A spanyol népzene igen gazdag, mélyen gyökerezik a spanyol népben, a spanyol földben. A görögök, majd a rómaiak zenekultúrája után a mórok magas fokú zeneisége gyakorolt jelentős hatást a spanyol zenére. Különleges jellegzetessége népzenéjének, hogy tartományonként sőt sokszor egy-egy községnek is egyéni melódiája, egyéni tánca, jellemző ritmusa van. Andalúzia a legmuzikálisabb tartomány. Itt érte el fejlődése csúcspontját a gitárzene. Kasztília zenéjének jellemzői az emberek mindennapi munkáját kísérő dalok. Galícia a melankolikus, búskomor dalok hazája, melyeknek kísérő hangszere a kelta duda. A ritmus kevésbé, inkább a melódia a lényeg.  A baszk tartomány népzenéjében a bölcsődalok, a szerelem és a fájdalom dalai éppen úgy a misztikus múltból erednek, mint nyelvük, és maga a baszk nép is. A katalánok népzenéje kellemes hangzású, nagyon hasonlít Dél-Franciaországéhoz, ami a közös történelmi múltra utal. A portugálok népzenéje arab hatást mutat. Régi táncformáival az európai műzene fejlődését is befolyásolta. Később a spanyol zene volt rá leginkább hatással.

A spanyol zene hangszeres kíséretű, improvizációs stílusú dalai a tánchoz vannak kötve, annak ritmikáját követik. Jellegzetes ritmusú néptáncok egész sora ismeretes. Ezek többsége Andalúziából származnak és cigány hatást is őriznek. A népi balladára váltakozó - 3/4 és 6/8 ütem jellemző. Hangszereik korábban a GAITA (duda), majd a VIHUEA (lant), később a gitár. A táncokat kísérő hangszerek: gitár, kasztanyetta, síp és csörgődob. A kasztanyetta keményfából készült, belül üreges, szalaggal egymáshoz erősített csattogtató, a spanyol népzene legjellegzetesebb hangszere. Alakja a gesztenyéhez hasonlít. A táncos nélkülözhetetlen hangszerét párosával erősíti fel mindkét kezének egy-egy ujjára. A csörgődob egyik oldala bőrrel bevont, másik vége nyitott, keskenykeretes dob, amelynek abroncsán fémlapocskák függenek. A dob rázása, megütése, dörzsölése révén a lapocskák megcsörrennek.

SPANYOL TÁNCOK - BOLERÓ - összefogódzás nélküli csalogatós páros tánc. 3/4-es és 2/4-es ütemű zenéjét gitáron vagy tamburinon játsszák. A táncos énekkel és kasztanyettával kíséri lépéseit. Jellegzetes a mozgás hirtelen megállítása, olyan pózzal összekötve, amelyben a karokat a fej fölé emelik. SEGUIDILLA - élénk, hármas ütemmértékű andalúziai tánc a boleró rokona. Négyütemenként a tánc és az ének váltakozik benne. Legismertebb feldolgozása Bizet Carmen operájában látható. A 18. század eleje óta ismert 3/4-es és 3/8-os ütemű összefogódzás nélküli, csalogatós páros tánc a FANDANGO - a mérsékelttől a gyorsig terjedő tempóval és jellemző ritmikával. Kísérő hangszerei gitár és kasztanyetta, néha duda és csörgődob. A FLAMENCO - Andalúzia cigány ihletésű népi műfaj. Alapjai - melyek mélyen a Hispánia - Andalúzia kultúráiban gyökereznek - énekben, gitárjátékban és a táncban öltenek formát. Természetes ütőhangszerek és felkiáltások kísérik. Mivel a flamenco tükre és tanúsága a spanyol évszázadának, viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep mintáiban a teljes emberre hatást gyakorol. Nem zár ki senkit, mindenki aki érzi és átéli részt kap világából. Táncmozdulatai egy sajátos nyelven, mélyről jött őszinteséggel szólnak hozzánk. Ösztönösen és spontán módon megtörténik az, hogy az előadó érzelmei a nép érzelmeit közvetítik. A gitárosok és az énekesek egy táncosnő köré csoportosulnak. A dal szerelemről, halálról, vétekről szól, négy verssorból és refrénből áll. A szabad dallamvezetés, szertelen díszítésekkel és váltakozó ritmikával az énekestől virtuóz előadást követel. Az éneket szóló-, ill. individuális páros tánc követi. A táncosok lábukkal dobogják, kezükkel vagy kasztanyettával ütik a taktust.

A PORTUGÁL FOLIO tánc és daltípus. Álarcos és álruhás táncosok kasztanyettával és más hangszerekkel kísért zajos tánca, melyet oly szenvedéllyel járnak, mintha valamennyien "az eszüket vesztették volna." A ZAPATEADO gyors, 6/8-os tapsolt és dobogtatott ritmuskísérettel járt portugál női szólótánc.