A MŰVÉSZ

Sem karikaturista, sem szatirikus nem volt. A szintézisre törekedett, szándékosan a lényegre szorítkozott, elhagyta a zavaró és érdektelen részleteket, ezzel szemben sebészi műgonddal emelte ki a tipikus részletet. Döntő fontosságú művészete a maga brutális őszinteségével, teljes valóságában és mély igazságában néha megütközést kelthet, de az üzenet, amit hordoz, egy sebzett lénytől, egy felfokozott érzékenységű embertől származik, aki anélkül, hogy lázadna az igazságtalanság ellen, fáradhatatlanul igyekszik behatolni az emberi lélek fájdalmas titkába.

SZÜLETÉS - család
Albiban született, Franciaország egyik legelőkelőbb nemzetségének sarjaként. A Toulouse grófoktól származott, akik az első keresztes hadjárat folyamán Bouillon Gottfried oldalán meghódították Jeruzsálemet, és csaknem egész Dél-Franciaország a birtokaikhoz tartozott. Apja, Alphonse de Toulouse-Lautrec-Maufra gróf rajongott a lovas vadászatokért, melyeket családi birtokain rendezett. Anyja, Adéle Tapié de Céleyran dél-francia nemesi családból származott. A szülei unokatestvérek. Henri de Toulouse-Lautrec már élete első éveiben kénytelen volt fürdőhelyi kúráknak alávetni magát. Richard Constantine, Henrik öccse meghal egy éves korában. Augusztusban szülei különválnak.

A tájképfestő csupán oktalan állat, a táj csak az alak jellemének jobb megértését szolgálhatja.

KEZDETEK
Tanulmányait rendszertelenül kezdte meg Párizsban, ahová válásuk után anyjával költözött. Belépett a Fontanes iskolába, osztálytársai unokatestvére Louis Pascal, és Maurice Joyant akik barátja és később első életrajzírója volt. 14 és 15 éves korában két egymást követő baleset következtében eltörte a lábait, és megállt növekedése, nyomorék maradt. Gyermekkorától kezdve szeretett rajzolgatni, különösen állatokat, ezért anyja tanárt fogad melléje, René Princeteau-t, katonai és lovasjelenetek festőjét. Később Degas és az angol Lewis Brown művészetének hatására lovakról és a lóversenypálya jeleneteiről kezdett vázlatokat készíteni, s megkedvelte a japán metszeteket. Már első művei, a Lovát nyergelő tüzér  és A nizzai postakocsi nagy virtuozitásról és modernségről tanúskodnak. Különböző rajzolási technikákat ismert meg, Charles nagybátyja ösztönzésére már festett is. Első jelentős művei portrék, amiket a családja tagjairól készített. A művész anyja reggelizés közben című képén a jellemábrázolás nagy érettségről árulkodik, pedig a festő még csak tizenkilenc éves volt..

