|

|
A bölcsesség tárháza
KÉRDÉS
Egyszer egy nagy bölcset
megkérdeztek, hogy mi a bölcsesség:
- A bölcsesség nem tudás. Az okos ember sose lehet bölcs, mert az ő
fejében túl sok az okosság, és csak arra figyel, amit tud. Olyan ez,
mint mikor zenét hallgatsz, és nem hallod meg a lelkedben a zenét.
Máskor egy másik bölcset kérdeztek meg, hogy mi a bölcsesség:
- A bölcsesség gyermeki ártatlanság. Ha felnősz, és elveszíted
gyermeki ártatlanságodat sose leszel bölcs. A gyermek rácsodálkozik
a világra, és ha nem ért valamit, megkérdezi a szüleit, a bölcs is
ugyanezt teszi.
PÁRBESZÉD
- Te mit nézel?
- Amit te.
- Akkor miért nem ugyanazt látjuk mindketten?
- Mert én látok is, nemcsak nézek, még te csak nézel.
- Hogyan kell látni?
- Hunyd be a szemed! Most mit látsz?
- Semmit.
- Helyes. Ezt kell gyakorolnod!
A tudás
- Mester, hogyan lehetek én nagy
tudós?
A mester egy ideig nézte tanítványát, majd így szólt.
- Hagyj el!
- Miért akarod, hogy elhagyjalak?
- Mert mellettem sose lesz nagy tudós belőled.
- De hát nem a te tudásod a legnagyobb tudás?
A mester nem válaszolt, hanem egy marék homokkal kezdett játszani,
ami kipergett az ujjai közül.
- Ez a tudás, amire te vágysz. És most mi maradt a markomban?
- Levegő.
- Láthatatlan, de mégse lehet nélküle élni. Ez az én tudásom.
Bántalom
Egyszer a mester se szó, se beszéd
nyakon vágta tanítványát, mire az szemrehányóan fordult feléje.
- Mester, ezt most miért kaptam?
- Hogy figyelmeztesselek, hogy légy résen.
Másvilág
Egy nap a tanítvány ezzel fordult
mesteréhez:
- Minap egy társaságban arról vitatkoztunk, van e másvilág. Mester,
mi a te véleményed?
A mester nem válaszolt, és a tanítvány úgy gondolta, hogy talán nem
is hallotta meg a kérdését, és menni készült, mert a mester lehunyta
szemét, és ő úgy gondolta, hogy talán szunyókál. Ám ekkor a mester
megszólalt:
- Ha hallgatok, úgy gondolom, hogy van másvilág, de amikor
megszólalok, már nem gondolom így.
2006
|
|

|
|