ROMANTIKA

A klasszicizmust felváltó irányzat a romantika 1820-tól a 19. század végéig tartott. Elnevezése a francia roman = regény szóból ered, de a középkorban így nevezték az anyanyelven írt elbeszélő műveket is. A stílus az irodalomból fejlődött ki. Általános jellemzői: érzelem dús, regényes, meseszerű, álmodozó, a hősi múltat idéző, szélsőséges, a népi hagyományok felé forduló. Reformok, forradalmak, társadalmi átalakulások, nemzeti függetlenségre törekvések korszaka. A stílusirányzat központja Franciaországban volt. A 19. században a világ minden tájáról Párizsba sereglettek a művészek, ahol a lázas munkatempóval együtt járó kavargó viták megérlelték az új stílust. Párizst a művészetek fővárosává tették. A zenei romantika (1835-1910) az irodalmi és a képzőművészeti után 15 évvel később indul, időben azonban túléli és jelentőségében is túlszárnyalja azokat. A zenei romantika élete átfogja az egész 19. századot, sőt még a századforduló után is jelentős szerepet tölt be. Ezért is nevezik a 19. századot a zene századának. A kor zenei életében néhány új vonás lesz jellemző. Megváltozik a művész helyzete a világban: már nem köti az egyház, az udvar rezidenciája, szabad polgár, szabad művész lesz. Ez a szabadság azonban létbizonytalanságot, kiszolgáltatottságot jelent. A legtöbb romantikus művész megélhetési gondokkal küzd. A változások eredményezik, hogy a zenével foglalkozó művészek előadóművészek és alkotóművészek is legyenek egyidejűleg. Az új generáció jellemző vonása a sokoldalú műveltség (pl.: Liszt Ferenc előadóművész, zeneszerző és pedagógus is). Tehát az egyházi, udvari, hivatali kötöttségektől mentes, szabad művész korlátlanul tekinthet szét a világban, és a szélesebb értelemben vett kulturális élet aktív részese lesz. Talán az irodalom - az új, romantikus költészet és regényírás - hatja át legerősebben a szellemi életet, és az Európa-szerte divatos irodalmi-művészeti körök kedvelt vendége a muzsikus is. A leghíresebb művészek Párizsban gyűlnek össze: A kor zenei vezéregyéniségei (Chopin, Berlioz, Liszt) mellett a költő Heine, Victor Hugó, a festő Delacroix a szalonok állandó vendége. A hangszeres virtuóz a század ünnepelt figurája: Liszt, Paganini, Chopin művészete egész Európát lázba hozza. A romantika egyik fontos programja lesz - a régi mesterek műveinek feltámasztása, ápolása. 1829-ben Berlinben Mendelssohn bemutatja Bach 100 éve elfelejtett művét, a Máté passiót, és ezzel kezdetét veszi a korszak egyik értékes mozgalma, a Bach reneszánsz.


