magyar
népzenekutató, tanár, zongoraművész és zeneszerző
Robosztus őserő feszíti a bartóki zenét. Művészete 5 korszakra osztható. 1/Az alkotói pálya kezdete - ebben az időszakban még a nemzeti romantika ihleti, Wagner, Richard Strauss, Brahms és Liszt zenéjéből meríti zenei ötleteit. A cigányzenekarok által ismert divatos népies műdalok és a verbunkos zene nagy hatással vannak kezdeti kompozícióira. A korszak kiemelkedő alkotásai: Kossuth szimfónia, Zongoraötös, Első zenekari szvit, Rapszódia zongorára és zenekarra. 2/Második alkotói periódus (1906-1911) - különösen jelentős művészi világképének, zeneszerzői stílusának kialakulása szempontjából. A népzenével való találkozás, Kodállyal kötött szövetsége új élményanyaggal gazdagította művészetét. 1906-tól rendszeresen gyűjtött népzenét, összesen mintegy 12 500 dallamot. Nemcsak hazai földön, hazai falvakban, hanem szomszédos, sőt távol-keleti népeknél is (szlovák, román, arab, török). Eredményeit tudományos értekezésekben tette közzé. A gyűjtőmunka eredményeképp született művei: 20 magyar népdal zongorakísérettel - Kodállyal közösen kiadott gyűjteménye. Gyermekeknek - zongoraciklus, amelyben magyar és szlovák dallamokat foglal egyszerű hangszeres köntösbe. Este a székelyeknél - a népdal inspirációja alapján keletkezett egyéni műve, régi stílusú dallamaink világát idéző zongoradarab. Allegro barbaro - zongoraműve, mely a népi hang és az egyéni hangvétel teljes összeforrottságát mutatja. Két román tánc - a román parasztzene ihletése nyomán keletkezett kompozíció. A második alkotói korszak eredményeinek legnagyobb összefoglaló műve - A kékszakállú herceg vára. Két szereplős, egyfelvonásos opera, szövegkönyvét Balázs Béla írta. Műfaji szempontból egyedülálló alkotás. Nem opera a szó eredeti értelmében, de azt sem lehet mondai, hogy tiszta koncertdarab, mely nem igényli a színpadot. A szövegíró azt mondta rá - misztérium játék, középkori misztikus drámai forma, melynek cselekménye akkoriban az élet-halál, pokol-mennyország nagy kérdéseivel foglalkozott. Ez a mű a Kékszakállú és Judit alakján keresztül a férfi és nő kapcsolatának problémáit boncolgatja ábrázolja. Témáját a feleségeit meggyilkoló Kékszakállról szóló középkori mondából merítette, Balázs Béla azonban átalakítja, szimbolikus jelentéssel ruházza fel az eredeti témát. A vár maga a férfilélek, a 7 ajtó a belső tulajdonságok jelképe. Balázs Béla Kékszakállú figurája már nem elvetemült gyilkos, középkori kényúr, hanem szenvedő férfi, aki óhatatlanul magányra ítéltetett. Bár az operában népdalszerű idézetek nincsenek, mégis erősen érződik rajta a népzene, a népdal hatása. Megmutatkozik ez az ötfokúságban, ereszkedő dallamvonal, szó – lá zárlatok, kvartugrások alkalmazásában. Ugyanakkor bár áthatja a népdal, népballada szelleme, tulajdonképpen teljesen egyéni és műzenei nyelv. 3/ Harmadik alkotói periódus (1911-1923) - sok külső zenei hatás érte, mely megmutatkozott az ebben a korszakban született alkotásaiban is. A távol-keleti népzenék élményanyagát dolgozta fel a Csodálatos mandarin c. táncjátékában. A korszak kiemelkedő darabjai - Négy zenekari darab, Zongoraszvit, Táncszvit, Két hegedű-zongoraszonáta, II. vonósnégyes. A fából faragott királyfi - egyfelvonásos táncjáték, mely szintén Balázs Béla szövegére készült. Míg azonban a Kékszakállú herceg vára a magányosan vergődő férfilélek tragédiáját burkolja a székely népballadák sejtelmes homályába, addig a Fából faragott királyfi a népmese naiv egyszerűségét és báját viszi a színpadra: megoldásából napfényes életöröm ragyog. A muzsika hangján elárad a magyar népdal tisztasága és üdesége, de felismerhetjük benne a szenvedélynek azt a vallomásos - személyes tónusát is, amely már a kékszakállú zenéjében megszólalt. Csodálatos mandarin - is egyfelvonásos táncjáték, Lengyel Menyhért szövegére írta. Bemutatóját (Köln, 1926) emlékezetes botrány, hatóság és közvélemény felháborodott tiltakozása követte az "erkölcstelen" darab ellen. Ezt az idegenkedést a szövegkönyv témája, szokatlanul kemény szókimondása éppúgy kiválthatta, mint a zene keserűsége, élessége. Egy pusztulásra érett társadalom sebei kiáltanak a táncjáték színpadáról, egy olyan társadalomé, amelyben az igaz érzelmet válogatott gyilokkal ölik meg. 1923 és 1926 között Bartók nem komponált. Ideje javarészét népzenei tudományos tevékenységre fordította. 