Gazdag népművészetük és népi zenei kultúrájuk van. A lengyel népzene a szláv népzene tipikus képviselője.

Régebbi rétege pentaton és modális, újabb dallamai általában moll hangsorokban mozognak. Kedvelik a melódiák gazdag melizmatikus (egy szótagra énekelt dallam, több hang) díszítését. Hangszeres népzenéjüket, néptáncaikat eltérő hangzású előadásmód jellemez. Lágy karakterű, búsongó hangulatú népies műzenéjük később főként Chopin művein keresztül vált ismertté.

Népi eredetű dallamhangszer a LENGYEL GITÁR valamint különböző furulyafélék. (PIVA) A 16. században divatos idegen, - német és olasz jellegű táncok után, csak a század végén kezdenek feltűnni azok a lengyel néptáncok, melyek karakterisztikus ritmikájukkal nemzeti sajátságot is mutatnak.

POLONÉZ-POLONAISE Európa-szerte elterjedt lengyel nemzeti vegyes páros tánc, illetve az ebből származó, hangszeres zenedarab. Többnyire páros ütemű, ünnepélyes, nyugodt, mérsékelt tempójú páros lépő tánc, jellegzetes kísérőritmussal, a lengyel gyakorlatban máig él. A nem táncolt hangszeres polonéz zene a 17. sz. óta kimutatható.

Mazowsze környéki lengyel ugró-, és forgótánc a MAZURKA, gyors hármas ütemben (3/4, 3/8), gyakran pontozott ritmussal, és a gyenge (2. és 3.) ütemrészekre eső váltakozó hangsúllyal. A záró szakaszban az első ütemrész is hangsúlyos. A mazurka különleges báját, vonzó szépségét ritmusától kapta. A keringőnél lassúbb. Jellemzője a dobbantás és a boka összecsapás. Hagyományosan dudaszólóval kísérik. Az OBEREK-OBERTAS lengyel forgós vegyes páros forgásos tánc, 2/4-es és 3/4-es váltakozó ütemű, keringőszerű, virtusos figurákkal.

Fokozatosan élénkülő páros tánc a KRAKOWIAK, 2/4-es ütemmel. A résztvevők olykor sarkukat, máskor csizmájuk orrát ütik össze, s ez a zenében is hangsúlyváltozást eredményez. Gyors tempójú, fő motívuma a galopp-lépés. (ugrások sorozata)