Liszt Ferenc  - A sevillai borbély részlet - Traviate díszlet

Ebben az időben bontakozott ki új műfaji kategóriaként a DALMŰVÉSZET. A dal egy irodalmi értékű vers megzenésítése, amelyben az énekszólam és a zongorakíséret zeneileg egyenrangú. A dal a költészet és a zene legteljesebb egymásra találása. Ebben a műfajban jutott leginkább kifejezésre a kor "én" hangja. A műfaj első és legnagyobb mestere Franz Schubert, folytatói: Schumann, Mendelssohn, Brahms. A megzenésített versek nagyrészt a korabeli költők munkái: Goethe, Schiller, Heine. A dalciklus összefüggő versek sorozatára írt, több dalból álló kompozíció. Jellegzetesen romantikus, hangszeres zene a HANGSZERES KARAKTERDARAB. Elsősorban zongorára írt, rövidebb darabok összefoglaló neve. Általában egy-egy hangulatot, lelkiállapotot rögzít. A művek egy része bizonyos tánctípusokat követ (keringő, polonéz, mazurka), másik része a szerző által megjelölt címet viseli: etűd, nocturne = lírai hangulatú jellemdarabok, impromtu = rögtönzés, pillanatnyi hangulatot rögzít. A hangszeres karakterdarab legnagyobb mestere Frederyk Chopin, de kortársai közül is sokan kedvelték e hangulatos műfajt. A SZIMFONIKUS KÖLTEMÉNY tartalmilag programzene, formailag pedig általában egybekomponált mű, szemben a klasszikus szimfónia több tételes rendjével. Egyik lényeges elem a romantikában az ún. programzenei hajlam. A zeneszerző a zene eszközeit a zenén kívüli élmények tartalmával kapcsolja össze. Ezek lehetnek: irodalmi, képzőművészeti inspirációk, de a természet jelenségei is, pl.: vihar, vízcsobogás, különféle állathangok. Az alkotó művész figyelmét a zene belső lényege helyett a program tartalma köti le, s arra törekszik, hogy e tartalmat a legkülönfélébb hanghatásokkal maradéktalanul ki is fejezze. E forradalmian új műfaj megteremtője: Liszt Ferenc, aki elsősorban irodalmi ihletésű szimfonikus költeményeket írt (pl.: Les Preludes). A század második felében a szimfonikus költemény földrajzi vonatkozású tájfestő típusa kerül előtérbe. A 18. sz. második felétől az OPERA műfajának hatalmas sikerei kezdik háttérbe szorítani a hangszeres műfajokat, a 19. században pedig szinte egyeduralkodó a zene területén. Az opera nagyzenekarának mérete jelentősen megváltozik a romantika
idején. Kibővül újabb hangszerekkel, új hangszerelési effektusokkal gazdagítják a zenekari hangzást. Az eddig alkalmazott hangszerekből több szerepel egy-egy szólamban, különösen a fúvós és ütős csoportok szólamát növelik, új ütőhangszerek alkalmazására is sor kerül. A zenekarkezelés és hangszerelés 19. századi megújítói Berlioz, Wagner és Richard Strauss. A többféle stílust, irányzatot képviselő 19. századi operát 3 nagy területre oszthatjuk: az olasz és német vonalra, valamint a század második felében kibontakozó nemzeti operák csoportjára. 1/
Verdi az operairodalom egyik legnagyobb zeneszerzője művészetével megteremtette az OLASZ ROMANTIKUS NAGYOPERÁT. Ezek áradó dallamossága, szenvedélyessége, a kórusok drámai hangja, a hatalmas tömegjelenetek, a mély jellemábrázolások, cselekmény és zene tökéletes összhangja utolérhetetlenné teszik alkotásait. Neves szerzők még: Rossini, Bellini és Donizetti. 2/A ROMANTIKUS NÉMET OPERA megalapítója Mozart (Varázsfuvola). Kezdeményezéseinek folytatója Carl Maria von Weber, akinek legismertebb operája "A bűvös vadász" német szövegre íródott. E szövegválasztással akart német operát írni, szellemében, hangvételében, dallamvilágában felhasználni mindazt a kapcsolatot, mely a népzenéhez és a népies zenéléshez köti. Weber mögött mindig ott érezni a Rajna leheletét és a türingiai erdők fenyőillatát, az éneklő német parasztokat, azt a jó, erőteljes háromnegyedes ritmust, amire a falusi nép táncol. Nem elmélyedő lírikus alkat, hanem a színpadszerű hatások igazi mestere.


Szentirmay Elemér - Erkel Ferenc és Himnusz kotta (duplakeretes kottára kattintva nagy kép)

3/A zene sajátos eszközeivel sürgette a nemzeti függetlenségi törekvéseket is. Magyarországon például Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai irodalmi alkotásokkal, Székely Bertalan, Madarász, Munkácsy nemzeti témájú festményekkel, Liszt, Erkel a verbunkos tánczenére épülő magyaros műzenével segítették a NEMZETI ROMANTIKA kibontakozását. A 19. századi magyar zenét, annak minden műfaját a verbunkos zenéből fogant nemzeti stílus határozza meg. A század magyar műzenéjét két műfaj jellemezte: a népies műdal és a nemzeti opera. 1/A 19. sz. jellegzetes magyar költészete, ami azért született, hogy megteremtse nemzeti kultúránkat, városainkból kiszorítsa a német dalokat, a német szellemet. Felemás értéke abból adódik, hogy sem a népdal, sem az európai rangú műdal kategóriájába nem sorolható, mert szerzői zeneileg képzetlen műkedvelő komponisták. A NÉPIES MŰDAL, más néven MAGYAR NÓTA így - bár a maga idejében Európa szerte tévesen ezt tekintették magyar népzenének — a mulató úri társaságok zenéje maradt. Szerzői között voltak tehetséges, ösztönös muzsikusok is. Pl.: Egressy Béni sikeresen zenésítette meg Vörösmarty verseit, többek között a Szózatot. Szentirmay Elemér dalai a kor legnépszerűbb szerzeményei voltak. 2/A független magyar nemzeti zenekultúra megteremtéséért folytatott harc a reformkor eszmei törekvéseinek egyike. Cél a független nemzeti kultúra és az állandó magyar színtársulat létrejötte. A NEMZETI OPERA megteremtése Erkel Ferenc nevéhez fűződik, aki stílussá formálta a verbunkos zenét, így alkotta meg énekes és hangszeres műveit. Operáiban az olasz műfaj megtelik magyar tartalommal, és magyar verbunkos zenei elemekkel. Az 1848-as szabadságharc előtt és után a magyar történelem tragikus eseményeinek idézésével ez a zene nagy művészi hatással táplálta a nemzeti öntudatot a Habsburg hatalommal szemben.