TERMÉKENY 10 ÉV
Később, a középiskola befejezése után, egy darabig Bonnat és Cormon tanítványa volt. Főleg a divatos illusztrátorok, Willette vagy Jean-Louis Forain hatottak rá, hamarosan azonban csodálattal fedezi fel Manet-t és különösen Degas-t. Degas iránti tisztelete határozott elhivatottságot ébresztett benne, Degas stílusa és témái egyaránt hatnak rá. A festői kísérletezés kora egybeesett a Toulouse-Lautrec életében bekövetkezett változásokkal. 1884-ben elhagyta szülei házát és átköltözött a Montmartre-ra, abba a házba, ahol példaképe, Edgar Degas is lakott. A szülők aggódtak, és nem alaptalanul: Toulouse-Lautrec életmódja egyre inkább hasonult bohém barátaiéhoz. A 19. század végén a Montmartre-on egyre több kabaré és zenés kávéház nyílt, tele félvilági és alvilági figurákkal. Ekkoriban ismerte meg az éppen Párizsban tartózkodó Van Goghot, majd hamarosan saját műtermet rendezett be a Montmartre szívében. Itt, távol kastélyaitól és régi életmódjától, elhatározta, hogy a párizsi életet festi meg. Témái a lóversenyek voltak, a zenés kávéházak táncosnői, a kánkán a Moulin Rouge-ban, a cirkuszi porondok bohócai és akrobatái, a bordélyok nyugtalan, tarka emberáradata, az éjszakai élet szertelen és kissé már hanyatló eleganciája, melyből ő maga is kivette részét néhány barátjával együtt, élükön unokatestvérével, az orvos Gabriel Tapié de Céleyrannal. Ezt az unokatestvérét meg is örökítette, ő a cilinderes alak a Comédie Francaise előcsarnokában. Álnéven szignálta alkotásait, hogy ne kompromittálja a családját. (Treclau - Lautrec anagramma). Fokozatosan lecsúszott abból a világból, amelybe született. Az 1893-ban készült A Moulin Rouge-ban még erőteljesebben hangsúlyozza a kabarékban uralkodó hangulatot. A barna és a zöld árnyalatai egymás mellett egészen valószínűtlen hangulatot teremtenek, és az egészet nyugtalanító világítással vonja be. A kép hátterébe magát is megfestette egyik unokatestvére társaságában. A mozgás éles megfigyelése, sajátos fényhatások és ideges ecsetvonások, vibráló körvonalak jellemzőek rá, és ebben a japán metszetek hatása ismerhető fel. Első kiállítása törzshelyén, a Mirtilon kabaréban volt 1886-ban, majd a következő évben Toulouse-ban állított ki az Akadémia nemzetközi kiállításán. 1888-ban a belgiumi "Exposition des XX" kiállításon 11 művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint Seurat és Pissarro. Csatlakozott a festői avantgárdhoz, de megőrzött egy kis távolságtartást, hogy művészileg független maradhasson. A mozgás éles megfigyelése, sajátos fényhatások és ideges ecsetvonások, vibráló körvonalak jellemzők rá, s mindebben a 18. századi japán metszetek hatását ismerhetjük fel. A japán metszeteket Tanguy apó üzletének hátsó traktusában tanulmányozhatta. Tanguy Párizs valamennyi ismeretlen festőjét barátságába fogadta, és még vásznakat és festéket is kölcsönzött nekik, amikor nem volt pénzük. A Montmartre éjszakai életébe Aristide Bruant költő és sanzonénekes vezette be, akit Lautrec oly sokszor megfestett fekete bársony öltönyében, nagy, vörös sáljával és széles karimájú kalapjában. Bruant a Mirliton nevű kabaréban énekelt, Lautrec ennek a bárnak festette egyik első plakátját. Azután a Moulin Rouge törzsvendége lett, a mulatót több képén megörökítette és számos plakátot is készített számára. Ezeknek a kompozícióknak a többségében a híres kánkán táncosnői szerepelnek. Megfestette a Valentin le Désossé beállítja az új táncosnőket című képet, amely az újonnan nyílt Moulin Rouge kabaré egyik jelenetét ábrázolja és jól jellemzi Toulouse-Lautrec kontraszton alapuló rajztechnikáját. Pierre Bonnard tanácsára megismerkedett a litográfia technikájával, és elkészítette egyik leghíresebb plakátját, A La Goulue-t. Ezzel belépett az alkotói érettség korszakába, a gyűjtők és kiadók által igen kedvelt festővé vált, s a kritika is meleg fogadtatásban részesítette. Toulouse-Lautrec folyton éberen figyelő tekintete felfedezte a zenés kávéházak furcsán kifestett, a rivalda alulról felfelé áradó, különös fényébe állított istennőit. 1892-től szívesen foglalkozik a prostitúció témájával, s prostituáltakat választ modellnek. Ezek az istennők szerepelnek nagyszerű színes litográfia-, és plakátsorozatán. Megjelenik rajtuk a vidám Jane Avril, a hosszú fekete kesztyűs énekesnő, Yvette Guilbert, akinek 1895-ben olyan sikere volt a nagyközönség és az értelmiség körében, mint Greta Garbónak 1930-ban vagy Brigitte Bardot-nak 1960-ban; az ír származású May Belfort, aki perverz módon csecsemőnek öltözve jelent meg a színen, egy kis fekete macskával a karján; a vörös hajú angol May Milton és még sokan mások. Illusztrátorként dolgozott különféle folyóiratoknak, például az L'Escarmouche-nak, a Figaro Illustré-nek és a Le Rire-nek. 1893-ban kiállítást rendezett a Goupil Galériában, ahová meghívta Degas-t. 1894-ben még szobát is vesz ki a rue des Moulins egyik "házában". A lányok szerették emberségéért, gyengéd együttérzéséért. Egész sor tanulmányt készít Elles című litográfia-sorozatához, amely 1896-ban jelenik meg, s itt készülnek Harisnyát húzó nő vagy Nő a házból című képei és nagy kompozíciója, amely összefoglalja akkori tanulmányait: A rue des Moulins szalonjában. 1895-ben pannókkal díszítette azt a pavilont, amit La Goulue a Foire de Trőne-ban állított fel. Ezek a képek jelenleg az Orsay Múzeumban találhatók. 1896 elején a párizsi Manzi-Moyant Galéria nagy kiállítást rendezett képeiből. 1897-ben megismerkedik Suzanne Valadonnal, aki előbb a híres festő modellje, később kedvese volt, majd maga is festő lett. De a tíz éven át tartó éjszakázás, egészségtelen életmód nem maradt következmények nélkül. Egy 1898-as londoni utazása után, amire képeinek ottani kiállítása alkalmából került sor, gyakrabban panaszkodott általános gyengeségre, egész télen át krónikus alkoholmérgezésben szenvedett, depresszióssá vált és hallucinációi voltak. 

