német zeneszerző
Életében főként nagyszerű orgonistaként ismerték, zeneszerzői stílusát elavultnak vélték, valódi értékét csak jóval halála után fedezték fel. Hatalmas életműve három csoportra osztható: 1/vokális művekre, 2/szóló hangszeres művekre és 3/zenekari kompozíciókra. Vokális kompozícióira jellemző a szó és a zene magas fokú összhangja, kórusai a polifonikus szerkesztés remekei. 6 motettája, 3 oratóriuma ismert, templomi kantátái közül kb. 200 maradt fenn; világi kantátái meghatározott alkalmakra (születésnap, névnap stb.) készültek. 17 ilyen műve közül a legközismertebb a tréfás, népies hangulatú Parasztkantáta - amit a Lipcse melletti falvak földesurának köszöntése alkalmából írt. A mű parasztemberek beszélgetésének dalolásának tréfás megjelenítése sok népdalszerű dallammal. A nyitás, a duettek, az áriák, a recitativók és a kórustételek víg falusi mulatozás hangulatát elevenítik meg. A mulatozás közben egymással évődő parasztleány és legény (szoprán és basszus énekesek) tájnyelven énekelnek, a zenekari együttes a német falusi muzsikusok hangszer összeállítását és zenélési módját idézi, az egész kantátát nép táncritmusok és népdalszerű dallamok elevensége jellemzi. Bach legnagyobb szabású és egyben legrejtélyesebb műveinek egyike a Máté-passió. Első változata valószínűleg 1727-ben szólalt meg először Lipcsében. Ezt további előadások követték 1729-ben és talán 1736-ban. Halála előtt néhány évvel újra elővette a darabot és változtatott rajta. Az eleve két kórusra számító művet átalakította úgy, hogy mindkét kórus kíséretét külön orgonára bízta. A komponista nem számíthatott 60 fős előadónál többre. Ebből a létszámból kellett kiállítania két kórust, két zenekart, szólistákat. A kórus tehát nem állhatott többől, mint 12 emberből. A szoprán szólamot kisfiúk, az altot férfiak énekelték. Az egész mű 78 számot tartalmaz. Ebből 36 bibliai szövegre készült, a többi szövegét Picander írta. Igen fontos szerepet töltenek be a műben a korálok. Bach két misét komponált, melyből a Magnificat rövidebb - 12 tételű Máriát magasztaló hálaének. A másik hatalmas, 2 órányi kompozíció a h-moll mise - a Máté passióhoz hasonlóan kiemelkedő helyet foglal el. A mise hagyományos tételeit Bach szétbontja rövidebb, zárt zeneszámokra, a 25 zeneszám közül 16 nagyszabású kartétel, 6 ária, 3 pedig duett. Bach a barokk kor ünnepelt, kiváló orgonaművésze volt. Szóló hangszeres művei közül orgonára írt remekművei napjainkig a zeneirodalom legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak, amiket általában prelúdium és fúga forma párban írta. Az orgonastílus egyik legkiválóbb képviselője a G-dúr prelúdium fennkölt ünnepélyessége. Közismert orgonaműve a D-moll toccata és fúga is - gyors tempójú, skálaszerű futamokkal, trillákkal ékesített zene. Zenekari műveinek legfőbb formatípusa a concerto forma, legtöbbje 3 tételes. Hegedűversenyei közül a legtöbbet játszott az a-moll hegedűverseny, melyben elsősorban a lírai alaphangvétel érvényesül. Ő írta a zeneirodalom első zongoraversenyeit, természetesen akkor még csembalóra. 4 nagyzenekari szvitet komponált, ezek közül a h-moll szvit a legismertebb, és a legtöbbet előadott mű, különösen a 10. Badinerie tánctétel közkedvelt. Nevezetes zenekari műve a Brandenburgi versenyek (hat verseny), Bach pályájának legkiegyensúlyozottabb időszakában: 1717-1723 közötti kötheni működése idején keletkezett. Az első koncert a vonószenekart viszonylag nagy, két kürtöt, három oboát és fagottot tartalmazó fúvósrészleggel bővíti. Formai felépítése különleges: a "szabályos" gyors - lassú - gyors elrendezésű első három tételt mintegy negyedikként egy apró, igen szellemesen hangszerelt táncfüzér követi. Műfaját tekintve valamennyi versenymű concerto grosso, mindegyik darabot a lendületes, friss életöröm, a vidámság hatja át. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
A
barokk zene összefoglaló nagy mestere. Az operát kivéve, kora minden énekes
és hangszeres műfajában a legnagyobbat alkotta. Maga kiváló orgonajátékos,
páratlan fantáziával megáldott rögtönző művész. A "Bach"
szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta róla: "Nem pataknak, inkább
tengernek kellene hívni."
ÉLETRAJZA
szerint - 1685. március 21-én született Thüringiában, Eisenach városában.
