Az
ÖTÖK
csoportjának tagjaként jelentős szerepet játszott az orosz romantikus
nemzeti stílus megteremtésében. Zenéjét népi dallamosság, hangszerelését
színgazdagság, szokatlan keleties harmóniavilág és a különös ritmikai
képletek iránti fogékonyság jellemzi. Borogyin egy grúz herceg, Luka
Szemjonovics Gedeanasvili, általánosan használt nevén Gegyianov törvénytelen
fiaként született. A fiút, az egyik szolga nevén anyakönyvezték.
Nevelőszüleitől – egy nyugdíjas katonaorvos és felesége – áldozatos
gondoskodást kapott, művelt nevelőanyja otthon tanította. A gyermeknek korán
kiderült szerteágazó érdeklődési köre: ugyanúgy vonzották a
természettudományok, mint a zene, nyelveket tanult. Kis kémiai
laboratóriumot rendezett be a fürdőszobában, emellett fuvolázni, zongorázni,
oboázni, gordonkázni tanult. Még csak 14 éves volt, amikor versenyművet írt
fuvolára és zongorára. 1850-től a szentpétervári Orvosi-Sebészeti Akadémián
tanult, ahol a szaktantárgyakon kívül kémiát, állattant és kristálytant is
hallgatott. Tanulmányait 1856-ban kitüntetéssel fejezte be, két év múlva
doktori címet is szerzett. Diplomája megszerzése után tanársegédi megbízást
kapott az akadémián, ugyanakkor orvos gyakornoknak is kinevezték egy katonai
kórházba. Tudományos munkája kapcsán tett külföldi tanulmányútjai egyikén
ismerkedett meg a súlyos tüdőbetegséggel ápolt Jekatyerina Protapopova
zongoraművésszel, akit 1853-ban feleségül vett. Tudományos és oktató munkája
mellett továbbra is élénken érdeklődött a zene iránt, barátaival
kamarazenélt, saját darabjai népi tematikára épültek. 1864-ben kinevezték a
kémia professzorává. Ebben az időszakban ismerkedett meg Muszorgszkijjel és
Balakirevvel, akik ösztönözték zenei munkásságát. Az azonos érdeklődésű
komponisták Rimszkij-Korszakovval és Kjuival együtt megalapították az "Orosz
ötök" zeneszerzői csoportot (magukat Újítóknak nevezték). Borogyint a
zenében és a természettudományban minden érdekelte. Komponista barátai
biztatására hozzálátott első szimfóniája megírására, de más irányú
elfoglaltságok miatt csak öt év múlva készült el vele. Zenedarabját 1862-ben
mutatták be, a nagy siker hatására dolgozni kezdett második szimfóniáján is.
Operáját, az
Igor herceget
- benne a közismert Poloveci
táncokkal - az oroszok nemzeti eposza, az ószláv Igor ének ihlette. 1869-től
haláláig dolgozott rajta, de nem sikerült teljesen befejeznie (később
Rimszkij-Korszakov és Glazunov fejezte be, a bemutató 1890-ben volt,
Szentpétervárott). Idővel elvállalta az akadémia zene- és énekkarának
vezetését. Az ezzel járó rendszeres próbamunkával együtt, továbbá aktív
szerepet vállalt a női orvosképzés megszervezésében is. Zeneszerzői
népszerűsége hazáján kívül is fokozódott, így külföldi utazásai már nem csak
tudósi, hanem zeneszerzői minőségben is szaporodtak. Megismerkedett Liszt
Ferenccel, aki elismerte és támogatta munkásságát. 1882-ben hatalmas
sikerrel mutatták be a
Közép-Ázsia pusztáin
című szimfonikus költeményét, amit külföldön is ovációval fogadtak. Életében
válságos volt az 1885–1886 körüli időszak, amikor ő maga kolerában
megbetegedett és hónapokig lábadozott, majd felesége és anyósa is súlyos
beteg lett. Nyilvánvaló, hogy ezek a gondok is okozhatták, hogy élete végén
depresszió gyötörte. 1887-ben halt meg egy jelmezbálon: elgyengült,
összeesett és beverte a fejét egy kőpárkányba. Felesége mindössze öt hónap
múlva követte. Borogyin a leíró szimfonikus költemény műfajának jelentős
képviselője, ugyanakkor a program nélküli szimfónia műfajához való
ragaszkodása szemben áll az Ötök felfogásával.
