ZENEKAR - NÉPZENÉK

A NÉPZENE-EGYÜTTESEK valódi népzenét játszanak (nem szabad összetéveszteni a népi zenekarral, ami egészen mást jelent) és igyekeznek lehetőségeikhez mérten hitelesen tolmácsolni. Erre több esélyük van, azoknak az együtteseknek, amelyek egyben gyűjtőmunkát is végeznek, miközben az előadási módot és az eredeti hangszereket is megismerik. 


Csík Zenekar - Muzsikás együttes

A MAGYAR NÉPZENE a magyar kultúrkörből származó népzene. A magyar népzenekutatás egy-egy népdal följegyzésével már évszázadokkal ezelőtt elindult, de ezek jelentéktelen egyedi esetek voltak csupán. A szervezett népzenegyűjtés 1896-ban indult Vikár Béla kezdeményezésére, aki a módszertani alapokat lefektette. Az ő nyomdokain haladt tovább Lajtha László, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nekik köszönhetően a magyar népzenekutatás a kezdetektől a világ legmagasabb színvonalán állt, és ez a kezdeti magas színvonala mind a mai napig megőrződött. ELŐADÁSMÓDJA szerint 3 csoportba osztható a magyar népzene: 1/Csak énekelt dallamok; 2/Énekelt és hangszeren is előadott dallamok; 3/ Csak hangszeren játszott dallamok. HANGSZER EGYÜTTES szerint megkülönböztethető - Alkalmi együttesek azok, amelyeknek nincs hagyományosan meghatározott fölállása, létszáma. Pl.: citera együttesek. Az állandó együttesek tagjai félhivatásos vagy hivatásos zenészek. A hangszer összeállítás, létszám, és játékstílus nagyobb területi és hagyománybeli egységet mutat: 1/Hagyományos, de ma már nem jellemző fölállások: klarinét-dob, hegedű-duda stb.; 2/Egynemű hangszer együttesek: vonós zenekar (hegedű-, brácsa-bőgő), rezesbandák, tamburazenekarok; 3/ Vegyes felállású bandák: vonós-cimbalom, vonós-pengetős, fúvós-, pengetős-dob stb. Előadók szerint cigánybandákat ill. parasztbandákat különböztetünk meg. A cigánybandák - Hivatásos zenészekből állnak, megrendelésre, a megrendelő igényei szerint zenélnek. Emiatt a divatváltozásokat gyorsan követik, kevésbé hagyományőrzők. A különböző etnikai csoportok igényeit egyaránt kiszolgálják. A hangszer összeállítás a helyi igényekhez igazodik. A parasztbandák nem hivatásos zenészek, emiatt nem követik olyan gyorsan a divatot, hagyományosabban, népiesebben játszanak. Műkedvelők lévén a képzettebb, technikásabb cigánybandákat utánozzák. Magyar Népzenekarok többek között: kecskeméti Csík Zenekar - népzenei együttes, 1988 óta a magyarországi népzenei élet egyik meghatározó szereplője; Muzsikás együttes - otthonosan mozognak mind a népzenei és világzenei fesztiválokon, mind komolyzenei, alternatív zenei, jazz, kelta zenét kedvelő, vagy zsidó zenei rendezvényeken. 


