szavak, vigasz nélkül

A szavak elszállnak, a szánalom megmarad,
oly ostobák, mint kihűlt ölelések,

meglöttyedt szerelmek, kifecsegett titkok,

jól hangzó, mondva csinált indok.

Boldogság súlya nyomja vállamat,
hogy örömöm elrejtsem, míg mások
sírnak, nem illik ujjongani, hisz
körüled gyászolnak, és gyászdal

foszlányait fújja a szél,
olyan szívszorító, mint mikor
először hallottad Mozart requiem-jét,

és a vigasz is csak egy komor üzenet.

/Mikor a Titanic küldött jelet./
Valaki meghalt vagy talán most született?