű a hattyúdala, melyben a hős elbukik a végzettel vívott
küzdelemben). Versenyművei (B-moll
zongoraverseny, 1875 -
D-dúr hegedűverseny,
1878) a zeneirodalom legtisztább és legpompásabb értékei közé tartoznak, a
mai hangversenyélet állandó repertoárdarabjai. Zongoraművei -
Évszakok
és
Gyermekalbum.
Csajkovszkij kitűnő zenei dramatikus is volt. Tíz operát komponált, melyek
közül kettő - az
Anyegin
(1879) és a
Pikk
Dáma
(1890) - a világ zenedrámáinak ékszerei. Mindkét esetben lélektani operát
írt, mindkettő alapjául Puskin műve szolgált. További operáiban az orosz
mondavilághoz nyúl -
Az orleansi szűz, Mazeppa
(1883),
A varázslónő
1887,
Jolanta) - ezek
többnyire nem jutottak túl az orosz operaszínpadokon. Annál inkább betörtek
az ismertség világába Csajkovszkij balettjei -
Hattyúk tava
(1877),
Csipkerózsika
(1890),
Diótörő
(1892) -, melyek mesés hangvételű zenéjük szépségével nyűgözik le a
közönséget, nem egyszer azzal, hogy ihletésüket tisztán az orosz
népművészetből merítik. A klasszikus táncművészet legrangosabb alkotásai
közé tartoznak.
Az
orosz zenei romantika legsokoldalúbb nagy alkotói egyénisége. Művészetében
egyesíti a nyugati romantika vívmányait az orosz nemzeti hagyományokkal.
Csajkovszkij volt az első igazi orosz zeneszerző. Jómódú, középosztálybeli
családból származott, már gyermekkorában megnyilvánult rendkívüli
érzékenysége a zene iránt. A Szentpétervári konzervatóriumban Anton
Rubinstein tanítványaként tökéletesen elsajátította a zene tudományát.
Szentpétervári tanulmányait követően 12 évig a moszkvai konzervatóriumban
dolgozott, mint pedagógus. Művei kezdetben kedvezőtlen hazai fogadtatásra
találtak. Eme kudarc a túlfeszített munka, labilis lelki alkata és egy
elhibázott házasság 1877-ben idegösszeomlásba sodorták. A kivételes
tehetséggel megáldott orosz mester tragikusan ellentmondásos személyiség
maradt. A lelki nyugalom pillanatai ritkák voltak nála. Érzékeny lelki
alkata, homoszexualítása, emberi kapcsolataiban nehézségeket okozott. A
zenéjéből áradó szépség, tisztaság és harmónia azonban gyakran segített e
nehézségek és lelki problémák leküzdésében. Lenyűgöző zenei stílusa tette
lehetővé, hogy pártfogóra talált egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda
Filaretovna von Meck személyében, aki bőkezű támogatásával kisegítette
anyagilag is válságos helyzetéből, és megteremtette számára a gondtalan
alkotói munka lehetőségét. Visszatérő depressziós rohamai számára Firenze
városa megkönnyebbülést jelentett. 1878-ban költözött oda egy Meck asszony
által számára bérelt lakásba. Itt szokatlanul jól érezte magát, a várost
1879-ben hagyta el. Ettől kezdve állandóan utazgatott, mint műveinek
dirigense beutazta Európát megismerkedett Brahmssal, Grieggel, Mahlerrel.
1880-tól kezdve neve világhírűvé vált. A muzsika majdnem minden műfajában
alkotott maradandót. 1893-ban, élete utolsó évében sikere, népszerűsége és
az iránta tanúsított tisztelet meghaladta a zeneszerzőknél szokásos
mértéket. Alkotó erejének a csúcsán volt, 53 évesen is bővelkedett művészi
tervekben. Egy alattomos kolerafertőzés azonban idő előtt véget vetett
életének. Csajkovszkij célja ugyanaz, mint az Ötöknek - az orosz népzenén
alapuló zeneművészet megteremtése -, zenei neveltetése és sajátos lelki
alkata folytán azonban közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az
Ötök csoportja. Máig sem szűnő népszerűségének magyarázata, hogy a maga
érzés- és gondolatvilágát a legközérthetőbb hangon tudta a közönség elé
tárni műveiben. Zenei stílusának eredetisége az orosz népi melódiakincsen
alapuló, közvetlen hangú zeneművészet. Művészete leginkább abban különbözik
orosz kortársaitól, hogy a nemzeti hangot alárendelte az egyéni, emberi
általános érvényű igazságok művészi ábrázolásának. A nyugati zenekultúrák
közül a francia állt a legközelebb hozzá (Gounod, Bizet, Massenet), részben
az olasz zene is (Verdi), ám a német zene újító törekvéseivel, Wagner
reformjával nem értett egyet. Zenei példaképe és eszményképe Mozart volt,
zenéjének örömtelisége, kristályszerű csillogása, a belőle áradó humanizmus
maradandó értéket jelentett számára. Szimfonikus programzenéjének témája
legtöbbször az emberi lét örök problémája, az élet-halál kérdése (A
vihar
1864,
Hamlet,
Rómeó és Júlia)
nyitányfantázia. Hat szimfóniája közül főként az utolsó három vált a 19.
század szimfonikus zenéjének igazi csúcspontjává (IV.
f-moll szimfónia; V. e-moll szimfónia; VI. h-moll patetikus szimfónia,
1893 - ez a mű a hattyúdala, melyben a hős elbukik a végzettel vívott
küzdelemben). Versenyművei (B-moll
zongoraverseny, 1875 -
D-dúr hegedűverseny,
1878) a zeneirodalom legtisztább és legpompásabb értékei közé tartoznak, a
mai hangversenyélet állandó repertoárdarabjai. Zongoraművei -
Évszakok
és
Gyermekalbum.
Csajkovszkij kitűnő zenei dramatikus is volt. Tíz operát komponált, melyek
közül kettő - az
Anyegin
(1879) és a
Pikk
Dáma
(1890) - a világ zenedrámáinak ékszerei. Mindkét esetben lélektani operát
írt, mindkettő alapjául Puskin műve szolgált. További operáiban az orosz
mondavilághoz nyúl -
Az orleansi szűz, Mazeppa
(1883),
A varázslónő
1887,
Jolanta) - ezek
többnyire nem jutottak túl az orosz operaszínpadokon. Annál inkább betörtek
az ismertség világába Csajkovszkij balettjei -
Hattyúk tava
(1877),
Csipkerózsika
(1890),
Diótörő
(1892) -, melyek mesés hangvételű zenéjük szépségével nyűgözik le a
közönséget, nem egyszer azzal, hogy ihletésüket tisztán az orosz
népművészetből merítik. A klasszikus táncművészet legrangosabb alkotásai
közé tartoznak.