Kávéházi cigányzenekar gazdabálon, 1920-30 és ma

A KÁVÉHÁZI CIGÁNYZENE - a magyar cigányok által játszott, elsősorban szórakoztató célzatú magyar népies műzene (magyar nóta). A köztudat sokáig hol a magyar, hol a cigány autentikus népzenével azonosította – helytelenül. A cigányzenét a cigány népcsoportok közül – egészen máig kizárólag a magyar cigányok-, elsősorban a városiak művelték. A falusi magyar cigányok között is alakultak falusi bandák, de ők a helyi igényekhez alkalmazkodva magyar (esetenként román, szerb, cigány, sváb) autentikus népzenét játszottak. A romák nem sokkal magyarországi megjelenésük után már a legrangosabb udvarokban muzsikálnak. A cigányzenészek a további századokban is fontos szerepet töltöttek be az arisztokrácia valamint az alacsonyabb nemesség köreiben. A Rákóczi-szabadságharcban a kuruc táborokban nem egy cigányzenekart találni, akik zenéjükkel lelkesítették a csapatokat. Szerepet játszottak az egymástól elszakított csapattestek hadi kommunikációjában, és az ellenséges csapatok kifigyelésében egyaránt. A cigányzene kialakulásának kezdete a 18. század közepére tehető. Az első ismert cigányzenekar Czinka Pannáé volt - 2 hegedűsből, bőgősből és cimbalmosból áll. Ma is ez a cigányzenekarok minimálisan kötelező felállása. A 18-19. század fordulóján a népzenében és néptáncban a régi stílust fokozatosan felváltja az új, nemzeti érzésen alapuló stílus; amiben jelentős szerepük volt a cigány muzsikusoknak, különösen a kuruc költészet ébren tartásában és átörökítésében. A korabeli európai szalonzene ugyancsak hatott a cigányzene divatos műfajainak kialakulására. A szalonzenék merev hangzásával szemben a cigányzene-magyar nóta erősen improvizatív előadásmódja az autentikus roma instrumentális és vokális zene öröksége. A cigányzene műfajai - 1/Nóta vagy hallgató - asztali nóta, kesergő. Lassú dallamú előadású dalok, a népzene keserveseivel rokon műfaj (Eltörött a hegedűm - Dankó Pista); 2/Verbunkos régiesen toborzó. Lassú, de feszes ritmusú, páros ütemű, eredetileg szóló vagy csoportos férfitáncot kísérő zene. Sokszor nincs szövegük, a verbunkos néptánc zenekíséretével rokon; 3/Csárdás - kötött ritmusú, általában 4/4-es, de mindenképpen páros ütemű dalok. Szinte mindig van énekelhető szövegük; 4/A felsoroltakon kívül a zenekarok mint zeneszolgáltatók minden igényt igyekeztek kielégíteni. Így a repertoárba hamarosan beépültek romantikus zeneszerzők (Liszt Ferenc, Brahms és mások) művei, akkori divatos indulók, keringők, polkák és más polgári táncok. Ugyancsak megjelentek népszerű operett dalok, későbbiekben divatos filmzenék. A cigányzenekar alapja a vonós kamarazenekar, melyet egy vagy több hegedű, egy vagy több brácsa, cselló és nagybőgő alkot. Kisebb létszám esetén is legalább 3 vonósból és 1 cimbalmosból áll a zenekar, ahol kiemelkedő szerepe a prímásnak van. Ő a szólóhegedűs, aki játékával irányítja is a zenekart. Emellett egyfajta együttesvezetői-menedzseri feladatkört is ellát. A cimbalom elengedhetetlen része a zenekarnak. A klarinét a tárogató vagy töröksíp szerepét vette át. A töröksíp a Közel-Kelettől a Balkánig a cigány zenészek jellegzetes hangszere. Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császáriak elkobozták és elégették a cigányság tárogatóit, mert a "kuruc szellemiség" életben tartása miatt veszélyes eszköznek tartották, így a klarinét vált a töröksíp utódává. A polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak a cigányzenekarok. Az 1848–49-es szabadságharcban a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a hagyományos viselet: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él. Mint ahogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Rákóczi-nóta és a kuruc dalok, úgy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Kossuth nóta és a 1848-as honvéd-dalok aktív terjesztői voltak a cigányzenekarok. A kiegyezéssel járó politikai konszolidáció hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak. Az 1952-ben tehetséges roma gyerekekből alapított Rajkó Zenekar napjainkig a magyar cigányzene világszerte ismert és elismert színpadi megjelenítője, ezt követte a 100 Tagú Cigányzenekar megalakítása, mely a hagyományos kamara-műfajt szimfonikus zenekari méretben kelti életre.


gagaku zenekar fotó és videó (lent)