4/Negyedik alkotói periódus (1926-1939) - nyugati műzene hagyományait és a népi elemeket tökéletes szintézisbe akarta hozni és közben újra felfedezte a verbunkost. A korszakának kiemelkedő alkotásai - Zongoraszonáta, I-II. zongoraverseny, III. IV. V. VI. vonósnégyes, Mikrokozmosz zongoraciklus, II. hegedűverseny, Divetimento 3 tételes vonószenekari darab, Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (tulajdonképpen szimfónia), Szonáta 2 zongorára és ütőhangszerekre, Cantata profana (Világi kantáta) 1930. Szövegét Bartók egy román kolinda-ének két változatából merítette. (Kolinda = karácsonyi ének, de szövege semmilyen kapcsolatban nincs a keresztény karácsonnyal). Ez a legenda 9 fiútestvérről szól, akik addig vadásztak a rengetegben, míg szarvsokká nem váltak. A szöveget maga Bartók fordította magyarra. Drámailag a mű 3-as tagolódást mutat - I. rész: Epikus jellegű bevezetés, elbeszélő stílusban. A kórus fekvő, egy-egy hangot ismétlő szólamai a mesekezdet, az "egyszer volt, hol nem volt" hangulatát varázsolják elő. II. rész: A középső rész többnyire drámai, mivel sok benne a párbeszéd. Ugyanakkor epikus megszólalások is vannak benne. Ez a műfaji kettősség igen fontos, alapvető jellemvonása a balladának. A drámai csúcspont az apa és a legnagyobbik szavas párbeszéde. Két szóló, az apa hívása - a szarvas válasza, mely duettben végződik, mivel a végén már szinte egymás szavába végnek. Míg a legnagyobb szarvas megfellebbezhetetlen ítéletként mondja ki száraz recitáló hangon a hazatérés lehetetlenségét, az apa, aki a "túlsó parton maradva" ezt tulajdonképpen sohasem értheti meg, keserves "miért"-jeivel, jajgatásával melodikus ellenszólamot énekel hozzá. Ez a kompozíció legmegrendítőbb, egyben drámai mozzanata. III. rész: Ismét epikus jellegű, szövegében megismétli, amit a legnagyobb szarvas mondott, de itt már szenvedélymentesen, inkább csak "közöl." A Cantata profana komponálását megelőző időkben Bartók megkülönböztetett figyelemmel fordult a barokk zenéhez, a barokk mesterekhez, elsősorban Bach muzsikája volt rá igen jelentős hatással. E mellett a népzene is igen jelentős hatással volt a Cantata profanára, hiszen Bartók legszemélyesebb és legelvontabb műveit is áthatja a népzene szelleme, a népdal melódiája és ritmusvilága. E műben nemcsak magyar, de román népzenei elemek is találhatók. 5/Ötödik, utolsó alkotói korszaka (1939-1945) - zenei stílusa harmonikusabb, leszűrtebb, melodikusabb, és közérthetőbb lesz. Az amerikai korszak termése - Brácsaverseny, Szóló-hegedűszonáta, III. zongoraverseny, Concerto (1943) - A Bostoni Szimfonikus Zenekar karmestere Szergej Kuszevickij 1943-ban zenekari művet rendelt nála. Bár ekkor már egészségi állapota nagyon gyenge, ez a felkérés meghozza alkotó kedvét, a gondos orvosi kezelés lehetővé teszi, hogy másfél hónap koncentrált munka után 1943. október 8-án befejezze az 5 tételes zenekari művet. Ősbemutatója 1943. december 1-jén volt. A Concertó bizonyos mértékig Bartók stílusainak összefoglalása. Műfaji meghatározását ő maga így jelöli: "E szimfóniaszerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok concertáló vagy szólisztikus jellegű kezelésmódja magyarázza." Az 5 tétel hangvételében és zenekar-technikai megoldásaiban különböző karaktereket vonultat fel. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
A
20. század első felének egyik legnagyobb egyénisége, a nemzeti és a modern
zene képviselője. Szinte az egész világon ismerik. 1881. március 25-én
született Nagyszentmiklóson (ma Románia). Édesapja iskolaigazgató volt, maga
is tehetséges csellista. Tanítónő édesanyja jól zongorázott, a fiát 5 éves
korában már zongorázni tanította. Hétéves volt, amikor 1888-ban rövid