Wágner - kozák tánc sziluett - Mascagni

A 19. sz. zenéjét a korábbi, egységesebb stílusokkal szemben (barokk, klasszikus) a sokféleség, sokszínűség jellemezte. A század végére a romantikus vonások fokozódnak, a zene egyre erősebb hatásokra törekszik, olykor szentimentalizmushoz vezet. Eljutnak a hangnemek teljes egybeolvasztásának, ezzel a dúr-moll rendszer megszüntetésének küszöbéig. A romantika késői korszakának három jelentős irányzata alakult ki: a wágnerizmus, a nemzeti zenekultúra kialakulására való törekvés, valamint a verizmus. 1/WAGNERIZMUS - Richard Wagner újító törekvései, zenekarkezelése döntően befolyásolja az új generációt. Követői óriási méretűre növelt zenekart használnak, a hangzás és a kontrasztok érdekében sokkhatásokkal élnek, a zenéjükre általában a meghökkentés, a túlzások jellemzőek. Richard Strauss - német komponista, zenekarának kezelésében a hatáskeresés vezérli, virtuozitásban Wagnert is túlszárnyalja. Wagner "flitter" technikája - a vonóskar virtuóz flitter-szerű csillogása - zenekarában szinte állandóan jelen van, elsősorban a fafúvókon érvényesül. Gustav Mahler - osztrák zeneszerző, a századforduló időszakának egyik legproblematikusabb egyénisége. Művészetének ellentmondása: lírikus alkat, ugyanakkor rendkívül felduzzasztott, un. "mamut" formákban tudja kifejezni magát, postakürttel, harangokkal, ütőkkel bővített nagyzenekara új színt hozott a zenébe. Max Reger a harmadik jelentős képviselője az utóromantikának. 2/NEMZETI KULTÚRA KIALAKULÁSÁRA VALÓ TÖREKVÉS - a stílusirányzat főleg olyan országokban alakult ki, ahol az idegen elnyomás illetve a fejletlen társadalmi körülmények miatt eddig nem jött létre megfelelő nemzeti zenekultúra. A zenében előtérbe kerülnek a nemzeti vonások, tánc és ritmus. Nemzeti jellegű táncmuzsika a cseheknél a polka; a lengyeleknél a mazurka; a német keringő vagy az orosz kozáktánc. Edward Grieg - a norvégek mindmáig legnagyobb zeneszerzője, lírikus alkat. Legismertebb műve Ibsen, Peer Gynt-jéhez írt kísérőzenéje. Rimszkij Korszakov - orosz zeneszerző, az ötök csoportjának - Muszorgszkij mellett - legnagyobb hatású egyénisége. A csoport tagjai között zeneileg ő a legműveltebb, a legképzettebb komponista, ezért hangszerelte általában ő a pályatársai műveit. Bedřick Smetana - cseh zeneszerző, nevéhez fűződik Csehországban a romantikus nemzeti zenekultúra alapjainak lerakása. Operái, szimfóniái, kamaraművei jelentősek. Szépen áradó dallamos muzsikája minden bizonnyal az egyik legszebb példája a zenével kifejezhető hazaszeretetnek. A cseh hazán átfolyó Moldva a hazai táj szépségét dicséri, és a hősi múltra emlékeztet. Leos Janacek - szintén cseh zeneszerző, nála sem a népdal-idézetekkel fejeződik ki a nemzeti jelleg, hanem a nép valóságos élete iránti érdeklődésében nyilvánul meg, ezt bizonyítja műveinek témaválasztása is. Antonin Dvorak - a cseh zene ismert képviselője. Művészetének nemzeti jellege nála is a témaválasztásban nyilvánul meg. Zenéjére a romantikus szerzők közül Brahms volt a legnagyobb hatással. Operákat, szimfóniákat és egyéb zenekari kompozíciókat, kamarazenét, dalokat írt. 3/VERIZMUS (realizmus, valószerűség) - egy opera irányzat, mely a kor realista irodalmának volt a zenei megfelelője. A zenében lényegében nem hozott újat, de az operák témáját illetően nagymértékű változás fedezhető fel. Olaszországban született meg, a nagy operai hagyományok megnyilvánulásaként. A stílus jellemzője a mindennapi témák nyílt, olykor nyersen realisztikus ábrázolása. A polgárságnak egy új, alulról jövő rétege nőtt föl, aki a színpadtól a maga világának ábrázolását, a köznapi igazságok drámáját várta. Az új irányzat ezt az igényt szolgálta ki. A mozgalom legsikeresebb zenés színpadi remekművei - Pietro Mascagni: "Parasztbecsület" és Ruggiero Leoncavallo: "Bajazzók" című egyfelvonásos operái. Mindkettő tárgya a szenvedélyes szerelem, mely féltékenységben nyilvánul meg és véres bosszúba torkollik. Közös vonásuk az is, hogy az emberi sorsot - kiszakítva az élet teljességéből - végzetszerű, tragikus mivoltában, hőseiket olykor abnormális szenvedélyektől eltorzultan mutatják be.