NÉPEK ZENE-EGYÜTTESEI



GAGAKU - szó szerinti jelentése elegáns zene. A japán zenére tipikusan jellemző klasszikus forma, amelyet a 8. század óta töretlen hagyományként művelnek a császári udvarban a hozzá tartozó, BUGAKUNAK nevezett és szigorúan szabályozott táncokkal együtt. Kínából származik, amely akkoriban Ázsia kulturális központja volt. Kínában a Tang-dinasztiával együtt eltűnt, ám Japánban a császári család
tagjai, a nemesek és más felsőbb néprétegek a mai napig ápolják. Legnépszerűbb a Heian-időszakban, vagyis a 9-12. században volt, amikor a szentélyek és templomok ünnepségein is megszólalhatott. A japán zene eredendő ösztönzését a 3. században a kínai zenétől nyerte, később koreai, mandzsu és hindu zene hatott rá. A gagaku repertoárjában sintóista ceremóniák táncai (kagura), tiszta hangszeres művek (kangengaku) és kórusban énekelt egykori népi dalok tartoznak (szaibara). A gagaku "bal oldali" és "jobb oldali" zenére oszlik a hangszercsoportok elhelyezkedése szerint. A gagaku zenekarában a fő dallamot a RJÚTEKINEK nevezett harántfuvolák és HICSIRIKINEK nevezett rövid, hengeres oboák játsszák, a SÓNAK nevezett 17 bambuszsípból álló szájorgona különféle sűrű, az európai fülnek disszonáns harmóniaszerű alakzatokkal teremt hangzó hátteret. Mivel a japán zene nem ismeri a valódi többszólamúságot, húros hangszerek, a lantszerű BIVA és a citeraszerű KOTO igen egyszerű kíséretet biztosítanak. A ritmikai alapot különféle ütőhangszerek (a SOKÓNAK nevezett gongok és a CURI-DAJKÓNAK nevezett dobok, továbbá kettő, DADAIKÓNAK nevezett óriás méretű dob) biztosítják. A hagyományos, merev NO -  "tehetség bemutató" játékok, buddhista témán alapuló köznapi jeleneteket ábrázoló drámák. Kísérői a szóló-, és kórusének. A parasztzenét INAKABUSHIK, a szórakoztató zenét a GÉSÁK szolgáltatták. Buddhista befolyásra a 13. században az udvari zene mellett a népi zene is fejlődésnek indult. A japán zene alapjában véve egyszólamú, de mivel a hangszereket együttesen is használják, sajátos primitív többszólamú előadásmód (heterofónia) támad. A japán zene korlátozott számú alapdallamra épül, amit az előadók szabadon variálnak. Hangjegyírásuk az alapdallamot rögzíti: a dallamlépések magasságát számmal, a ritmust betűvel.