betegség után meghalt 33 éves apja. A család fenntartása érdekében anyja
újra tanítani kezdett, amit a házasságkötéskor abbahagyott. Gyermek és
ifjúkorának éveit Nagyváradon, Bessztercén, majd Pozsonyban töltötte, öt
éven keresztül tanult a pozsonyi gimnáziumban. 1899-ben kezdte meg budapesti
zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon. Itt ismerkedett
meg Kodály Zoltánnal, és a magyar kultúra felemeléséért vállalt közös
programjuk egész életre szóló, őket összekötő célkitűzésük lett. Ennek a
munkának az első eredménye az 1906-ban közösen kiadott
Húsz magyar népdal
volt. Tudása rendkívül sokoldalú, bár alkatilag törékeny, betegségre
hajlamos, munkabírása nem ismert lehetetlent, a szüntelen tenni akarás tette
lehetővé számára négyféle tevékenység egyidejű folytatását: népzenekutató,
zongoraművész, tanár és zeneszerző volt egy személyben. 1907-ben kinevezték
a Zeneakadémia zongoratanárának, ugyanebben az évben került kapcsolatba egy
nála 7 évvel fiatalabb lánnyal, Geyer Stefivel. Homlokegyenest eltérő
felfogásuk azonban végül szétrombolta kapcsolatukat, de Bartók életében
jelentős nyomot hagyott e szerelem, több művét írta kifejezetten Stefi
számára. Kapcsolatuk érzelmi utóhatása alatt találkozott jövendő
feleségével, az akkor még csak 14 éves Ziegler Mártával. Néhány hónap alatt
erős vonzalom fejlődött ki közöttük, végül 1909-ben szűk körben tartották
Bartók és a 16 éves Márta egyszerű esküvőjét. 1910-ben Márta fiút szült, aki
szintén a Béla nevet kapta. Bartók 1913 végéig beutazta Magyarországot,
Erdélyt, Románia és Észak-Afrika egy részét, kutatásairól írt cikkeit az
egész világon publikálta. Munkáját az I. világháború félbeszakította,
szerencséjére azonban katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítették, így a
háború alatt a Zeneakadémián maradt. 1921-ben ismét érzelmi válságba került,
találkozott Pásztory Dittával, aki 19 éves hallgatóként került Bartókhoz.
1923-ban Márta javasolta a válást. Az epizód fájdalom nélkül végződött, a
Dittával kötött házasság után is barátok maradtak. Második házasságából is
fia született, Péter. A következő években Bartók élete megállapodott.
Keményen dolgozott tanári és alkotói munkájában egyaránt. A kutatásai
eredményeiről 1924-ben kiadott könyvét (A
magyar népdal)
általános elismerés fogadta. A koncertéletben is, további sikereket ért el
Magyarországon és külföldön egyaránt. 1934-ben abbahagyta a tanítást a
Zeneakadémián, régi barátjával, Kodállyal kutatói állást vállalt a Magyar
Tudományos Akadémián, ahol egy népzenei kiadvány elkészítésén dolgoztak. A
30-as évek vége felé világosan látta előre, hogy Németország csatlósává
teszi Magyarországot. A háború 1939 augusztusában kitört, szeretett
édesanyja három hónap múlva meghalt. E két esemény hatására amerikai
hangversenykörútját használta fel a kivándorlásra, 1940 októberében Dittával
együtt Magyarországról Amerikába utazott. Az utazás hivatalos célja egy
újabb turné volt, de barátai tudták, hogy bizonytalan ideig ott fognak
maradni. 5 amerikai évének története sivár és nyomasztó. Az első két évben
ugyan volt egy gyengén fizető állása a New York-i Columbia egyetemen, de
romló egészsége miatt zeneszerzőként és előadóművészként szinte nem vettek
róla tudomást. Reménytelen honvágy gyötörte őket, idegennek érezték magukat
New Yorkban, aggódtak Magyarországon maradt Péter fiúk életéért. 1942 elején
legalább ez utóbbi gondjuk megoldódott, mivel Péter fiúknak sikerült
kijutnia az Államokba. 1942 áprilisától Bartók egészsége gyorsan romlani
kezdett. Fogyott, és magas láz kínozta, de egyelőre nem ismerték fel a
leukémiát, amely végül a halálát okozta. Az élet keserű fintora, hogy
életének utolsó évében nagyot fordult zeneszerzői szerencséje, áramlottak a
megrendelések, amelyek egy részét fogyó ereje miatt utasított el. 1945.
szeptember 26-án hunyt el. Halálát követő néhány évben nemzetközileg
elismert modern zeneszerző lett. Csak 1988-ban hozták haza hamvait végső
nyughelyére, Magyarországra.
