tépelődés

Gyáva hitemért ne orrolj meg rám,
Hogy nem tudok teljes szívből hinni
Ne ródd fel bűnömül, ne ítélj meg
Hisz tudod, én csak emberből vagyok,
És hitem sose volt végtelen,
És néha kiürül árva szívem,
mikor zsákutcába jut az értelem,
Akkor én is csak megkérdezem:
Mi végre teremtettél engem?
Van életemmel valami célod,
Vagy csak gondoltál egyet: Teremtsünk embert?
És akkor feljajdult parány életem,
Apám, anyám, nővérem, húgom,
Csak úgy lett,
Vagy csak magam vagyok?
Súgj nekem, Istenem!

2002.