Az ősz peremén


Mint csodaváró, ki már nem hisz a csodákban,
de azért mégis éri néha meglepetés,
úgy vártam, hogy jöjjön el az ősz,
és hozza el a reggeli párában remegő felhő
mindazt a színvarázst, mindazt a pompás felvillanást,
az ezer színben sárguló lombok, amott az őszülő dombok,
mit csak egy impresszionista képes visszaadni,
de az se,
mert hol marad a képről mindaz az illat,
amit egy mámoros napon a természet csodái
csak tefeléd súgnak,
mikor ajkaddal csókolod a szőlőszemeket,
nyelveddel a nedűt kipréseled,
forr a must, benned erjed, tüzesít a Nap heve,
vagy a rogyadozó ágon szemedbe nevet a körte,
és te leszakítod beleharapsz, a lé végigcsurog az álladon...
Mindez bizony barátom nincsen ott a vásznon.