A
spanyol romantika legfontosabb alakja. Első zongorahangversenyét négyéves
korában adta, hatéves korában már a párizsi Konzervatórium hallgatója volt
(ahonnan kirúgták, mert focizott, és berúgott egy ablakot), majd a madridi
konzervatóriumban tanult tovább. Nyughatatlan gyerek és ifjú volt, nem bírt
sokáig egy helyen maradni. Az iskolákból rendre megszökött, Spanyolországban
utazgatva zongorahangversenyeket adott. Már fiatalon nem csak
csodagyerekként, hanem "fenegyerekként" is ismert lett, hiszen 7 éves
korában megszökött otthonról és egy tengerjáró fedélzetén potyautasként
elhajózott Dél-Amerikába, ahol folytatta a hajszás vándoréletet.
Argentínában, Brazíliában, Uruguayban, Kubában és az Egyesült Államokban
adott koncerteket. 1873-ben tért vissza Spanyolországba, akkor még csak 13
éves volt! Némileg lenyugodva Párizsban tanult egy keveset, majd 1874-ben
Lipcsében folytatta tanulmányait Jadassohn és Reinecke növendékeként. Később
Brüsszelben Gevaert volt a tanára. 1878-ban példaképe Liszt Ferenc,
elmondása szerint Liszt tanítványa lett Lipcsében. Az immár rendkívül
sikeres zongorista folytatta koncertkörútjait Európában és Amerikában, ahol
főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta
saját darabjait is. Ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy
zeneszerző lesz. 1883-ban megnősült, letelepedett és elnyerte a spanyol
udvari zongoraművész címet. Felipe Pedrell spanyol zeneszerző hatására egyre
inkább érdekelni kezdte a spanyolországi népzene. Az első nagyszabású ilyen
műve az 1886-ban komponált
Spanyol szvit
-, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. 1890-től
három évet töltött Londonban, majd 1894-ben Párizsban a Schola Cantorum
tanára (zongora-kurzus) lett. Megismerkedett több neves zenésszel, többek
között Debussyvel, aki szintén komoly hatást gyakorolt művészetére.
Ekkoriban írta
Spanyolországi dalok
című nevezetes zongoradarabját. 1900 után élete rosszabbra fordult. Vese
rendellenességben szenvedett, ami a végzete is lett. 1905 és 1909 között
készült az
Iberia szvit
négy sorozata, amely legmaradandóbb alkotása. Ekkor már komolyan
beteg volt, depressziós rohamában meg akarta semmisíteni a művet. Csak
Blanche Selva zongoraművésznő közbelépése mentette meg a sorozatot a
pusztulástól, aki folyamatosan mutatta be részenként a darabot. A francia
Pireneusokban, Cambo-les-Bains-ben hunyt el, hosszas betegség után. - A
spanyol zene lenyűgöző dallamvilággal csendül fel zongoradarabjaiban,
amelyek gyakran utánoznak gitáros effektusokat. Ennek köszönhető, hogy művei
gitárátiratban ismertebbek lettek világszerte, mint az eredeti
zongora-verzióban.
Ízelítő műveiből - videó: Spanyol Albumból -
opus 165 No 1 Prelúdium - Dániel Fülöp előadásában
A
spanyol romantika legfontosabb alakja. Első zongorahangversenyét négyéves
korában adta, hatéves korában már a párizsi Konzervatórium hallgatója volt
(ahonnan kirúgták, mert focizott, és berúgott egy ablakot), majd a madridi
konzervatóriumban tanult tovább. Nyughatatlan gyerek és ifjú volt, nem bírt
sokáig egy helyen maradni. Az iskolákból rendre megszökött, Spanyolországban
utazgatva zongorahangversenyeket adott. Már fiatalon nem csak
csodagyerekként, hanem "fenegyerekként" is ismert lett, hiszen 7 éves
korában megszökött otthonról és egy tengerjáró fedélzetén potyautasként
elhajózott Dél-Amerikába, ahol folytatta a hajszás vándoréletet.
Argentínában, Brazíliában, Uruguayban, Kubában és az Egyesült Államokban
adott koncerteket. 1873-ben tért vissza Spanyolországba, akkor még csak 13
éves volt! Némileg lenyugodva Párizsban tanult egy keveset, majd 1874-ben
Lipcsében folytatta tanulmányait Jadassohn és Reinecke növendékeként. Később
Brüsszelben Gevaert volt a tanára. 1878-ban példaképe Liszt Ferenc,
elmondása szerint Liszt tanítványa lett Lipcsében. Az immár rendkívül
sikeres zongorista folytatta koncertkörútjait Európában és Amerikában, ahol
főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta
saját darabjait is. Ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy
zeneszerző lesz. 1883-ban megnősült, letelepedett és elnyerte a spanyol
udvari zongoraművész címet. Felipe Pedrell spanyol zeneszerző hatására egyre
inkább érdekelni kezdte a spanyolországi népzene. Az első nagyszabású ilyen
műve az 1886-ban komponált
Spanyol szvit
-, amelynek nyolc tétele spanyol városokról és tartományokról szól. 1890-től
három évet töltött Londonban, majd 1894-ben Párizsban a Schola Cantorum
tanára (zongora-kurzus) lett. Megismerkedett több neves zenésszel, többek
között Debussyvel, aki szintén komoly hatást gyakorolt művészetére.
Ekkoriban írta
Spanyolországi dalok
című nevezetes zongoradarabját. 1900 után élete rosszabbra fordult. Vese
rendellenességben szenvedett, ami a végzete is lett. 1905 és 1909 között
készült az
Iberia szvit
négy sorozata, amely legmaradandóbb alkotása. Ekkor már komolyan
beteg volt, depressziós rohamában meg akarta semmisíteni a művet. Csak
Blanche Selva zongoraművésznő közbelépése mentette meg a sorozatot a
pusztulástól, aki folyamatosan mutatta be részenként a darabot. A francia
Pireneusokban, Cambo-les-Bains-ben hunyt el, hosszas betegség után. - A
spanyol zene lenyűgöző dallamvilággal csendül fel zongoradarabjaiban,
amelyek gyakran utánoznak gitáros effektusokat. Ennek köszönhető, hogy művei
gitárátiratban ismertebbek lettek világszerte, mint az eredeti
zongora-verzióban. 