Az
ÖTÖK
csoportjának tagjaként jelentős szerepet játszott az orosz romantikus
nemzeti stílus megteremtésében. Zenéjét népi dallamosság, hangszerelését
színgazdagság, szokatlan keleties harmóniavilág és a különös ritmikai
képletek iránti fogékonyság jellemzi. Borogyin egy grúz herceg, Luka
Szemjonovics Gedeanasvili, általánosan használt nevén Gegyianov törvénytelen
fiaként született. A fiút, az egyik szolga nevén anyakönyvezték.
Nevelőszüleitől – egy nyugdíjas katonaorvos és felesége – áldozatos
gondoskodást kapott, művelt nevelőanyja otthon tanította. A gyermeknek korán
kiderült szerteágazó érdeklődési köre: ugyanúgy vonzották a
természettudományok, mint a zene, nyelveket tanult. Kis kémiai
laboratóriumot rendezett be a fürdőszobában, emellett fuvolázni, zongorázni,
oboázni, gordonkázni tanult. Még csak 14 éves volt, amikor versenyművet írt
fuvolára és zongorára. 1850-től a szentpétervári Orvosi-Sebészeti Akadémián
tanult, ahol a szaktantárgyakon kívül kémiát, állattant és kristálytant is
hallgatott. Tanulmányait 1856-ban kitüntetéssel fejezte be, két év múlva
doktori címet is szerzett. Diplomája megszerzése után tanársegédi megbízást
kapott az akadémián, ugyanakkor orvos gyakornoknak is kinevezték egy katonai
kórházba. Tudományos munkája kapcsán tett külföldi tanulmányútjai egyikén
ismerkedett meg a súlyos tüdőbetegséggel ápolt Jekatyerina Protapopova
zongoraművésszel, akit 1853-ban feleségül vett. Tudományos és oktató munkája
mellett továbbra is élénken érdeklődött a zene iránt, barátaival
kamarazenélt, saját darabjai népi tematikára épültek. 1864-ben kinevezték a
kémia professzorává. Ebben az időszakban ismerkedett meg Muszorgszkijjel és
Balakirevvel, akik ösztönözték zenei munkásságát. Az azonos érdeklődésű
komponisták Rimszkij-Korszakovval és Kjuival együtt megalapították az "Orosz
ötök" zeneszerzői csoportot (magukat Újítóknak nevezték). Borogyint a
zenében és a természettudományban minden érdekelte. Komponista barátai
biztatására hozzálátott első szimfóniája megírására, de más irányú
elfoglaltságok miatt csak öt év múlva készült el vele. Zenedarabját 1862-ben
mutatták be, a nagy siker hatására dolgozni kezdett második szimfóniáján is.
Operáját, az
Igor herceget
- benne a közismert Poloveci
táncokkal - az oroszok nemzeti eposza, az ószláv Igor ének ihlette. 1869-től
haláláig dolgozott rajta, de nem sikerült teljesen befejeznie (később
Rimszkij-Korszakov és Glazunov fejezte be, a bemutató 1890-ben volt,
Szentpétervárott). Idővel elvállalta az akadémia zene- és énekkarának
vezetését. Az ezzel járó rendszeres próbamunkával együtt, továbbá aktív
szerepet vállalt a női orvosképzés megszervezésében is. Zeneszerzői
népszerűsége hazáján kívül is fokozódott, így külföldi utazásai már nem csak
tudósi, hanem zeneszerzői minőségben is szaporodtak. Megismerkedett Liszt
Ferenccel, aki elismerte és támogatta munkásságát. 1882-ben hatalmas
sikerrel mutatták be a
Közép-Ázsia pusztáin
című szimfonikus költeményét, amit külföldön is ovációval fogadtak. Életében
válságos volt az 1885–1886 körüli időszak, amikor ő maga kolerában
megbetegedett és hónapokig lábadozott, majd felesége és anyósa is súlyos
beteg lett. Nyilvánvaló, hogy ezek a gondok is okozhatták, hogy élete végén
depresszió gyötörte. 1887-ben halt meg egy jelmezbálon: elgyengült,
összeesett és beverte a fejét egy kőpárkányba. Felesége mindössze öt hónap
múlva követte. Borogyin a leíró szimfonikus költemény műfajának jelentős
képviselője, ugyanakkor a program nélküli szimfónia műfajához való
ragaszkodása szemben áll az Ötök felfogásával.
