A légiós  

A tévé archívuma kincseket rejt:

Riporter: Kedves nézőink! Élőben jelentkezem a repülőtérről. Bár csípős, hideg szél fúj, de rajtam kívül mégis ezrek várakoznak reménykedve, hogy tanúi legyenek a történelmi pillanatnak, és megérkezzen a külön gép, amin megérkezik az első külföldről leigazolt politikus. Az emberek már úgy várják, mint a megváltót, és mint a politikus menedzsere, aki a szerződést intézte, kérdésünkre elmondta, hogy ez a várakozás őket is megrémíti. És hogy mit várnak el az emberek tőle? Professzionalizmust, hozzáértést, hogy ne legyen korrupt. Szóval, minden olyat, ami a hazai politikusokból hiányzik. Politológus szakértőnk külön hangsúlyozta, hogy az is előny, hogy a politikus nem beszéli a nyelvünket, és így nem fogja érteni azokat a sértéseket, amiket a tisztelt honatyák és honanyák a parlamentben az első naptól fogva a fejéhez fognak vagdosni... Stábunk beszélt néhány hazai politikussal, akik elárulták, hogy ők is szívesen szerződnének külföldre, politikusnak. Az ezzel foglalkozó ügynökségek már jelezték is, hogy néhány afrikai diktatúrából már komoly érdeklődést jeleztek hazai politikusaink iránt. És most, kedves nézőink, elérkezett a történelmi pillanat. Nézzék el kérem a riporternek, hogy megremeg a hangja, de hát az ő életében se sok hasonló pillanat akad. Leszáll a külön gép. A motorok leállnak. Az ajtó feltárul, és a politikus megjelenik az ajtóban. A tömeg lélegzet visszafojtva várakozik... de mi ez, mi történik? A politikust visszarángatják a munkatársai a gépbe, az ajtó becsukódik, és a gép újra felszáll. Meg se várva az engedélyt. Igen... most kapom a fülesbe az információt, hogy a politikus munkatársai a szerződésben most jutottak el a "munkafeltételek" részig.

2009 november