Alban Berg

osztrák zeneszerző
(1885-1935)

A második bécsi iskola művészileg legerősebb személyisége, a modern szimfonikus zene egyik meghatározó alakja, a tizenkét fokú (dodekafon) zeneszerzői technika képviselője. Schönberg tanítványa volt, akit példaképének tekintett, de mesterétől eltérő, lírai stílust képviselt, hangzásérzékenysége háttérbe szorította a komponálás technika szigorúan konstruktív jellegét. Nürnbergi kereskedőcsaládból származott, zenei tehetségét, művészi érzékenységét, romantikus hajlamát anyjától örökölte. Gyermekkorában költőnek készült. Érdekesség, hogy az iskolában megbukott német irodalomból. Megpróbálkozott a zeneszerzéssel is, bár zenei képzésben nem részesült. Első művei dalok voltak, 1900-ban hármat írt. 1904-ben hivatalnoki állást vállalt, de a komponálást folytatta. Még ebben az évben Arnold Schönberg magántanulója lett, az ő zenei felügyelete alatt komponálta első darabjait - a Hét korai dalt 1905-től, a Zongoraszonátát 1907–1908-ban és a Fúgát (1907). Műveivel először nyilvánosan a Schönberg-tanítványok éves koncertjein szerepelt. Berg anyagi biztonsága 1906-ban jelentősen javult, komolyabb családi örökséghez jutott. Azonnal otthagyta hivatalát, és kizárólag a zeneszerzésnek él. 1911-ben megnősült, Helene Nahowski iránti szerelme sokak szerint zenéjének színeire is kihatott. Az 1912-es Altenberg-dalokban például fülledt erotikát lehet felfedezni, ami Berg későbbi műveiben, elsősorban két operájában is megtalálható. A Schönbergnél töltött tanulóévek után ez volt Berg első önálló kompozíciója, amelynek bécsi bemutatóján hatalmas botrány tört ki. Az első világháború előtt még megírta Négy klarinét-zongoradarabját (Op.5) és Három zenekari darabját (Op.6). A háborúban 1915 és 1917 között katonai szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben. A háború utáni években első operájának komponálásával foglalatoskodott. Wozzeck című operája (1925) mérföldkő a 20. századi opera történetében, legjelentősebb műve. Szövegkönyvét maga Berg állította össze Georg Büchner drámája alapján. Büchner, művének alapötletét egy 1821-ben valóban megtörtént bűnperből merítette. A szerző ebben felfedi a nyárspolgári világ nyomorát és erkölcsi szánalmasságát, a képmutatást, az emberek közötti egyenlőtlenséget, élesen fellép a rosszindulatú hatalmasok és az egész háború ellen. A cselekmény középpontjában egy borbély-közkatona Wozzeck áll, akit a katonavilág embertelen környezete egyik megalázó kényszerből a másikba kergetve megőrjít. Az élet egyetlen értelmét kedvese, Marie jelenti számára. Ezért amikor annak hűtlenségéről megbizonyosodik, bosszúból megöli, majd maga is a halálba menekül. Berg mély együttérzéssel ábrázolja a mesterségesen tönkretett idegzetű szüntelen félelemérzésektől és hallucinációktól szenvedő hősét, aki itt szimbolikus alak, a társadalomból kirekedt, sorsát tehetetlenül végigszenvedő kisember típusa. Ugyanakkor annál ellenszenvesebben mutatja be feletteseinek érzéketlenségét, erkölcsi közömbösségét, mely Wozzeck tragédiáját előidézte. Az élő emberen való kísérletezés gondolatának színrevitelében pedig Berg mintegy megjósolja mindazt a barbárságot, ami a II. világháború alatt az auschwitzi koncentrációs táborban történelmi valóság lesz. A történés hordozója a zenekar, az ének-szólam kezelésében a schönbergi énekbeszéd technika, de ez az opera alapjában véve nem 12 fokú dodekafon zene. Váltakoznak a szvitek, fúgák, invenciók és variációk szilárd formai alapjai a dodekafon szakaszok helyenként megnyugtató tonális pillanataival. A mű rövid idő alatt világsikert aratott. Az ezután komponált Kamarakoncert, amit zongorára, hegedűre és 13 vonósra írt, Schönberg 50. születésnapjára készült. Az első igazi dodekafon műve az 1926-ban készült Lírai szvit, a 20. század vonósnégyes irodalmának kiemelkedő, önvallomásszerű darabja. Ezt követte a hasonló stílusú hangversenyáriája, A bor - Baudelaire versére. A komponálás mellett tanított is, és harcosan küzdött az avantgárd zene elismertetéséért. 1930-ban a Porosz Művészeti Akadémia tagja lett. Második operája, a Wedekind nyomán írt Lulu (1828-35) már teljesen a schönbergi technikával íródott. A darab leplezetlen erotikájában a Hanna Fuchs Robettinnel folytatott szerelmi viszonya is benne van. A Lulut végül nem tudta befejezni, 1935-ben vérmérgezés következtében meghalt. Halála előtt azonban még elkészült Hegedűversenyével, amelyre a megbízást 1935-ben Louis Krasner hegedűművésztől kapta, aki az ősbemutatón is játszotta a szólószólamot Barcelonában 1936-ban. Berg a művet Egy angyal emlékére címmel a 18 évesen gyermekbénulásban elhunyt Manon Gropius, Alma Mahler-Werfel és Walter Gropius lánya emlékére ajánlotta. Érdekessége, hogy az első tételébe beleszőtt egy osztrák népdaltémát, a második tételben pedig Bach egyik kantátájának - Elég! kezdetű korálját dolgozta fel.

Ízelítő műveiből - videó:
Wozzeck - részlet