A nyelvmogul  

A nyelvmogul szoba konyhás lakótelepi lakásában szorongott, ahol még a könyvei se fértek el, de mellét - amiben természetesen nemzeti szív dobogott! - dagasztotta a tudat, hogy nevét a hálás utókor aranybetűkkel fogja a történelemkönyvekbe írni.

Éppen a Bibliát olvasta, és abban is a bábeli torony történetét, amelyben az Úr megsokasította a nyelveket, és így zavarta össze az építőket. Ekkor gyúlt benne az isteni szikra, hogy neki is ezt kell tennie, csak épp fordítva. Neki két nyelvet kell összegyúrnia úgy, hogy az egyik nyelvet aztán feleslegessé tegye. Első lépés: Pozsonyt Bratislavává, Ipolyságot Sahyvá, Komáromot Komárnová, Párkányt Stúrovóvá kell változtatni, és ha ezt keresztülvertük, akkor jöhetnek a történelmi nevek. Így lesz majd Rákócziból Rakoci, Kossuthból pedig Kosut. Vedd ki egy nyelvből a neveket, és kártyavárként omlik össze az egész, hiszen: "Nyelvében él a nemzet, és nevei által él a nyelv!".

Az idea ragyogó, és legszívesebben megveregette volna a saját vállát, de sajnos tornából sose volt jó, így aztán várnia kellett, amíg mások teszik ezt meg helyette. Már tudta is, hogy ki lesz az első, amikor megnyomta a hívógombot.