A
zongoramuzsika történetének jelentős egyénisége, a korszak egyik
legpoétikusabb művésze. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban,
Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár. A zene iránti fogékonysága
igen korán megmutatkozik, 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan
szerepel egy zongoraverseny előadásával. Apja házában gyakori vendégek neves
írók, költők - innen ered a poétikus hang. A varsói konzervatóriumban Elsner
zeneszerző tanítványa. A főúri szalonok kedvelt vendége, a nyári szünetekben
sokat tartózkodik különböző vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel
népzenével. Egy lengyel barátja egyik levelében így ír a zeneszerzőhöz: "Te
leszel az első nagy művész, aki föltárod lengyel zenénk dús kincseit. Légy
dicsősége szenvedő nemzetednek! Kutasd föl népi dallamainkat, ahogyan a
természettudósok fölkutatják a hegyek mélyén szunnyadó ásványok és ércek
titkos erezetét." - Chopin valóban ezt tette. Minden műve
félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerű. A szláv dallamvilág, a
lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemző gazdag díszítés, a
változatos harmóniák mind művészi módon ötvöződnek az olasz dallamossággal
Bármilyen Chopin-mű, legyen az mazurka, polonéz, keringő, etűd, impromtu
vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerző lelke legmélyéből fakadó
személyes vallomás. Ez az őszinte hangú muzsika elemi erővel hatott Liszt
művészetére is. 1830-ban húszévesen Chopin elhagyja szülőföldjét, Bécsen
keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a 19. század művészeti
életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz
megszállásáról, megrendültségének ad hangot a híres
c-moll Forradalmi Etűd-ben.
S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben,
írásaiban és zenéjében mindvégig hű maradt Lengyelországhoz és népéhez.
Párizs művészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása előtt. Baráti
körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak - Liszt, Berlioz, Heine,
Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással
fogadták a fiatal Chopint, a lengyel emigránsok benne találták meg a
patrónusukat. Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, folyóiratában
lelkendezve ír zongorajátékáról, műveiről. Bár Párizs biztosította, hogy
műveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város
nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdőbajtól régóta
megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, George
Sand, a különc francia írónő iránti tragikus szerelme 39 éves korában a
halálba sodorja. Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott
őrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart
Requiemjét énekelték, ugyanis Mozart volt Bach mellett Chopin példaképe.
Művészete csaknem kizárólag a zongoramuzsikában teljesedik ki. Bachot,
Beethovent követően Liszt mellett a zongorairodalom egyik legnagyobb
alakja. Úgynevezett rubato, azaz szabad rögtönzésszerű zongorajátéka
valószínűleg egyedülálló volt. A keleti szláv zenei elemeket egyesíti a
nyugati francia, olasz romantika kifejező eszközeivel, mely eredeti hangzást
eredményez. Zenéjének érzelemvilága rendkívül differenciált - fájdalmak,
letört szomorúságtól a robbanó vidámságig, az érzéki fülledtségtől a népi
tisztaságig mindent megtalálunk műveiben. Stílusa olyannyira zongoraszerű,
hogy műveinek más hangszerre vagy együttesre való maradéktalan átvitele
aligha képzelhető el. Zongorastílusát sajátos költészet hatja át - finom
díszítő- művészete, virtuóz hangszerkezelése, melódia gazdagsága mindig a
romantikus kifejezés szolgálatában áll. Inkább francia ízlést tükröző,
hangulatképeknek beillő darabjai mellett a lengyel táncok világát idézik
mazurka- és polonéz sorozatai. Idegenkedett a szonáta műfajától (mindössze
hármat írt -
b-moll szonáta
- életművének egyik legjelentősebb darabja), otthonosan a kis formák
világában érezte magát. Legjelentősebb sorozatai karakterdarabok - balladák,
mazurkák (a-moll
mazurka), noktürnök,
keringők, polonézek (Asz-dúr
polonéz), scherzok (B-moll
scherzo), etűdök,
prelűdök (E-dúr
etűd) és impromtuk (cisz-moll
Fantázia impromtu). -
24 prelűd
című ciklusa az összes dúr és moll hangnemben írott karakterdarabok sora.
Ezek az 1830-as évek második felében komponált pillanatképek rendszerint
egyetlen hangulatot villantanak fel - az
A-dúr prelűd
egy lassú keringő emlékét idézi meg. - A
Noktűrn
(nocturne=éji) éjszakát idéző, álmodozó romantikus darab. - Az 1845-ből való
fisz-moll mazurka
Chopin utolsó éveinek leszűrt stílusát mutatja. A tánc ritmusa csak távoli
emlékként jelenik meg, s különösen a Fisz-dúrra váltó középrész sugározza az
elveszett haza iránti vágyódás tartózkodóan fájdalmas érzését.
A
zongoramuzsika történetének jelentős egyénisége, a korszak egyik
legpoétikusabb művésze. 1810-ben született egy Varsó melletti kis városban,
Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár. A zene iránti fogékonysága
igen korán megmutatkozik, 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan
szerepel egy zongoraverseny előadásával. Apja házában gyakori vendégek neves
írók, költők - innen ered a poétikus hang. A varsói konzervatóriumban Elsner
zeneszerző tanítványa. A főúri szalonok kedvelt vendége, a nyári szünetekben
sokat tartózkodik különböző vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel
népzenével. Egy lengyel barátja egyik levelében így ír a zeneszerzőhöz: "Te
leszel az első nagy művész, aki föltárod lengyel zenénk dús kincseit. Légy
dicsősége szenvedő nemzetednek! Kutasd föl népi dallamainkat, ahogyan a
természettudósok fölkutatják a hegyek mélyén szunnyadó ásványok és ércek
titkos erezetét." - Chopin valóban ezt tette. Minden műve
félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerű. A szláv dallamvilág, a
lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemző gazdag díszítés, a
változatos harmóniák mind művészi módon ötvöződnek az olasz dallamossággal
Bármilyen Chopin-mű, legyen az mazurka, polonéz, keringő, etűd, impromtu
vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerző lelke legmélyéből fakadó
személyes vallomás. Ez az őszinte hangú muzsika elemi erővel hatott Liszt
művészetére is. 1830-ban húszévesen Chopin elhagyja szülőföldjét, Bécsen
keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a 19. század művészeti
életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz
megszállásáról, megrendültségének ad hangot a híres
c-moll Forradalmi Etűd-ben.
S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben,
írásaiban és zenéjében mindvégig hű maradt Lengyelországhoz és népéhez.
Párizs művészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása előtt. Baráti
körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak - Liszt, Berlioz, Heine,
Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással
fogadták a fiatal Chopint, a lengyel emigránsok benne találták meg a
patrónusukat. Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, folyóiratában
lelkendezve ír zongorajátékáról, műveiről. Bár Párizs biztosította, hogy
műveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város
nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdőbajtól régóta
megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, George
Sand, a különc francia írónő iránti tragikus szerelme 39 éves korában a
halálba sodorja. Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott
őrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart
Requiemjét énekelték, ugyanis Mozart volt Bach mellett Chopin példaképe.
Művészete csaknem kizárólag a zongoramuzsikában teljesedik ki. Bachot,
Beethovent követően Liszt mellett a zongorairodalom egyik legnagyobb