A Lautrec plakátokkal a művészet kikerülhetett az utcára. - mondta Thadée Natanson.

UTOLSÓ ÉVEIBEN
1899 elején kiegyensúlyozatlansága fokozódik. Végül elszánta magát az elvonókúrára, amely 1899 márciusától egy évig egy szanatóriumban történt, ahol papírra veti csodálatos litográfia-sorozatát, a Cirkuszt. Májusban kijön, és hol Párizsban, hol Bordeaux-ban lakik és portrékat fest. Amikor állapota javulni kezdett, és azt hitte, hogy már felgyógyult, áttelepült Le Havre-ba, itt festette meg egyik utolsó arcképét, mely Miss Dollyt, a Le Star nevű zenés kávéház angol pincérnőjét ábrázolja. A képet a kék és a rózsaszín tónusok uralják, ezek veszik körül a dús szőke hajat. Utolsó évében készült képei sötétebbek, melankolikusabbak. Visszatért korai évei kedvenc témáihoz, a lovakhoz, és a cirkusz világához. Ekkor készültek Két kerekű kocsi pónilóval és A ló és az idomított majom című képei. Visszatért Párizsba, és újra elkezdett inni. Márciusban paralitikus rohamot kapott. Május 17-én hatalmas öröm érte - kiengedték az ideggyógyintézetből. Betegsége végső stádiumában összeszedte minden erejét és tudását, és kiváló műveket alkotott. Utolsó műve, a Vizsga az orvoskaron befejezetlenül maradt - a kép megrázóan expresszionista. Végül felszámolta műtermét, egyes műveit megsemmisítette, másokat szignálta, majd leutazott a tengerpartra. Augusztus közepén Taussat-ban szélütés érte, melynek következtében félig lebénult. Édesanyjához vitette magát a malroméi kastélyba. 1901. szeptember 9-én hajnalban eltávozott az élők sorából. Anyja összegyűjtötte a műtermében maradt összes festményt, tanulmányt és felajánlotta Albi városának, hogy múzeumot rendezzenek be belőlük a berbie-i püspöki palotában.

Régen nem találkoztunk olyan tehetséges művésszel, mint Toulouse-Lautrec. A mélyreható elemzés összhangban áll a kifejezési eszközök egységével. Nem tartozik semmilyen iskolához, klikkhez, korán leküzdötte az őt ért hatásokat, hogy teljesen önmaga legyen. - Roger Marx történész.