A klasszicista épületet Piatsek József, a pécsi Egyetemi Könyvtár tervezője építette 1838-ban, 1892-ben, déli irányban kibővítették. Itt kapott helyet Victor Vasarely múzeuma. A feltételezések szerint a szép arányú ház melléképületében született 1908-ban Vásárhelyi Győző, a később Victor Vasarely néven világhírűvé lett képzőművész, aki 1976-ban - múzeumának megnyitásakor - Pécs város díszpolgára lett. A Victor Vasarely Múzeum Pécs egyik legjelentősebb múzeuma a Káptalan utcában. A világhírű művész több művét Pécsnek adományozta, múzeuma 1976-ban nyílt meg.

Romváry Ferenc írása - részlet

Victor Vasarely 1969-ben 42 szeriográfiát(*) ajándékozott a város múzeumának. A Párizsban élő művész Pécsett született. Mindenkor híven vallotta magyarságát és kötödését az óhazához, művészetének hazai gyökereit, a Bortnyik - iskola indítását hangoztatva. 1969-es pécsi bemutatkozása rendkívül nagy siker volt, a kiállítás revelációként hatott. Ez volt ugyanis az első, Múzeumban rendezett geometrikus absztrakt kiállítás Magyarországon, évtizedek szigorú tiltása után. Vasarely - és általa a művészet igazsága - győzött és ködöket oszlatott. Egy még évtizedekig tartó rögös, olykor zsákutcába terelt, de mégis előrevezető; irányba mutatva nyitott utat. A magyar művészet közvetve is sokat köszönhet neki, erjesztővé válásával, dogmák és előítéletek lelepleződésével, példaadásával. Péccsel való kapcsolata baráti maradt, jóllehet célja mindig is a főváros meghódítása, a budapesti Vasarely Múzeum létrehozása volt. A hetvenes években a megyei és városi vezetés felajánlotta neki e házat, Múzeum céljára. Vasarely ehhez remek gyűjteménnyel járult hozzá. Saját munkásságának mintegy a keresztmetszetét bemutatandó: festményeket, falkárpitokat, plasztikákat és szeriográfiákat adományozott, továbbá kortárs művészek alkotásaiból egy válogatott kollekciót (Arp, Cruz-Diez, Dexel, Gorin, Herbin, Kupka, Morellet, Soto, Schöffer, Tomasello, Yvaral, Claire Vasarely). Ez képezi 1988 óta a Vasarely Múzeum földszinti kiállításának magvát, kiegészülve, a Múzeum saját gyűjtésű anyagával. Ez utóbbi több forrásból táplálkozik. Carl László pécsi származású, Svájcban élő gyűjtő, Múzeum alapítási szándékát nyomatékosítva számos művet (Beöthy, Beöthy-Steiner, Buchholz, Forbát, Laloy, Maatsch, Morandini, Spoerri, Vandeyken, Vansier, Wahlsted, Wauer) adott át, továbbiak ígéretével. Legszámottevőbbek azonban az egyéni adományozások. Ezek, részben külföldön élő magyar művészek: Birkás, Borbereki-Kovács, Frank, Hantai, Kaszab, Kepes, Kolos-Vary, Kovács, Ladányi, Nemes, Peterdi, Safranek, Stein, Székely, Szenes, Tot, Vörös, Weidinger. Valamint olyan külföldiek, akik a Pécsi Múzeum megkeresésére küldték el műveiket, vagy pedig a Vasarely Múzeum alapításának hírére (Pol Mara), illetve az itt folyó gyűjtést értékelve és támogatva járultak hozzá a nemzetközi gyűjtemény gyarapításához. (Prica, Stazewszky, Uecker, Witschi). A pécsváradi, illetve pécsi születésű Nemes és Prica egész múzeumra való anyagot hagyományozott Pécsnek. Nemes Endrének (és Amerigo Totnak) egyébként önálló múzeuma van a múzeum-utcában. A földszinti folyosón levő sokszorosított grafikák az előzmények felvillantásán túlmenően (Buchholz, Herbin, Itten, Kupka) a század második felében született törekvéseket dokumentálják. A grafika érzékenyen követi a korra jellemző stílusbeli sokszínűséget. A tájékozódáshoz már nem elegendők a hagyományos kategóriák, melyek az optikai-kinetizmustól (Anuszkiewicz, Macke) a konstruktív-újgeometrián keresztül (Lenk, Phaler) az amerikai pop-artig (Indiana, Krushenik) széles skálán ívelnek át. (Más megközelítésben a figuratívtól a nonfiguratívig, vagy másként fogalmazva az absztrakt művészetig.)

Az első teremben láthatók a harmincas évek avantgárdjának művei. Alkotói jórészt az Abstraction Creation-hoz tartozó művészek (Arp, Beöthy, Gorin, Herbin, Kupka). Vasarely pályakezdő éveinek művészei, akiket példaképül választott, kortárs magyarok és franciák, akikre Bortnyik és Kassák mellett, mint szellemi ősre tekintett. Nem a pontos kronológia volt a kiállítás rendező elve, hanem a rokon törekvések egymás mellé sorolása, a kontinuitás szemléletessé tétele. Így a korban jóval későbbi teljesítmények is ide kerülhettek (Pán, Morandini).