Régi zenészcsaládból származott, apja Johann Ambrosius Bach városai zenész,
ősei között is sok volt a muzsikus, volt közöttük trombitás, orgonista,
hegedűs és csembalón játszó zenész és valamennyien jól énekeltek. Első zenei
oktatását édesapjától kapta, hegedülni tanította. Az iskolában a diákok
kórusában énekelt, részt vett a templomi zenés istentiszteleteken is. 9 éves
korában elvesztette édesanyját, és rövidesen édesapját is. Ekkor
testvérbátyja Johann Christoph veszi magához, aki Ohrdruff városában
templomi orgonista, kitűnő pedagógus, biztos kézzel irányítja öccse zenei
nevelését. Rövid idő alatt kitűnő orgona és csembalójátékossá képzi és
zeneszerzésre is tanítja. Iskolai tanulmányait a helybeli líceumban végzi,
majd 15 éves korában Lüneburgba tanul, a Mihály gimnázium ösztöndíjas
diákjaként. Itt alaposan tanulmányozhatta a 16–17. század zeneszerzőinek
műveit (Lassus, Monteverdi, Schütz). 1703-ban rövid ideig a weimári herceg
zenekarában hegedűs, majd ebben az évben elfoglalja orgonista állását
Arnstadt városában. Kezdetben megbecsülték, később egyre több kifogásolni
valót találtak működésében. Ezért 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista
állást, még ebben az évben meg is nősült: unokanővérét Maria Barbarát vette
feleségül. Két híres zenész fia született e házasságából - Wilhelm Friedman,
és Philipp Emmanuel Bach. Jelentős vokál kompozíciókat is írt. 23 éves,
amikor Weimarban munkát vállal, mint udvari orgonista, és a hercegi zenekar
koncertmestere. 9 évi itt-tartózkodás alatt neves orgonaművész lett,
kantátáinak nagy részét is weimari éveiben komponálta. A herceg azonban
mellőzi - az időközben megüresedett karmesteri állást nem ő kapta. Ezért
búcsút mond a weimari udvarnak, de előbb a szeszélyes herceg - mivel Bach az
engedélye és a megkérdezése nélkül fogadott el egy új szerződést -, 4 hetes
szobafogsággal sújtotta. Életének boldog korszaka ezután a kötheni herceg
szolgálatában eltöltött néhány év. Hangszeres darabjainak több mint
kétharmada és a brandenburgi őrgróf zenekara számára írt hat
Brandenburgi versenymű, A jól temperált zongora I. kötete
is ott készült. Lipót kötheni herceg nagyműveltségű ember, lelkes zenebarát.
Bach feladata volt az udvarban működő 18 tagú zenekar művészi irányítása. Ez
a herceg felismerte karmesterének egyedülálló tehetségét és az anyagi
megbecsülésen kívül szívélyes viszonyt alakított ki kettőjük között. Az
egyre szaporodó családban még keresztszülőséget is vállalt. Közben
vendégszereplésre hívták Lipcsébe, Halléba. Szeretett volna Händellel
találkozni, ez nem sikerült. 1720-ban volt a legfontosabb utazása Hamburgba,
az ottani Katalin templom orgonáján csaknem félórás fantáziát rögtönzött egy
korál dallamára. Ugyanebben az évben súlyos csapás érte: váratlanul meghalt
felesége, aki 7 gyermekkel ajándékozta meg. Árván maradt családjának anyára
volt szüksége, így másfél év múlva újra megnősült. Feleségül vette a hercegi
udvar szoprán hangú énekesnőjét, Anna Magdalena Wülckent. Házasságukból 13
gyermek született, bár a legtöbben csecsemőkorban meghaltak. Ebből a
házasságból muzsikussá lett fia - Johann Christian Bach. Második felesége
számára komponálta a
Kottás könyvecske
c. zongoramű-gyűjteményét, hogy feleségét zongoratudása fejlesztéséhez
könnyű és vonzó muzsikával ajándékozza meg. A zongoradarabok többsége olyan
dallamos, hogy az alsó szólam támaszkíséretével énekelve is előadható.
1722-ben Lipcsében meghalt a Tamás templom kántora - Bach megpályázta az
állást, a város vezetői elfogadták a pályázatát és 1723. május 31-én
beiktatták tisztségébe. A kántor feladata volt a város fő templomainak zenei
rendjét megszervezni, irányítani, valamint a Tamás-iskola fiúnövendékeinek
zenetanítását, a kórus nevelését is vállalni. Az ő feladata volt az ünnepi
kantáták megírása is. Ünnepi bemutatkozása alkalmára írta és vezényelte a
János passió
című művét. Bachnak nehezére esett karmesterből kántorrá lennie, de az állás
jövedelmező volt. Oda érkezésekor szomorú állapotot talált, az iskola
diákjai nehéz körülmények között éltek. Bach nagy lendülettel vetette magát
a munkába, sok szenvedélyes, éles hangú beadványt intézett feletteseihez,
legtöbbször hiába. A hivatalos gondok mellett nagy örömöt jelentett számára
a családi kör. Felesége és gyermekei jó muzsikusok voltak, valóságos
koncert-együttest alapítottak. 27 évig, haláláig élt és alkotott Lipcsében.
Itt keletkezett
A jól temperált zongora II. kötete,
igen sok kantátája közül a
Vadászkantáta, és élete
utolsó nagy alkotása,
A fúga művészete. Ennek
utolsó ütemeit már nem tudta leírni, de a záró fúgába nevének kezdőbetűit
komponálta bele (BACH). Utolsó éveit egyre fokozódó szembaja tette nehézzé.
Rövid idő alatt teljesen elveszítette látását, ezen már operáció sem tudott
segíteni. 1750. július 28-án halt meg.