gamelán zenekar szobor, 1905 és pavilonban, Jáva

GAMELÁN - Indonéziában őshonos idiofon hangszerekből álló zenei együttes. Hangolásuk, hangzásuk az európaitól eltérő, idegen. Számos hangszer kap benne szerepet, úgymint xilofon, metallofon, dobok, gongok, bambuszfuvola és húros hangszerek; időnként énekhang is. A fogalom inkább takarja a hangszerek összességét, mint az azokon játszó zenészeket. A hozzá tartozó hangszerek összessége elkülönült egységet alkot, egymáshoz tartozónak készítik és hangolják őket. A különböző gamelánokból származó hangszerek általában nem helyettesíthetők egymással. Maga a gamelán szó a a jávai gamelből ered, melynek jelentése: kalapács, ütés, ütni. A gamelán, mint ősi művészeti forma, már a hindu-buddhista kultúra megjelenése előtt létezett. A hangszerek a mai formáikat a Madzsapahit Birodalom fennállásának idején nyerték el. Ellentétben az egyéb művészeti ágakban tapasztalható erős indiai befolyással, a zene egyetlen indiai hatásnak tulajdonítható eleme a jávai énekstílusban lelhető fel. A jávai mitológia szerint a gamelánt Sang Hyang Guru teremtette meg a Saga-korszak 167. évében (kb. Kr.u. 230). Ez az istenség egész Jáva felett uralkodott, és székhelye a Maendra-hegységben található Medangkamulan (ma Mount Lawu) palotájában volt. Szüksége volt egy eszközre, melynek segítségével jelt adhat a többi istenségnek, hogy gyülekezzenek össze -, megalkotta a gongot. A bonyolultabb üzenetek elküldéséhez két másik gongot is alkotott, ez volt az első, eredeti gamelán együttes. Jáva szigetének palotáiban jöttek létre az első gamelán együttesek, mint például a Muggang és a Kodokngorek, melyek a 12. század óta léteznek. Ezek az ún. "hangos stílus" alapjait teremtették meg. A kemanak hagyományból egy lágyabb, finomabb stílus fejlődött ki, mely a jávai költészettel (ének formájában adták elő) is összefügg. A 17. században a hangos és a finomabb stílus elemei összekeveredtek, és Bali, Jáva és Szunda mai, modern gamelán zenéje ebből a keveredésből alakult ki. A gamelán együtteseket a használt hangszerek, az esetlegesen megjelenő énekhang, a hangszerek hangolása, a repertoár, a stílus és a kulturális összefüggések alapján különíthetjük el. Nincs két egyforma együttes, és azoknak, amelyek rangos, köztiszteletben álló udvaroknál jöttek létre, saját stílusuk van. Az egymáshoz közel lévő együttesek stílusa hasonló lehet, melyből regionális stílus alakul ki. A különböző formák általában földrajzilag is elkülönülnek, jellemző jegyeik attól függően alakulnak ki, hogy a balinéz, jávai vagy szundanéz lakosság milyen stílust kedvel. Számos változata létezik nyugaton is. Indonéziában a gamelán gyakran a táncos wayang bábelőadásokat, ill. különféle rituálékat, ceremóniákat kísér. Az együttes zenészeitől nem idegen sem a tánc, sem a költészet, és a táncosok is tudnak játszani a hangszereken. A wayangban a bábosnak igen jól kell ismernie a gamelánt, mert ő irányítja magát a zenét is. A gamelánt előadhatják önmagában vagy rádióközvetítés számára, de a nyugati felfogásban koncerthez hasonló rendezvények tartása nem jellemző. Különféle rituálékban betöltött szerepe annyira alapvető, hogy egy jávai mondás szerint a szertartás "nem hivatalos, amíg a gong meg nem szólal". Az előadások némelyike a királyi méltósághoz kapcsolható. Bali szigetén a gamelán szinte minden vallásos rituálénak részét képezi. A szertartások kezdetéhez és végéhez külön darabok kapcsolódnak. Egyes daraboknak mágikus erőt is tulajdonítanak, mely képes távol tartani a gonosz lelkeket. Indonéziában gyakran hallható a rádióban is. A közép-jávai uralkodói udvarokban a gamelánt gyakran a pendopóban játsszák; ez egy kettős tetővel ellátott nyitott pavilon oldalfalak nélkül, kemény, márványból vagy cserépből készült padlózattal. A kettős tető és a kemény padló kiváló akusztikát biztosít. A SEKAHÁT (gamelán zenekart) egy instruktor vezeti, akinek fő feladata az új dalok írása és megtanítása. A gyakorlás alatt a zenészek saját maguk is átértelmezik a dalokat, ill. improvizálnak hozzájuk, így a dalok írása végső soron az egész csoport közös munkája. A balinéz gamelán együttesek zenéiket azáltal újítják meg, hogy régebbi darabok egyes részeit keverik össze az újabb variációikkal. Zenéjük folyamatosan és állandóan változik, mert hitük szerint a zenének növekednie és fejlődnie kell; ez alól kivételt csak a legszentebb dalaik képeznek, azokat nem változtatják meg. Egyetlen új darab írása akár hónapokig is eltarthat, míg elnyeri végleges formáját. A nők és a férfiak általában külön csoportokban játszanak, a pesindhent kivéve: a női énekes férfi zenészekkel énekel együtt. Nyugaton a gamelánt gyakran koncertként adják elő, de tánc és bábelőadás is társulhat hozzá. A hangszerek hangolása és a gamelán zenekar felépítése meglehetősen bonyolult. A zene szájhagyomány útján terjedt egészen a 19. századig; a nyugati zenében alkalmazott kottaíráshoz hasonlatos formája nem létezett. Népzene történeti munkákban e zenét gyakran jegyzik le ma nyugati módon, időnként szokatlan kulcsokat alkalmazva.