A második teremben Schöffer korai, térdinamikus reliefe, Witschi stabil-mobiljai mellett Morellet és Uecker munkái érdemelnek fokozott figyelmet. Morellet 0-15-30-75-90 fokban elforgatott feszített acélháló objektje, kivágata egy nagyobb rendszernek, a rész-egésznek problematikáját veti fel. Függőleges - átlós-vízszintes rendje egyúttal a végest és a végtelent, a zárt és a nyitott egyidejűségét feltételezi. A fémszálak szabályos egymásra rétegződésével ornamentális hatású geometrikus struktúra jön létre. Uecker, paradoxonnal élve, szögekkel "fest". Szerinte a szög, mint térbe emelt pont, tárgyiasított struktúraelem, mellyel a felület kétdimenziós mezejéből kitörhetett. A kép nála objektté vált. E művet Richard von Weiszäcker pécsi látogatása emlékére a művész ajándékozta a múzeumnak.

A harmadik teremben kizárólagosan magyar származású művészek főleg absztrakt-expresszionista művei láthatók (Hantai, Kaszab, Kepes, Peterdi, Stein, Szenes, ill. Borbereki-Kovács, Frank, Tot, Vörös). Peterdi vásznán szinte a gesztus lendülete is tetten érhető, kavargó formái a horror jegyében a kép egész felületét kitöltik. Hantai a gyűrt forma újbóli kifeszítésével az esetlegességben rejlő esztétikumot tárja elénk. Szenes monokróm világa a formák egymásra torlódó halmainak egyensúlyát fátyolszerű ködtakarón át láttatja. Stein mintegy kavargó lávafolyamok eruptív fortyogását ütközteti polikróm vásznain. Kepes a Moholy Nagy óta kedvelt médium, a fotó eszközeivel képezi le a fényt, helyesebben fogalmazva annak lenyomatát, ezáltal esztétikai igényű új minőséget teremtve.

A negyedik teremben a sajátos szürreális világot teremtó Nemes, a pop naturalizmusát eszközül felhasználó Pol Mara, a kollázsszerű nagy foltokban fogalmazó, jelképeket kialakító Ladányi, a figurálist erősen absztraháló Prica mellett a tömbszerű formákból építkező Székely plasztikus somázású formavilága, Kolos-Vary egyfajta táji asszociációt ébresztő képi világa említendő. A folyosó végén, annak tengelyében Vasarely festő fiának, művésznevén Yvaralnak a középpont felé sűrűsödő, rövidüléssel mélységet érzékeltető geometrikus képe mintegy vonzza magához a nézőt, előkészítve az emeleti kiállítás várható élményszerűségére. Egyébként a Vasarely is felvett név, eredetileg Vásárhelyi Győzőnek hívták.

A lépcsőfordulóban a feleség, Claire Vasarely (Spinner Klára) 1930-ból származó, a Bortnyik - iskolából való tanulmányai a közös indulást, a felkészülés szellemi erőpróbáját jelzik. Kollázsai, könyvborító-tervei a reklámgrafika - korának magas színvonalú - reprezentánsai.

Az emeleten kerül bemutatásra, a folyosón és három teremben, a múzeum Vasarely - anyagának eredeti műveket tartalmazó együttese: festmények, szőnyegek, eredeti képvázlatok, plasztikák. A sok száz grafikai lap időszaki kiállítás keretében jut esetenként a közönség elé. Következetes, egymásra épülő művészi pályát reprezentál a kiállítás. Az életművet ma már kitűnő monográfiák taglalják, az eszmei vezérfonal kulcsát azonban maga Vasarely adja meg önéletrajzi és elméleti írásaiban. Párizsba érkezve egy biztos mesterség volt a kezemben: rajzoló voltam, kifogástalan technikai tudás birtokában. Az "ihletett bohém" már a múlté. A költészet a hosszú és fárasztó, szürke hétköznapok munkájával születik meg, a boldog bizonyosságok ritka felvillanásaival. A művészet iránt megnyilvánuló érdeklődését a budapesti orvostudományi egyetemen vett anatómialeckék keltették fel benne. Rajzi készségét egy magániskolában alapozta meg, majd Bortnyik Budapesti Bauhaus néven ismert Műhelyében, ahol életre szóló útravalót kapott, szemléleti töltést, mely a kutató művészetre való felkészülés magas fokát jelentette egyúttal. Az orvosi egyetemen főleg az anatómia és természetesen az anatómiai rajz volt a szenvedélyem: szigorú pontossággal rajzoltam az izmokat, a csontvázakat, az idegpályákat, a vérkeringési rendszert. Az anatómiai tanulmányoktól nem volt nehéz áttérni az akt tanulmányozására, hála annak a felfedezésemnek, hogy egy-két lépésre tőlünk volt egy festőiskola. Klasszicistatanítás folyt ott. Podolini-Volkmann tipikus képzőművészeti professzorként uralkodhatott és arra buzdított minket, hogy a tökéletességet keressük a legkonvencionálisabb értelemben. Érthetően nem elégítette ki a vasárnapi festőiskola konzervatív szellemisége. Nem az akadémia felé orientálódott azonban, valami újat akart, a kor kihívásának akart megfelelni, a jövőt, a jövő művészetét építeni. A nagy cél minden bizonnyal még megfogalmazatlanul, de munkált benne és évtizedek kitartó, részeredményeiben is figyelemre méltó munkásságának gyümölcseként következetes kitartással egyetemes rangú művet alkotott. Kevés művésznek jutott már életében oly sok megérdemelt siker és oly rangos elismerés, mint Victor Vasarelynek. Kinek híre-neve átütő erejű, a múzeumoktól a mindennapi élet praktikumáig egy mindent átfogó nagy rendszert képez. A számtalan variáció sokak számára tette elérhetővé, megvásárolhatóvá a műalkotást, mennyiségi és anyagi vonatkozásban egyaránt. A szeriográfia technikájából adódó tökéletes kivitel révén, a kis szériákon belül egyenrangú, szinte azonos minőséget tudott adni. Talán ez is népszerűségének és elterjedésének egyik titka, az, hogy a műtárgy fétisét a kispénzű emberek számára is elérhető közelségbe hozta. Talán jó szerencséjének, vagy tán inkább tudatos döntésének köszönhető, hogy 1929-ben Bortnyikot választotta. Hirdetést fedeztem fel egy folyóiratban, körülbelül a következő szöveggel. Bortnyik Sándor iskolát nyitott Budapesten, a "Műhely"-t, melynek célja, hogy korunk leghaladóbb művészetét tanítsa a leendő művészeknek, s ugyanakkor igazi mesterségbeli tudást adjon. Bortnyik mindenekelőtt megtanított minden elképzelhető technikára. Aztán jöttek a funkciók: festészet, szobrászat és természetesen az építészet, de az urbanisztika is, ami újdonság volt akkor. Bortnyiknak sikerült megszabadítania minket a művészeteknek attól a polgári szemléletétől, amely szerint a kép a szalonokban trónol és ábrázolja a természetet, istent vagy akármit, a valóságnak egy önkényesen kivágott szeletét, szép arany keretben. Azt mondta: l'art pour l'art művészet nem! funkcionális művészet, igen! Mindenekelőtt mesterségetek legyen. Készítsetek színházi díszletet, fotómontázst, vagy amit akartok, de legyen egy jó mesterségetek, amiből megélhettek. Ez a, hasznos munka' napi hét-nyolc órátokba fog kerülni. De megmaradnak az esték, a hétvégék, a szabadnapok és a szabadságok, amit műveiteknek szentelhettek és ha úgy esik, jelentősen hozzájárulhattok a minden idők művészetéhez. Bortnyik valahogyan katalizátora volt a bennem égő hajlamoknak, sokat segített, hogy felszabaduljanak bennem és használni tudjam. Különösen azt a tanácsát követtem, hogy mindig legyen párhuzamos foglalkozásom, mely megfelelő keresetet nyújt és megszabadít az anyagi gondoktól. 1957-ig a gyógyszerészeti reklámgrafikában dolgoztam. Ezalatt folytathattam egyéni kutatásaimat, pontosan ahogy szándékoztam, s még azt a fényűzést is megengedhettem magamnak, hogy kövessem az általam, tévutaknak' nevezett kitérőket, az annyira elvetett táblakép felé. Egy plakátpályázaton nyert díj összegéből utazott Párizsba, hat évtizede, 1930-ban. Reklámgrafikus éveiben kimunkált egy olyan alapvető rendszert - figurális formákkal - amely művészetének később kulcsává vált. Ilyen a fekete-fehér és a pozitív-negatív kontraszt, a párhuzamos helyett a párhuzamos perspektíva, a mozgás érzékeltetése. Ezek mind az illuzionizmus, a kinetizmus felé vezették, melyek alapvetően meghatározóvá váltak későbbi művészetében.

* szeriográfia azaz szitanyomás - sokszorosító grafikai eljárás, a síknyomás egyik változata. A tradicionális technológia szerint: A finom szemű szitának (géz, selyem) azon részeit, amelyek nem visznek át színt a képre, viasszal vagy lakkal festik le. A fényérzékeny anyaggal bevont műanyagból készült szövetre 1:1-es léptékű síkfilmet helyeznek. Erős lámpával megvilágítva exponálják a szitára felvitt anyagra a mintát. Az „előhívást” követően vízzel kimossák a szitát, így megjelenik a rajzolat, és a kívánt területeken szabaddá válik a festék útja. A nyomtatás művelete ma is változatlan, csak a felhasznált anyagok korszerűsödtek. Eredetileg egy rugóval ellátott acélszalag (simítókés, "rakli") segítségével – ma már gumiból készül – "préselik" át a festéket a szitán, amely azt csak a fedetlen részein engedi át. A nyomat a legkülönbözőbb anyagokra, papírra, fára, üvegre, textíliákra készülhet.