Frederic Chopin

lengyel zeneszerző
(1810-1849)

A zongoramuzsika történetének jelentős egyénisége, a korszak egyik legpoétikusabb művésze. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban, Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár. A zene iránti fogékonysága igen korán megmutatkozik, 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan szerepel egy zongoraverseny előadásával. Apja házában gyakori vendégek neves írók, költők - innen ered a poétikus hang. A varsói konzervatóriumban Elsner zeneszerző tanítványa. A főúri szalonok kedvelt vendége, a nyári szünetekben sokat tartózkodik különböző vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel népzenével. Egy lengyel barátja egyik levelében így ír a zeneszerzőhöz: "Te leszel az első nagy művész, aki föltárod lengyel zenénk dús kincseit. Légy dicsősége szenvedő nemzetednek! Kutasd föl népi dallamainkat, ahogyan a természettudósok fölkutatják a hegyek mélyén szunnyadó ásványok és ércek titkos erezetét." - Chopin valóban ezt tette. Minden műve félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerű. A szláv dallamvilág, a lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemző gazdag díszítés, a változatos harmóniák mind művészi módon ötvöződnek az olasz dallamossággal Bármilyen Chopin-mű, legyen az mazurka, polonéz, keringő, etűd, impromtu vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerző lelke legmélyéből fakadó személyes vallomás. Ez az őszinte hangú muzsika elemi erővel hatott Liszt művészetére is. 1830-ban húszévesen Chopin elhagyja szülőföldjét, Bécsen keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a 19. század művészeti életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz megszállásáról, megrendültségének ad hangot a híres c-moll Forradalmi Etűd-ben. S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben, írásaiban és zenéjében mindvégig hű maradt Lengyelországhoz és népéhez. Párizs művészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása előtt. Baráti körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak - Liszt, Berlioz, Heine, Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással fogadták a fiatal Chopint, a lengyel emigránsok benne találták meg a patrónusukat. Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, folyóiratában lelkendezve ír zongorajátékáról, műveiről. Bár Párizs biztosította, hogy műveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdőbajtól régóta megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, George Sand, a különc francia írónő iránti tragikus szerelme 39 éves korában a halálba sodorja. Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott őrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart Requiemjét énekelték, ugyanis Mozart volt Bach mellett Chopin példaképe. Művészete csaknem kizárólag a zongoramuzsikában teljesedik ki. Bachot, Beethovent követően Liszt mellett a zongorairodalom egyik legnagyobb alakja. Úgynevezett rubato, azaz szabad rögtönzésszerű zongorajátéka valószínűleg egyedülálló volt. A keleti szláv zenei elemeket egyesíti a nyugati francia, olasz romantika kifejező eszközeivel, mely eredeti hangzást eredményez. Zenéjének érzelemvilága rendkívül differenciált - fájdalmak, letört szomorúságtól a robbanó vidámságig, az érzéki fülledtségtől a népi tisztaságig mindent megtalálunk műveiben. Stílusa olyannyira zongoraszerű, hogy műveinek más hangszerre vagy együttesre való maradéktalan átvitele aligha képzelhető el. Zongorastílusát sajátos költészet hatja át - finom díszítő- művészete, virtuóz hangszerkezelése, melódia gazdagsága mindig a romantikus kifejezés szolgálatában áll. Inkább francia ízlést tükröző, hangulatképeknek beillő darabjai mellett a lengyel táncok világát idézik mazurka- és polonéz sorozatai. Idegenkedett a szonáta műfajától (mindössze hármat írt - b-moll szonáta - életművének egyik legjelentősebb darabja), otthonosan a kis formák világában érezte magát. Legjelentősebb sorozatai karakterdarabok - balladák, mazurkák (a-moll mazurka), noktürnök, keringők, polonézek (Asz-dúr polonéz), scherzok (B-moll scherzo), etűdök, prelűdök (E-dúr etűd) és impromtuk (cisz-moll Fantázia impromtu). - 24 prelűd című ciklusa az összes dúr és moll hangnemben írott karakterdarabok sora. Ezek az 1830-as évek második felében komponált pillanatképek rendszerint egyetlen hangulatot villantanak fel - az A-dúr prelűd egy lassú keringő emlékét idézi meg. - A Noktűrn (nocturne=éji) éjszakát idéző, álmodozó romantikus darab. - Az 1845-ből való fisz-moll mazurka Chopin utolsó éveinek leszűrt stílusát mutatja. A tánc ritmusa csak távoli emlékként jelenik meg, s különösen a Fisz-dúrra váltó középrész sugározza az elveszett haza iránti vágyódás tartózkodóan fájdalmas érzését.

Ízelítő műveiből - MIDI: