angol zeneszerző,
zongoraművész és karmester (1913–1976)
A
20. századi angol zene legismertebb képviselője. 1913. november 22-én
született Lowestoftban (Suffolk). Tehetségét felfedezve a szülők Frank
Bridge-t bízták meg fiuk zenei képzésével. Kilencéves korában kezdett
komponálni, az ekkor született vonósnégyeseinek anyagát később érett
műveiben is felhasználta. Tanárának az
op. 10-es Variations on a Theme by Frank
Bridge című, 1937-ben
keletkezett darabjában állított emléket. 1930-33 között a Royal College of
Music-ban folytatta tanulmányait, John Ireland tanítványaként. Műveivel
először az 1936-os norwichi fesztiválon hívta fel magára a figyelmet.
1935-39 között együtt dolgozott W. H. Auden költővel, aki megírta Britten
első színpadi művének, a
Paul Bunyan-nek
szövegkönyvét. A művet 1941-ben New Yorkban mutatták be, mivel a szerző a
háborús éveket az Egyesült Államokban és Kanadában töltötte. Szokatlan
stílusa sokakat felháborított, de a Koussevitzky Alapítvány új opera írására
kérte fel a komponistát. Így született meg a
Peter Grimes,
amelyet 1945-ben, Londonban mutattak be. A közönség kitörő lelkesedéssel
fogadta a darabot. Britten ezen kívül még tucatnyi operát írt (pl.:
A csavar fordul egyet,
1954;
Szentivánéji álom,
1960 stb.). 1948-ban megalapította az Aldeburgh Fesztivált. Operahőseinek és
dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenor-énekes volt, aki a
'30-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet
játszott. Britten zenéjének sajátosságát az alapvetően tonális gondolkodás
és a dallamosság előtérbe helyezése adja. 1976. december 4-én hunyt el
Aldeburgh-ben.
Műveit
elsősorban énekhangra írta. Számos operája közül Magyarországon is
bemutatták a
Peter Grimes,
Albert Herring
és a
Szentivánéji álom
címűeket. Elhangzottak az ifjúság számára írott daljátékai is,
A kis kéményseprő, Noé bárkája, Az arany
hiúság. A második
világháborúban lebombázott coventryi székesegyház mellett emelt új templom
avatására írta
Háborús
requiemjét,
melynek budapesti előadását maga vezényelte, ami Britten humánus
elkötelezettségének bizonyítéka. Ifjúsági zenei életünkkel kötött
barátságának emléke az
Iker-variációk
című fuvolára, hegedűre és zongora négykezesre írott remekműve. Két
lehetséges budapesti ikertestvér kérésére írta Kodály Zoltán 4.
Epigrammájának dallamára. Már Britten énekhangra szánt műveiben is jelentős
szerepet játszik a kísérő szimfonikus zenekar. Önálló zenekari művei között
népszerű az ifjúkori vázlatokból alkotott
Egyszerű Szimfónia
vonószenekarra. Legismertebb zenekari műve a
Variációk és fúga egy Purcell-témára
eredetileg egy oktatófilm kísérőzenéje. Az angol barokk zene nagy alakjának,
Henry Purcellnek színpadi zenéjéből vett téma végigvonul a zenekar
hangszercsoportjain és bemutatja az egyes hangszerek hangszínét is. A témát
a teljes zenekar mutatja be, majd a fafúvósok, a rézfúvósok, a vonósok és a
hárfa, végül az ütőhangszerek csoportja; a bemutatást a teljes zenekar zárja
le. A Második részben bemutatkoznak az egyes hangszerek, jellegüknek
megfelelő variációkkal. A harmadik rész - Britten saját témájára írott -
sokszólamú fúga kavargása alatt a rézfúvósok megismétlik Purcell témáját. A
Thomas Mann novellát önéletrajzi elemekkel megelevenítő
Halál Velencében
(1973) c. operában sajátos módon ötvözi az angol opera hagyományait egy
modern színpadi szemlélettel.
A
20. századi angol zene legismertebb képviselője. 1913. november 22-én
született Lowestoftban (Suffolk). Tehetségét felfedezve a szülők Frank
Bridge-t bízták meg fiuk zenei képzésével. Kilencéves korában kezdett
komponálni, az ekkor született vonósnégyeseinek anyagát később érett
műveiben is felhasználta. Tanárának az
op. 10-es Variations on a Theme by Frank
Bridge című, 1937-ben
keletkezett darabjában állított emléket. 1930-33 között a Royal College of
Music-ban folytatta tanulmányait, John Ireland tanítványaként. Műveivel
először az 1936-os norwichi fesztiválon hívta fel magára a figyelmet.
1935-39 között együtt dolgozott W. H. Auden költővel, aki megírta Britten
első színpadi művének, a
Paul Bunyan-nek
szövegkönyvét. A művet 1941-ben New Yorkban mutatták be, mivel a szerző a
háborús éveket az Egyesült Államokban és Kanadában töltötte. Szokatlan
stílusa sokakat felháborított, de a Koussevitzky Alapítvány új opera írására
kérte fel a komponistát. Így született meg a
Peter Grimes,
amelyet 1945-ben, Londonban mutattak be. A közönség kitörő lelkesedéssel
fogadta a darabot. Britten ezen kívül még tucatnyi operát írt (pl.:
A csavar fordul egyet,
1954;
Szentivánéji álom,
1960 stb.). 1948-ban megalapította az Aldeburgh Fesztivált. Operahőseinek és
dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenor-énekes volt, aki a
'30-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet
játszott. Britten zenéjének sajátosságát az alapvetően tonális gondolkodás
és a dallamosság előtérbe helyezése adja. 1976. december 4-én hunyt el
Aldeburgh-ben.