Mahalia Jackson, a spirituálé királynője - eredeti Schrammel kvartett, 1890

SPIRITUÁLÉ - észak-amerikai néger rabszolgák babonás, vallásos képzeletvilágú énekeiből a 18. századtól fejlődött ki. Zeneileg két főtípusa van: a) az európai zsoltárdallamok sajátosan elváltoztatott formája, rögtönzött dallamdíszítésekkel, egy- vagy több szólamban, kísérettel vagy anélkül; b) eredeti néger folklór, sok pentaton fordulattal, induló vagy táncszerű ritmussal, harmóniában pedig az európai tonális zene szerkesztési módját utánozva. Az észak-amerikai brit gyarmatokon a rabszolgaság a 17. században terjedt el, és egészen a 19. századig fennmaradt. Tehát a spirituálé sajátosan Afroamerikai színezetű, és a vallásos tartalom mellett gyakran megjelenik bennük a rabszolgasors nehézségére való utalás is. A néger főiskolák gyűjtése révén és közvetítésével kórusos-szólisztikus előadási modorban, gyakran vokál kvartettek műsorával bekerült a hangversenyek pódiumára is. Innen terjedt el világszerte, hazánkban is gyakran fedezik fel újból és újból a kis énekegyüttesek, a vokál kvartettek a spirituálé gazdag irodalmát. A spirituálék vallásos eredetű népdalok (Afróamerikai népzene). A templomi szertartások után a hívek együtt maradtak és közösen énekeltek. Éneküket tapssal, lábdobbantással kísérték. Erősen hatott erre a népzenére a protestáns korál, megszületett a megharmonizált, többszólamú spirituálé. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem találni olyat, amelyik gyűlöletet, rosszindulatot, bosszúvágyat fejezne ki embertársai iránt. Sok dal szól azonban a megaláztatásról és lealacsonyításról amit az embertelen bánásmód miatt elszenvedtek. SRAMLI - eredetileg tipikus bécsi szórakoztató, népies zene a Schrammel-testvérekről (Johann és Josep Schrammel) kapta a nevét. 1878-ban alapítottak egy kis együttest egy gitárossal, Anton Strohmayerrel Bécsben, hozzájuk csatlakozott egy Georg Dänzer nevű klarinétos, így jött létre az "ős-zenekar", ami "Specialitäten Quartett Gebrüder Schrammel" néven nevezte magát. Palotákban, bálokon játszottak a bécsi arisztokráciának, valóságos sramli-eufória tört ki, ami Johann Strauss-szal és Johannes Brahmsszal zárult. A repertoár népszerű keringőkből (valcer), indulókból (mars), polkákból és népies dalokból áll. Tipikus hangszerei kezdetben hegedű, gitár, klarinét, harmonika és szólóének. Ma vannak kizárólag fúvós hangszerekkel zenélő együttesek is. Jellemző rá a Jódlizás - főként az ausztriai Tirol és Svájc népies, szöveg nélküli éneklésmódja. Az énekhang időnként csuklásszerűen a magas fejhangokkal váltakozik, hangok képzésekor a fej rezonál. A technikát segíti a nyitott ill. zárt magánhangzók kiejtése, a tág hangközök magas és mély hangjain.


ukrán klezmer együttes, 1912 - Budapesti Klezmer Band ma

KLEZMER - kelet-európai jiddis hangszeres tánczene. A klezmer szó egy régi héber hangszeres zenészt jelentő kifejezésből ered, és főként a kelet-európai zsidó kultúra népzenei együtteseire vonatkozik. A kelet-európai zsidók körében egyes ünnepek alkalmával, valamint a lengyel, orosz és moldvai urak több napos lakodalmain szívesen meghívott, népszerű együttesek voltak ezek a zenekarok. Mindenféle – zsidó és nem zsidó eredetű – dalokat játszottak a megbízó igényei szerint; frivol tánczenétől az elégikus dalokig. Hangszerek - Hegedű, Cimbalom, klarinét, harmonika, harsona, trombita, zongora. Az 1980-as években fedezték fel újra. Magyarországon is jelentős együttesek alakultak, mint például a Budapest Klezmer Band