francia
zeneszerző, trubadúr költő
(kb. 1237 - kb. 1287)
 Kevés
tényszerű adat van
életútjával
kapcsolatban. Biztosnak tűnik, hogy Arrasban született. Legtöbbször
Ádám a púpos
formában emlegetik. Ezt a ragadványnevet a családja vélhetőleg azért kapta,
hogy megkülönböztessék őket egyik púpos ősüktől a városban, ugyanis Adam nem
volt púpos. Apja köztiszteletben álló polgár, így 1263-tól Párizsban
tanulhatott, majd visszatért szülővárosába, és 1266-1269 közt költészettel
foglalkozott. Nagy valószínűséggel Párizsból való visszatérése után írta
(trubadúr) szellemi párviadalait. Ezután száműzték, mivel támogatta a
polgárok adóellenes mozgalmát. Távozása után Itália felé vette útját, ahol
II. Róbert, Artois grófjának szolgálatába állt. Róbert 1274-től beutazta
Itáliát nagybátyja Anjou Károly oldalán. 1283-ban Róbert ismét Itáliába
utazott, hogy segítse a nagybátyját a szicíliaiak elleni háborúban. Itt Adam
- Anjou Károly szolgálatába lépett. Ez idő tájt adták elő Nápolyban zenés
játékát (Robin et Marion), amit Károly és Róbert tiszteletére írt. Anjou
Károly 1285-ös halála után két ellentmondó tény bukkan fel Adam további
sorsával és halálával kapcsolatban. 1288-ban unokaöccse, Jehanes Mados
poszthumusz tiszteleg előtte, és említi Adam elutazását Arrasból és halálát.
Ugyanakkor egy angol forrás 1306-ból említést tesz egy "maistre Adam le
Boscu"-ról azok között a lantosok között, akik közreműködtek II. Edward
koronázásán 1307-ben. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy Adam mégsem halt
meg Nápolyban. Mind a név, mind a megszólítás jellegzetesen rá utalnak, de
az is lehet, hogy az említett trubadúr a család egy ifjabbik tagja (talán a
fia) volt. Ha viszont a zeneszerzőről magáról van szó, akkor csak 1306 után
hunyhatott el.
Zenéje és irodalmi munkássága
felölelte gyakorlatilag az összes késő 13. századi műfajt. Egyike azon kevés
középkori zeneszerzőknek, aki egyetlen hangszerrel kísért szólóéneket és
polifon zenét is írt. Szülővárosa polgári költészetének divata szerint főleg
a trubadúrok által kedvelt műfajokat művelte, e verseinél nevezetesebbek
zeneművei, egyszólamú dalai és háromszólamú rondói. Főműve három zenés
játék. A Jeu d'Adam
kivívta valamennyi életírójának elismerését. A szerelmi líra, az allegorikus
költészet és a társadalmi kritika páratlan összeolvadása, sajátos modern
jellegzetességet ad a munkának az önéletrajzi utalások nagy száma, sőt Adam
maga is megjelenik a műben. A
Jeu de la feuillée
(kb. 1262) - szatirikus, szinte burleszk jelenetek sora, amelyekben önmagán
és polgártársain tréfálkozik.
Le jeu de Robin et Marion
címmel az első francia daljátékot Itáliában írta az udvar számára. Bár
mindhárom színpadi munkájában van zene, de csak ebben van formatív és az
egész művet átszövő szerepe - a szöveg apropóján csokorba kötött népszerű
dalok (sanzonok), rondók, és motetták egyvelege. Néhány kutató ebben a
művében látja a francia komikus opera egyik első megnyilvánulását. Zenéinek
nagy része szólósanzon, ami egy kihalófélben lévő tradíció utolsó mesterévé
teszi. De egyike azon kevés 13. századi zeneszerzőnek, aki szóló sanzonokat
és motettákat is írt. A rondó zenei stílusa alapvetően konzervatív, de az
ötlet, hogy a motetta polifonikus szerkezetébe oltsa ezt, úttörő tett volt
és jövőbe mutató. Színpadi munkáiban mutatkozott meg igazán, hogy Adam
mennyre meghaladta a korát. A "Robin et Marion" és a
"Jeu d'Adam" is mérföldkőnek tekinthető de egyik sem
gyakorolt direkt hatást az elkövetkezendő nemzedékekre. Az a tény, hogy
kreatív energiájának nagy részét olyan műfajba ölte, mely leáldozóban volt,
illetve, hogy a zenés világi dráma létrehozásának nyűgét vette vállára
zeneszerzői és írói nagyságának megítélését megnehezítette. Ma a
zenekritikusok osztják az irodalom kritikusok véleményét - miszerint Adam
sokoldalú és termékeny alkotó volt és minden 13. századi világi műfajban
alkotott remekműveket.
Ízelítő műveiből - MIDI:
 Or
est Bayard en la pature, Hure!
|
